A magyar kultúra napja, a Petőfi-emlékév és a Háromszék Kultúrájáért Díj idei kitüntetettje, Kisgyörgy Zoltán geológus, újságíró, a Háromszék főmunkatársa köszöntése adta a tartalmát a Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Bod Péter Megyei Könyvtár, valamint a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet által szervezett tegnap délutáni ünnepi műsornak, hangulatát azonban legfőképpen mindenki Zoli bácsija határozta meg.
Mint ismert, Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én véglegesítette a Himnusz kéziratát, 1989 óta ez a nap a magyar kultúra napja – bár a tegnapi esemény az ünnepnapot megelőzően került megrendezésre, azért természetesen a Himnusz eléneklésével kezdődött, de rögtön utána Petőfi Sándor Én című versének előadásával – Nagy-Kopeczky Kristóf tolmácsolásában – folytatódott. Az est központi szereplője azonban Kisgyörgy Zoltán volt.
Elsőként Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a „lámpásembert”, aki – mint fogalmazott – nem csak felismeri és felmutatja a körülöttünk levő szépségeket, de lehajol a legkisebb részletig is, és mesél mindenről, úgy, ahogy csak ő tud mesélni. Zoli bácsi, akinek élete összeforrott Háromszékkel, aki lábon járó történelmi és helytörténeti tudástár, aki nem csak megszólít, de meg is nevettet, aki még az érdekességekről is külön történetet tud mesélni, és aki legfontosabbnak értékeli, hogy ország-világ megismerje szülőföldünket, „nehogy azt tartsák, a székelyek csak radinába jöttek Székelyföldre”. Kisgyörgy Zoltán atyamestere annak, hogyan kell meséléssel lenyűgözni a hallgatóságot, de eközben minden története, minden anekdotája arra tanít, milyen szép Háromszék, milyen csodálatos emberek lakják Háromszéket – méltányolta Zoli bácsi erényeit Tamás Sándor.
Gyombolai Péter Vince, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja elsősorban a magyar kultúra napjának jelentősége köré fűzte ünnepi beszédét, kiemelve, mi itt, Háromszéken igazán tudjuk, mit jelent igaz magyarnak maradni, a magyar kultúrát megélni. Egy történetet mesélt, melyben két, egymást nem ismerő Kanadába szakadt magyar véletlenül találkozik egy erdei úton, és amikor egyikőjük rákérdez, hogy maga magyar?, a másik azt válaszolja: rendületlenül. Ezer év múlva is ünnepeljék a magyar kultúra napját e „rendületlenül” szó szellemében – kívánta a konzul a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termét zsúfolásig megtöltő közönségnek.
A Vargyasi Levente és Hecser László Kisgyörgy Zoltánról készült portréfilmjéből levetített részletek után Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője olvasta fel Kisgyörgy Zoltán méltatását (lapunk 4. oldalán), majd a Háromszék Kultúrájáért Díjat Tamás Sándor nyújtotta át a kitüntetettnek, akit a közönség – akár színészt, de hiszen Zoli bácsi az is akart lenni – vastapssal köszöntött.
Jóból is megárt a sok, kezdte Zoli bácsi, amikor a taps után szóhoz juthatott, majd rögtön le is tegezte a közönséget – mármint azt a részét a publikumnak, amelyik 86 év alatti, ő ugyanis már a 87.-et tapossa. Ezt ki kellett bírni, ezt a sok dicséretet, folytatta, majd hozzátette: három nagy dolognak van a befejezésén: bányageológusi múltja, amelyet élete legszebb időszakának tart, olyannyira, hogy az eseményre elvitte azt a bányászsisakot is, amelyben évtizedeken keresztül a bányákban „matatott”. Ennek az időszaknak a termése a kereken ötven éve megjelent Erdővidék című első könyve, de ennek az utolsó, az Erdővidéki szénbányászat 150 éves története is. A hidrogeológia szintén lezárt fejezet életében, az újságírás meg immár 32 esztendeje tart – „ez a három gyönyörű futam volt az életem”, összegezett Zoli bácsi. Majd mesélt, hosszan, leírhatatlan gyönyörűséggel bányamérnöki korszakából származó, anekdotává vált történeteket, melyeket „le is kéne írni, ha lenne arra időm”, tört elő belőle a felismerés. Egy, már újságíró korából származó történettel zárta előadását – mert hiszen ez több volt a díj megköszönésénél, valóságos egyéni pódiumműsorral ért fel a bár általa előre meghatározott szamárvezető szerint zajló, de azért sokszor elkalandozó performance –, mely szerint valamelyik falusi riportútján két egykori bányász felismerte valamikori mérnöküket, és egyik, odamenve hozzá, megkérdezte: maga még fungál? Jelentem, még fungálok, zárta fellépését Zoli bácsi, illetve – az újabb vastaps után, megelőlegezve a rendezvény további részét – még egy, Petőfi utolsó napjához kapcsolódó történelmi helyreigazítást is megosztott a közönséggel, melyet, mint ígérte, a Háromszékben is közölni fog.
A magyar kultúra napja tiszteletére szervezett rendezvény második része a Petőfi Sándor Emlékév jegyében zajlott, Sinha Róbert gitárművész és Prohászka-Rád Boróka irodalomtörténész Száz alakba… című zenés-irodalmi előadása igazi kulturális ínyencségnek bizonyult.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
