Nyitókép: Körkép.sk
A Kikötő – Polgári Szalon programsorozatában egy sokoldalú, közismert, nagyon érdekes személyiséggel találkozhatott a komáromi közönség. A februári beszélgető-est vendége Juhász Árpád világutazó geológus, televíziós újságíró volt, aki különleges, egyedi, rendkívül összetett életviteléről tartott beszámolót, s osztotta meg tapasztalatait a jelenlévőkkel.
A Kikötő – Polgári Szalon találkozójára jelenleg is, harmadik alkalommal, a felújított Szinnyei József Könyvtár közösségi terében került sor, mely zsúfolásig megtelt az érdeklődő közönséggel. A könyvtár alkalmazottai pótszékekkel oldották meg a terem hátsó részében álló vendégek elhelyezését.
A beszélgetés során az est házigazdája, Bödők Gergely történész számos kérdést tett fel a nagynevű vendég számára, mindenekelőtt arra volt kíváncsi, hogyan lesz valakiből geológus.
Juhász Árpád elsősorban gyermekéveiről beszélt, megtudhattuk, hogy ennek legelső szakaszát Pécsett töltötte, ahol családjával bányászközegben élt, ami jellemző volt a családra, hiszen a még korábbi időkben dédapja bányamester volt, a legnagyobb cseh bányavidékeken.
A természet iránti rajongás már gyermekkorától meghatározta életvitelét, ezt pedig felerősítette, hogy iskolás éveiben a cserkészcsapat tagja volt, majd amikor ezt felszámolták, indián törzset alapítottak. Cseh Tamás, valamint Bereményi Géza mellett ő is jelen volt az alapítók között. A külső hatásnak tudható, hogy cserkészekből indiánokká váltak, s ennek kapcsán pedig rengeteget kóboroltak az erdőkben. Ebben az indiánosdiban ő a Kóborló Farkas nevet kapta, ami élete további szakaszában is elkísérte.
Egyébként ezt az ifjúsági önszerveződést az akkori hatalom nem jó szemmel nézte, és volt olyan társuk, aki (Kószáló Sas) Recskre került, ahonnan csak hosszú évek után szabadult.
Érdemes közben megemlíteni, hogy Juhász Árpád 1935-ben született, és az idős úr szellemi frissessége a fiatalokéval vetekszik, előadó stílusa kiváló, amelyet nagyon gyakran humorral fűszerez. Bár 80 éves koráig 109 országban járt, a jelen előadásra már egy sétapálcával érkezett, ami a járását segíti. Úgy mesélte, járását napjában több kilométer megtételével edzette, versenyezve egy éti csigával, annak érdekében, hogy a mai meghívásnak eleget tudjon tenni. Sajátságos humora mindvégig odakötötte a hallgatóságot az egyébként is sokszínű előadásra.
Elmesélte, hogy már gimnazista éveiben nagyon gyakran teljesen egyedül aludt az erdőben, fedél nélkül, a fák lombjai alatt, időnként vaddisznók, szarvasok, muflonok jelentek meg a közelében, és soha semmi baja nem történt. Reggel aztán hazament, megmosakodott, és indult a gimnáziumi tanórákra.
A beszélgetés első szakaszában megkerülhetetlen volt a Törökország – Szíria határán keletkezett hatalmas földrengetés, hiszen az est előadó vendége éppen egy tapasztalt geológus volt.
A február eleji földrengés okairól a geológus szakszerűen magyarázta el véleményét, amely a kőzetek egymás melletti elmozdulása miatt keletkezett, az Anatólia fennsík tájékán. A nem szakértői közönség számára az vált egyértelművé, hogy az ilyen jellegű földmozgások sajnos nem előre jelezhetők, ezért egyedüli megoldás, hogy tisztességesen kell építkezni, legelső sorban a kórházak mentőállomások, iskolák, gyermekintézmények építésénél kell ere nagy gondot fordítani. Szó volt arról is, hogy nagyon sok országban tanítják, hogyan kell viselkedni, védekezni földrengés esetén, annak függvényében, hogy kint, vagy bent tartózkodunk az adott pillanatban.
