Lényeg az, hogy a kommunista nagypapa momentumos unokája úgy ragaszkodik a magyar röghöz…
A minap megtudtam Donáth Annától, hogy egy dolog közös a momentumosokban: „itt szeretnénk élni, ebben a hazában 10, 20 és 30 év múlva is.”
Ezek szerint akkor én is momentumos vagyok. Sőt, momentumos volt már a nagyanyám is, aki 1956-ban a gimnáziumból izgatottan hazatérő és a nyugatra indulást kezdeményező fiának – későbbi nagybátyámnak – csak annyit mondott: „mi nem megyünk sehova, kisfiam.”
És természetesen momentumos volt a férje, nagyapám is, aki annak ellenére nem ment el külföldre, hogy a Magyar Kommunista Párt, majd később a Magyar Dolgozók Pártja – vezetői között Donáth Anna nagypapájával – osztályellenségnek nyilvánította, minden vagyonától megfosztotta, és feleségével, valamint öt kisgyermekével együtt saját házából az utcára tette.
És ez nemcsak afféle irodalmi túlzás Donáth Ferenc szerepével kapcsolatban, hiszen a Momentum új üdvöskéjének nagyapja a kommunista párt legfelsőbb vezetőségének volt a tagja (aki esetleg nem lenne vele tisztában: a Rákosi-korszakban), és 1951-ig – amikor egy szokásos kommunista belső hatalmi harcban éppen rosszul helyezkedett, és ezért egy-két évre büntibe küldték – olyan funkciókat töltött be, mint az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára vagy éppen az MKP központi vezetősége falusi osztályának vezetője. Közvetlen felelősség terheli tehát a magyar parasztság tönkretételéért.
Nem baj, a lényeg az, hogy a kommunista nagypapa momentumos unokája úgy ragaszkodik a magyar röghöz, hogy az bármely népi írónak becsületére válnék. Vagy mégsem?
Donáth Anna tartózkodási helye ugyanis tudomásom szerint nem Magyarország, hanem Brüsszel, és a semmi pénzért el nem hagyná Magyarországot imázs állarca mögött éppen abban az Európai Parlamentben múlatja az idejét jó pénzért, amely – Hont András, kormánypártinak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető újságíró szerint – „a szelektív szemétgyűjtője az európai politikának. Minden párt, amelyik már nem tudja használni az exhibicionista kádereit, az kiküldi oda, az Európai Parlamentbe dühöngeni.”
De nemcsak Donáth Annáról van szó. Különböző nyugat-európai országok (például Nagy-Britannia, Hollandia vagy éppen Svédország) nagyvárosaiban úgy tömegzenek a momentumosok, hogy külön pártalapszervezeteket hoznak létre.
És lehetne beszélni a fővárosi és nagyvárosi gimnáziumokban szocializálódott, itthon élő momentumosokról, akik külföldön tervezik a jövőjüket, mert szerintük Magyarország egy élhetetlen hely. A momentumosokat a legkevésbé sem az köti össze tehát, hogy ők itthon akarnak élni, sokkal inkább a feltétlen és indokolatlan nyugatimádat, a saját hazájuk lesajnálása mellett. Vagyis nem rossz marketing a „mi itt szeretnénk élni 10, 20 és 30 év múlva is”, de pontosan akkora hazugság, mint Donáth nagypapa antikommunista, demokrata múltja.
Politikai erőként pedig a Momentum úgy akarja átszervezni Magyarországot valamiféle „nyugati értékek” mentén, ahogyan anno Donáth nagypapa és elvtársai akarták átszervezni a kommunista értékek mentén. Reméljük, ezúttal kevesebb sikerrel.
Borítókép: Donáth Anna (Fotó: Fred Marvaux)
Felföldi Zoltán – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
