Amíg légből kapott ötletek mentén változik a tanévszerkezet, a sok éve meghirdetett reform egy helyben toporog, ha nem éppen visszafelé araszol, míg a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, addig szó sem lehet állandóságról, kiszámíthatóságról. A politikum azzal takarózik, hogy képtelenség minden széljárásnak megfelelni, holott ezt senki nem várja el tőlük. Az oktatási minisztériumban még a jelenleg érvényben lévő jogszabály egyes pontjait is egyféleképpen értelmezi egyik felelős beosztású bürokrata, másként alkalmazza a másik, ilyen körülmények között nem csoda, hogy a törvénytervezet vajúdása hosszabb, mint egy várandós kismamáé, és a várható eredmény nem kecsegtet sok jóval. Ezt vetíti előre a tapasztalat, hisz a 2011-es oktatási törvényt néhány év alatt sikerült annyira szétcincálni, hogy szinte semmi nem maradt belőle, ezért is kell újat alkotni, igaz, az idő is eljárt fölötte, változtak a körülmények és az elvárások, ráadásul, ami abban a jogszabályban az örök érvényű értékekre hajazott, azt soha nem alkalmazták.
A katedra körüli gyakori változásokat már megszokhattuk, de mit mondunk annak a szülőnek, aki arra kíváncsi, negyedikes gyermeke melyik iskolában folytassa az ötödiket: ott, ahol négy év múlva kétszer is vizsgáznia kell a továbbjutásért, vagy ahol elegendő, ha a záróvizsgán biztos bejutó helyet szerez meg. Mindez amiatt kérdés, mert ha valami csoda folytán a szeptemberi tanévkezdés előtt megszületik az új oktatási törvény a tervezett állapotában, akkor az iskolák dönthetnek arról, hogy egyes szakokra vagy osztályokra, akár az egész iskolára érvényes külön felvételit tartanak-e négy év múlva, ahol nem érdekli őket, hogy a jelentkező diák tud-e idézni egyetlen sort is Mihai Eminescutól, Petőfi Sándortól, de legyen szupermatematikus vagy történészbúvár. Ez a lehetőség felkínál egy picurka önrendelkezési jogot az iskoláknak, amitől egyes igazgatók már most fáznak, úgy vélik, a szülői nyomás az eddiginél is nagyobb lesz. Hogy pontosan mire gondolnak, ők tudják, ők engedtek eddig is a korrupciónak vagy utasították el határozottan az ilyen jellegű megkereséseket, de hogy félnek ettől a felelősségtől, az azt jelzi, igen gyakori a befolyásoló gépezet próbálkozása, s tán eredményessége is.
Adott tehát egy óramű, amelynek pontosan kellene működnie. A déli harangszó jó iránytű lehetne, mert azt nem befolyásolja senki. Amíg a hazai oktatásban folyton kileng a döntés iránytűje, hol ez, hol az a politikai huzat viszi el az időnként mégis megszülető jó elképzeléseket, terveket, addig a lejtő lejtő marad, s a csúcstól még inkább távolodunk.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
