A román történelem egyik szakaszában perszonálunió volt. Ez 1859-1862 között történt.
Miután a korabeli nagyhatalmak nem engedték meg Havasalföld és Moldva egyesülését, az a megoldás született, hogy ugyanaz a személy – Alexandru Ioan Cuza – lett megválasztva előbb moldvai, majd havasalföldi fejedelemnek. A többi ismert: 1862-ben a két terület hivatalosan is egyesült, ekkor vette fel az új állam a Románia nevet, aztán 1877-ben kikiáltották függetlenségüket – addig hivatalosan török vazallusállam volt a 2 terület -, ezt a helyzetet a nagyhatalmak elismerik 1878-ban.
Közben az állam vesztett területéből, pontosabban csak a volt Moldva. A helyzet rendezésekor a történelmi Moldva keleti része és északi csücske Oroszország része lett, ez a mai Moldova nagy része és a ma Ukrajnához tartozó Észak-Bukovina. (Viszont a mai nemzetközileg nem elismert Transznisztria nem volt a történelmi Moldva része.) Az új román állam kijáratot kapott a tengerhez a Budzsák megkapásával 1859-ben, ez a mai Ukrajna déli csücske, emiatt van ma Ukrajnának Duna-partja.
A Budzsákot aztán Oroszország visszakapta 1878-ben, s ekkor kapta meg Románia Észak-Dobrudzsát kompenzálásként.
A Budzsák ma Ukrajna három legdélibb járása. Itt máig a lakosság alig kb. negyede ukrán. A románok is többen vannak náluk, a legnagyobb nemzetiség pedig a bolgár. A kb. 300 ezres besszarábiai bolgár közösség kétharmada itt él.
Bolgár szempontból történelmileg is érzékeny kérdés. A dunai bolgár állam itt lett megalapítva, s itt volt első fővárosa is: Ongal néven (görögül: Onglosz). Amikor ugyanis a bolgárok elindulnak a Fekete-tenger északkeleti vidékéről, itt lépnek be a Római Birodalom területére. A határ túloldalán van a központjuk a ma már nem létező Peuke-szigeten (ez egy Duna-sziget, ma már nem létezik, mert a Duna torkolatvidéke sokat változott azóta, a lgdélibb Duna-ág kiszáradt a középkorban). Itt ütközött meg Aszprah bolgár kán I. Nikephorosz római császár haderejével 680-ban, ami bolgár győzelemmel végződött. Az eredmény: a bolgárok benyomultak a Dunától délre, a mai Dobrudzsa és a mai Északkelet-Bulgária területére – ezt Róma (Konstantinápoly) elismerte szerződésben 681-ben, s ez számít máig a dunai bolgár állam megalapításának (a kommunista bolgár címeren rajta is volt az évszám). Csak a 750-es években lesz a főváros áthelyezve a mai Bulgária területére.
De ez csak kitérő volt. A lényeg a román perszonálunió.
Az ukrajnai háború miatt tavaly megszületett a legújabb román ötlet. Mivel mindenki úgyis Ukrajnával foglalkozik, itt az idő megismételni 1859-et! A terv lényege: 2024-ben, a soron következő román elnökválasztáson legyen elnökké választva Maia Sandu, aki 2020 óta Moldávia elnöke. Aztán majd 2-3 év és egyesülhet is a két ország.
A terv kieszelői most imádkoznak, nehogy túl gyorsan véget érjen a háború, legalább a román elnökválasztásig tartson ki. Az alternatív terv: rebesgetik, hogy a NATO szeretne kelet-európait választani új főtitkárának, amolyan jelképes erővel. Az eredeti terv szerint Donald Tusk lett volna a jelölt, de a háború miatt az USA inkább most eltekintene egy lengyel kinevezésétől, ez túl agresszív üzenet lenne Oroszország felé. Így került szóba Tusk helyett Klaus Johannis román elnök neve, maximálisan nyugatbarát, de azért mégse lengyel héja. Ha még idén ez lezajlik, akkor nyilván le kellene mondania Iohannisnak, s már idén lenne román elnökválasztás, s aztán jöhetne is Maia Kisjenőből.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
