Február 20-án, hétfőn délelőtt a Szentatya a Konzisztórium teremben fogadta a Pápai Életvédő Akadémia tagjait, akik plenáris ülésüket tartották a Vatikánban. Hozzájuk intézett beszédében Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a technológiának az emberiség szolgálatában kell állnia.
„A személyre összpontosítani. Új technológiák a közjóért” – ez volt az életvédő akadémia kétnapos tanácskozásának témája. A plenáris ülés tagjai az egyén, az új technológiák és a közjó közötti kapcsolatról elmélkedtek – erre utalva a pápa az akadémia tagjaihoz intézett beszédében megállapította, hogy olyan kényes határterületről van szó, amelyen a haladás, az etika és a társadalom találkoznak, és amelyhez a hit a maga örökös aktualitásával értékesen hozzájárulhat.
Ferenc pápa idézve Laudato si’ kezdetű enciklikájának tanítását ismételten leszögezte, hogy az Egyház a tudomány és a technológia fejlődését szüntelenül a személy méltóságának szolgálatára, valamint az „átfogó és egybefogó” emberi fejlődésre ösztönzi. Jelezte azt a három kihívást, amelyről beszédében kívánni szólt és amelyekre már felhívta figyelmüket az akadémia megalapításának 25. évfordulójára írt levelében.
Az első kihívást az jelenti, hogy a technika világa megváltoztatta az emberi életkörülményeket. Az emberi természetből fakad, hogy átalakítja környezetét és javítja az életkörülményeket – fejtette ki a Szentatya. Idézte XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikájának tanítását, miszerint a technika „megfelel az emberi munka rendeltetésének”, és „a technikában, amely a szellem művének tekinthető, az ember önmagát ismeri meg és saját emberi mivoltát valósítja meg” (69). Ezért jobban megértjük az emberi intelligencia értékét és lehetőségeit, egyúttal ráirányítja figyelmünket a teremtés iránti nagy felelősségünkre. Napjainkban a technikai eszközök gyors fejlődése még nyilvánvalóbbá teszi az ember és a „közös otthon” közötti kölcsönös függőséget, amint azt VI. Szent Pál is kifejtette a Populorum progressio kezdetű enciklikájában – emlékeztetett Ferenc pápa. Hangsúlyozta, hogy a rendkívül gyors előrehaladás nem mindig világos és előre kiszámítható változásokat okoz a környezetben és az emberi életkörülményekben. Ezt bizonyítják az olyan válságok, mint a világjárvány, az energiaválság, az éghajlatváltozás, a migráció.
Második kihívásként a Szentatya az ember és a kapcsolat fogalmának meghatározását jelölte meg, különös tekintettel a kiszolgáltatottak helyzetére. Az új technológiák révén egyre nehezebbé válnak a természetes és a mesterséges, a biológiai és a technológiai közötti megkülönböztetés kritériumai. Fontos, hogy komolyan elgondolkodjunk az ember értékén – hangsúlyozta a pápa. – A szubjektív és a közösségi kapcsolatok hálózatában a technológia nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat,
– fejtette ki Ferenc pápa, rámutatva arra a kísértésre, hogy a virtuálist helyezzük előtérbe a valósággal szemben.
A Szentatya érintette a egészségügyben tapasztalható összetett etikai vonatkozást is, kiemelve, hogy össze kell egyeztetni egy személy adatainak bizalmas kezelését a mindenki érdekét szolgáló információk megosztásával. Az erőforrások elosztása és az ellátáshoz való hozzájutás legyen igazságos, különös tekintettel a legtörékenyebbekre, a fogyatékkal élőkre, betegekre, szegényekre.
„Biztosítani kell, hogy minden egyes személy a saját stílusában fejlődjön, saját kultúrájának értékeiből kiindulva fejlessze saját innovációs képességét” – idézett Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájából (51).
Végül a harmadik kihívást elemezte, amely a tudás fogalmának meghatározása és az azzal járó következmények jelentőségére mutat. Az ember nem azonosítható kizárólag biológiai funkcióival. Mindig a személy egészét kell szem előtt tartani;
Ferenc pápa ismét felidézte Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítását és Laudato si’ enciklikáját, amelyekben hangsúlyozta az emberi léptékű, szerves tudás fontosságát, kifejtve, hogy „az egész nagyobb, mint a részek” és „a világon minden szorosan összefügg”. Ezek a tények a teológia területén is hozzájárulhatnak a gondolkodásmód megújításához. A teológiának valóban jót tesz, ha túllép a kifejezetten apologetikus megközelítéseken és hozzájárul egy új humanizmus meghatározásához, elősegítve a tudomány, a technológia és a társadalom kölcsönös megértését. Ha hiányzik a konstruktív párbeszéd ezek között a valóságok között, akkor elszegényedik az egymás iránti bizalom, amely minden emberi együttélés és a társadalmi barátság minden formájának alapja – emelte ki a Szentatya.
Felhívta a figyelmet a nagy vallási hagyományok közötti párbeszéd fontosságára is, melyek évszázados bölcsességükkel segíthetnek ezekben a folyamatokban. A páps elismerését fejezte ki, hogy a Pápai Életvédő Akadémia a közelmúltban vallásközi találkozókat támogatott, amelyeken az élet vége és a mesterséges intelligencia témáját vitatták meg. Mint emberi lények közös tapasztalatból indulunk ki, amelyeket a maguk összetettségében, a tudományágak közötti párbeszéd és az együttműködés távlataiban kell tanulmányoznunk, összehangolva a tudományos és technológiai fejlődést az emberi lény fejlődésével, felelőssége, értékei és lelkiismerete szem előtt tartásával.
Beszéde végén Ferenc pápa arra buzdította a Pápai Életvédő Akadémia tagjait, hogy a nehézségek ellenére se csüggedjenek, mert az Úr, „az életnek barátja” (Bölcs 11,26), soha nem hagy el bennünket.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News/ANSA
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
