Trianon fájdalmának költőjére, az ipolysági születésű Sajó Sándorra emlékeztek halálának 90. évfordulóján Budapesten. Február 2-án a Fiumei úti sírkertben lévő sírhelynél többek között ipolysági, budapesti és jászberényi küldöttség rótta le tiszteletét.
Mint Z. Urbán Aladár, a Sajó-hagyatékot hűen és méltó módon ápoló Palóc Társaság elnöke a sírhelynél tartott megemlékezésen kifejtette: Sajó Sándor kora hazafias költészetére, neveléstudományi írásaira, intézményvezetői érdemeire is emlékezünk ezen a napon. Hozzátette: a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként kapta meg a Fiumei úti temetőben a díszsírhelyet.
A kordokumentumok és források alapján felelevenítette a díszsírhely adományozásának mozzanatait. „Sajó Sándor évtizedek óta a magyar költészet kiemelkedő egyénisége, a magyar irodalom jellegzetes és ismert egyénisége volt. Igazi eredeti tehetség” – idézte a korabeli forrásokból Z. Urbán Aladár.
Mint elmondta, Sajó Sándor 1933. február 1-én hunyt el, s a díjmentes díszsírhelyről már 3-án megszületett a döntés. Temetésén Áprily Lajos mondott gyászbeszédet.
– idézte a gyászbeszédből a Palóc Társaság elnöke.
Beszédében kitért Sajó Sándor újkori fogadtatására, munkássága megbecsülésének hiányára. A második világháború után az elhallgattatás sorsa jutott költészetének. Hamvadó parázsként várt a rendszerváltoztatás időszakáig. 1992 májusában hangzik el először a talán legismertebb költeménye, a Magyarnak lenni című verse a kőbányai Szent László Gimnáziumban – idézte fel Z. Urbán Aladár.
Egykor e tanintézmény tanára volt. A Szent László Gimnázium Öregdiák Baráti Köre 2000 júliusában találta meg a költő sírhelyét a sírkert 46-os parcellájában.
Még ebben az évben saját költségen új síremléket emelnek, s születésének évfordulóján, november 13-án felavatják azt. Ugyanazon év novemberében a Palóc Társaság emléktáblát helyez el a költő ipolysági szülőházán.
– summázta gondolatai Z. Urbán Aladár.
A köszöntő után ipolysági, budapesti, valamint jászberényi tanintézmények diákjai szavalták el a Sajó Sándor egy-egy költeményét.
Pálinkás Tibor, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője a szülőváros nevében szólt az emlékező közösséghez. Kifejtette: ma már méltóképpen emlékeznek Ipolyságon a város híres szülöttjére. „Bár Sajó Sándort sokan szerették volna elfelejtetni, sokan tényleg el is felejtették, Ipolyságon azonban mindig maradtak emlékének hű őrzői” – húzta alá.
Felelevenítette Csáky Károly, a Palóc Társaság, valamint az Ipolysági Városi Könyvtár munkatársainak és a tanintézmények diákjainak elévülhetetlen érdemeit a Trianon fájdalmas költője emlékének megőrzésében. Ipolyságon emléktábla, a katolikus templom előtti kis parkban mellszobor, az intézményekben portrék emlékeztetnek a költőre.
Dr. Galla János, a Hegyvidéki Trianon Harangja Társaság ügyvivője Sajó Sándor és Trianon kapcsolatáról értekezett megemlékező beszédében.
– szögezte le. Mint jelezte: költészetében a nemzetmegmaradást járta körül.
Sajó Kőbányához fűződő viszonyáról szólt Oszvald György, a Kőbányai Írók, Költők Egyesületének alelnöke. Közel másfél évtizedig volt a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatója. Az intézmény is hűen ápolja a jeles intézményvezető emlékét.
A köszöntők és az emlékbeszédek után a koszorúzás következett. Az emlékező közösség a Nemzeti Örökségvédelmi Intézet képviseletében Kiss Tamás munkatárs vezetésével olyan sírhelyeket keresett fel, ahol felvidéki származású jeles személyiségek nyugszanak. Erről hamarosan képriport tekinthető meg portálunkon.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
