Szent Efrém szír ortodox egyháztanítónak, a debreceni görögkatolikus iskola névadójának személye kapott kiemelt figyelmet az oktatási-nevelési intézményben január végén és február első napjaiban tartott tematikus héten. Január 30-án meghívott vendégként Böjte Csaba ferences szerzetes tartott rendhagyó hittanórát; ellátogatott a Szent Efrém óvodába, majd pedagógusokkal és szülőkkel is találkozott.
Hat évfolyam diákjai vettek részt az iskola pódiumtermében tartott rendhagyó hittanórán. Böjte Csaba testvér Szeressük ki egymásból a jót című tanításában – a tőle megszokott egyszerűséggel, kedvességgel és humorral – tanulságos történeteken keresztül arról beszélt a fiataloknak, hogy legyenek ajándékok, hiszen mindannyian erre születtünk.
Többek között a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában lévő egyik kisgyerekről mesélt, aki két számmal kisebb cipőt kért magának karácsonyra. Mint kiderült azért, mert van egy osztálytársa, akinek elhasadt a cipője, amely így átázik, és az iskolában a radiátornak támaszkodva melegíti, szárítja a lábát. Nekem van cipőm, de neki nincs – mondta a kisgyermek.
„Jót tenni jó, jónak lenni jó, és jobbá tenni a környezeted a legszebb dolog a Földön – hangsúlyozta az elmondott történet kapcsán a ferences szerzetes. – Jézus Krisztus is ugyanezt tette.”
A rendhagyó hittanórát követően a Szent Efrém-óvodába látogatott. A gyerekek nagy szeretettel, a már farsangra megtanult énekekkel fogadták Böjte Csaba atyát.
Az iskola vezetőségének rendelkezése értelmében ezen a napon bárki betérhetett az intézménybe, hogy meghallgassa az óvodásoktól visszatérő Csaba testvér gondolatait.
„Ha nagypénteken lett volna más útja a szereteten kívül, azt is megmutatta volna a Megváltó. De nincs más út, mert a szeretet képes mindenkit jobbá tenni. Mennél nagyobb a sötétség, annál jobban kellene belekapaszkodnunk a szeretet parancsába” – világított rá a szerzetes, hozzáfűzve: meg kell találni azt a szeretetnyelvet, amelyet a másik megért, amely jobbá teszi, megváltoztatja.
Ez a kereszténység lényege: hogyan tudom a másikat úgy megszólítani, hogy ne megüssem a szavammal, hanem kiszeressem belőle a jót.
Böjte Csaba OFM, aki harminc éve gondoskodik árva gyerekekről, úgy fogalmazott: Isten adta neki ezt a sorsot, hogy a darabjaira hullott román társadalom miatt koldussá vált kicsiket nevelje. Azt tapasztalta, hogy az emberekben nagyon sok előítélet van, holott Isten mindenkit ugyanabból az anyagból teremt, nincs neki külön fazeka a székelyekre, magyarokra, cigányokra. Selejtet nem teremt, Jézus Krisztus minden egyes emberért meghalt a kereszten, és nekünk, keresztényeknek ebből kell kiindulnunk. Ha valaki rosszat mond a másikra, az tulajdonképpen istenkáromlás, hiszen minden egyes ember a mennyei Atya remekműve.
Számos történetet ismerünk, melyek bizonyságot adnak, hogy Jézus hogyan szerette ki a másikból a jót, gondoljunk csak Szent Pálra, aki azért ment Damaszkuszba, hogy üldözze a keresztényeket. A mai világban ő terroristának számítana, Jézus mégis szóba állt vele, és megkérdezte, hogy miért üldözi őt. Saulból aztán Szent Pál lett, és bejárta az egész világot, megírta gyönyörű leveleit. Milyen jó, hogy Jézusnak volt türelme – világított rá Csaba testvér.
Hitt a szeretet világformáló erejében, és az ellenséget nem legyőzni, hanem meggyőzni akarta Tours-i Szent Márton is – folytatta gondolatmenetét a ferences szerzetes. – Ő volt Szent István idején Magyarország védőszentje is, aki katonából lett Isten szolgája. Olyan mintha ma egy amerikai tábornok beköltözne a tálibok közé, levenné a válláról a csillagokat, és az afgán nép apostola lenne.
„Ne temessük a keresztény Európát, hanem rázzuk fel. Szeretettel mentsük meg a világot” – bátorította a hallgatóságot Csaba testvér. Majd felidézte egy másik gondozottjának történetét, akit 16 évesen hozott világra anyja, de le is mondott róla. „Lábtörlőszerű szőnyegbe csomagolva adta át nekem a nagymama az újszülöttet. Megromlott egészségi állapota miatt ő sem tudott róla gondoskodni. Kibontottam a kicsit, akit szinte beborított saját széklete. Alig lehetett volna hol megfogni; úgy vergődött a tenyeremben, mint egy kis pillangó. Aztán telt-múlt az idő, és az egyik misén arra eszméltem, hogy az akkor már harmadik osztályos kisfiú olvassa az Isten igéjét, szinte ki se látszott az ambó mögül. Most már felnőtt ember, családja van” – érzékenyült el Böjte Csaba.
Tanítása végén arra buzdított, ne fukarkodjunk a szeretettel. A szeretet mindenkit megszépít – hangsúlyozta.
A Szent Efrém-hétnek mindig van egy kiemelt küldetése is, egy karitatív feladat, melybe a diákok, a szülők és a pedagógusok egyaránt bekapcsolódnak. Idén e közös ügy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatása volt.
Az általuk összegyűjtött adományokat Vas Péter, a Szent Efrém-iskola igazgatója adta át Böjte Csabának.
Szöveg: H. Varga Eszter
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