A Törökország – Szíria határán keletkezett hatalmas földrengetés, mely az elmúlt évek egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt, 45 ezer emberáldozatot követelt, és bizony ennek jelentős része a nem megfelelő építkezésnek tudható.
Bödők Gergely arra is kíváncsi volt, hogy Juhász Árpád hogyan és mikor jutott el először külföldre, és merrefelé vezetett az útja. A szépkorú geológus nevetve mesélte, hogy éppen Csehszlovákiába sikerült először eljutni, hiszen szakmáját tekintve vonzzák a magas hegyvonulatok. Így kézenfekvő volt, hogy legelőször a Magas-Tátrát, az Alacsony-Tátrát és a Szlovák Paradicsom hegyvonulatait választotta úti célul, 1959-ben.
Az Alacsony-Tátrán végigvonuló gerinctúrára teljesen egyedül, decemberben vállalkozott, ami bizony nehéz helyzeteket is hozott magával, hiszen akkoriban még minden menedékház zárva volt a téli időben. Ma már azonban mosolyogva emlékezik vissza hajdani emberpróbáló kalandjaira. 1962-ben az NDK-ba jutott ki, 1963-ban Ausztriába és minden útja alkalmával különböző geológiai kutatásokat végzett.
Mivel 109 országot járt be, több alkalommal került életveszélybe is, melyek közül néhányat Bödők Gergely kérésére elmesélt. Ilyen volt például, amikor az afrikai őserdőt járva egy mérges kígyó nyakára lépett, és a bennszülöttek megjegyezték, most újjászületett, mert ritka eset, hogy az adott kígyófaj halálos marását a vele való találkozáskor elkerüljék.
Hasonlóan éles helyzet volt, amikor a kaukázusi Elbrusz egy jéghasadékéban -30 fokos hidegben fennakadt, és azt, hogy egyáltalán életben maradt, az őt követő Szabó Pista kollégájának köszönheti, aki észrevette, hol tűntek el a nyomai, ezért a segítségére sietett.
Érdekes volt hallgatni a perui indián lázadás történetét is, ahol ők a népi foglalatosságokról filmet készítettek, ám az ottani véres események miatt kénytelenek voltak menekülni, mert a kokacserjétől és pálinkától befolyásolt indiánok kíméletlenül pusztítottak. Végül az egész filmforgató stábnak egy rozoga magánrepülőgép segítségével sikerült elmenekülnie.
Szívmelengetően beszélt Izland-i útjairól, ahol hatszor járt, mert a gleccserek gejzírek világa az egyik legérdekesebb terület egy geológus számára. 2010-ben éppen ott volt az Eyjafjallajökull jégmező alatti vulkán működébe lépésekor, ami hatalmas káoszt okozott az európai légiközlekedésben. A geológus az unokájával tartózkodott ott, aki egy kisrepülővel berepült a füstfelhőbe, és csodálatos fotókat készített.
Juhász Árpád a bejárt 109 országból viszonylag sok érdekes történet osztott meg, talán Új Zélandot érdemes még megemlíteni, melynek két nagy szigete más-más jellegű geológiai kutatásokat tett lehetővé számára.
Éppen a geológiai kutatásai kapcsán került a televízióhoz, legelső alkalommal Rockenbauer Pál felkérésére, aki egy megbetegedés miatt kérte segítségét, ismerve jó beszédtehetségét.1960 -ban így került a „Ki miben tudós” műsorába. Aztán hosszú évekig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat – TIT – természettudományi stúdióját vezette. Amikor a köztévénél nyugdíjazták, éppen akkor kérték fel, hogy vegyen részt az első magyar kereskedelmi televízió, a TV2 létrehozásában, ahol aztán főszerkesztői pozíciót töltött be.
Számos könyvet is írt, ám munkásságának összefoglalása szintén köteteket igényelne.
Juhász Árpád geológust több díjjal tüntették ki, így a Pro Natura díjjal, Pethő Sándor díjjal, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjével. Mindennek megfelelően egy nagyon gazdag, színes, jó hangulatú élménybeszámolóval ajándékozta meg a komáromi közönséget.
Köszönjük, hogy eljött közénk!
Buday Mária
A képek a szerző felvételei.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
