A Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya szervezésében szombat délelőtt mintegy száz megemlékező – a rend kézdi-, sepsiszéki, brassó-hétfalusi, csíki és bardoc-miklósvárszéki állományának közel hetven tagja, kézdivásárhelyi, kézdiszentkereszti és csíki civilek, a Kézdiszéki Székely Tanács és Kászonújfalu önkormányzatának képviselői, valamint az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke – jelenlétében a Katrosában, a megyehatár közelében a rend által 2018. január 18-án egy, a 24. határvadász-zászlóalj által használt bunker helyén állított apostoli kettős keresztnél emlékezett a 2. királyi magyar hadsereg honvédjeinek az urivi áttörést követő hősies helytállására, a Don menti harcokra, a kötelességteljesítés áldozataira és hőseire.
A találkozási helytől, a Kászonokba vezető országúttól a gelencei Kelemen Dénes faragta kettős keresztig a menetoszlopot a széki zászlókkal az élen Szima Csaba székkapitány vezette. „A hagyomány folytatódik, kötelességünk az emlékezés, a hőseink iránti tisztelet!” – e gondolat jegyében emlékezett a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya a Donnál harcoló 2. magyar hadsereg honvédjeinek hősies helytállására, az elesettekre, a fogolytáborba kerültekre, a hazatértek, hadiárvák és hadiözvegyek szenvedéseire, a magyar hazáért hozott áldozatokra. A tragikus esemény 80. évfordulóján a rend kézdiszéki állománya nevében v. dr. Ambrus Ágnes tiszteletbeli székkapitány mondott emlékező beszédet, hangsúlyozva: a január 21-i megemlékezéssel a szervezet azt kívánja köztudatba hozni, hogy a magyar hadsereg elleni szovjet offenzíva január 12-én vette kezdetét, de a magyar honvédek képesek voltak több napon át kitartani, hihetetlen hősiességgel védekezni a létszámát és felszereltségét tekintve egyaránt túlerőben lévő ellenséggel szemben. A szónok kiemelte, hogy a magyar védelem végül két hét alatt bomlott fel a kétszáz kilométer hosszú arcvonalon, miközben – Szakály Sándor történész kutatásai szerint – 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, a szovjetek 26 ezer magyar hadifoglyot ejtettek, és 28 ezer Magyarországra visszaszállított sebesültje volt a magyar hadseregnek. A továbbiakban Ambrus Ágnes a honvédek naplójából és leveleiből idézve, valamint saját családja történetét felelevenítve érzékeltette a doni katasztrófa rettenetét, az összeomlás folytatását, a magyar családok tragédiáját, a hadiözvegyek és árvák keserű sorsát.
A továbbiakban v. Nagy Zoltán sepsiszentgyörgyi történész a doni katasztrófa okait taglalta, visszautalva az I. világháborút lezáró igazságtalan trianoni békediktátumra. A történész az újabb kutatások eredményeire hivatkozva elemezte a magyar politikai és hadi vezetés kényszerhelyzetét, amikor a német követelésnek engedve végül 1942-ben a teljes magyar hadsereget nem, de az újonnan felállított 2. magyar hadsereget kénytelen volt a keleti frontra küldeni.
A megemlékező beszédeket követően Mike Bernadett, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója Móra Ferenc Esti imádság a háborús gyermekszobában című versét előadva közvetítette a költő üzenetét: „Uram, a háborút parancsold vissza már.” A bélafalvi Bögözi Alpár, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója, valamint a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd-iskola tanulói, Gáspár Zalán, Gáspár Adorján és Gáspár Anett – Gábor Judit kézdiszentkereszti tanárnő tanítványai – katonadalokat énekelve érzékeltették a honvédek életérzését a fronton. Ezt követően v. Lázár Elemér, a Történelmi Vitézi Rend tiszteletbeli főkapitány-helyettese mondott köszönetet a szervezőknek, hangsúlyozva a megemlékezések fontosságát, öntudatot erősítő hatását.
Az esemény a kegyelet koszorúinak elhelyezésével és himnuszaink eléneklésével zárult. A jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak az apostoli kereszt faragójának nemrég elhunyt fia, Kelemen Botond rendtárs emlékének. Az ünnepség után a kézdiszárazpataki Fülöp Ferenc vezetésével a kézdiszéki vitézek forralt borral és sült szalonnával kínálták a megemlékezőket.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
