A nyugati sajtóban arról írnak, hogy lényegében végveszélybe került a “Made In Europe” szlogen, ami magyarul annyit tesz, hogy az energiaválság, a szankciós politika és az orosz-ukrán háború elhúzódásának következményei egyre jobban éreztetik hatásukat Európában. Egyre többet beszélnek arról, hogy a versenyképesség csökkenése miatt egész szektorok költözhetnek el a kontinensről. Meg sem lepődhetünk, hogy ennek egyik nagy haszonélvezője az Egyesült Államok, aki még rá is játszott Európa szorult helyzetére, de Kína is kiveszi a részét a befektetések elcsábításából. Brüsszelben jellemzőmódon többnyire amiatt aggódnak, hogy milyen következményei lesznek a gazdasági és ipari válságnak a liberális mainstream politikára nézve.
Szlovákia már a saját bőrén is tapasztalja a viharfelhők első csapásait: nemrég a végleg leállították a Slovalco alumíniumgyűr kohóit. A cég nem az egyedüli, a román tulceai alumíniumgyár is feladta a harcot, szintén több száz munkahelyet számolva fel, ahogy egy lengyelországi egyébként korábban igen népszerű kerámiagyártó is leállt. Mindez azt jelezi, hogy a gazdasági problémák valójában még csak ezután jönnek.
Nem nagyon lehet nem az EU intézkedéseit és politikáját hibáztatni a történtekért. Oroszország megtámadta Ukrajnát, ám az EU átgondolatlan gazdasági döntései, az orosz kőolajtól és földgázról erőltetett menetben, minden átmenet nélkül elzárkózó döntések okozták azt, hogy még ma is hatszor drágább az áram és a gáz, mint az elmúlt tíz év átlaga. A cégek pedig tönkre mennek.
Németországban a BASF döntött úgy, hogy leállítja a termelést, márpedig egy másfélszáz éve működő vegyipari óriásról van szó. Nyilván nem csődöl be, hanem jobb, költségek tekintetében versenyképesebb régióba költözteti át a termelését.
A Volkswagen németországi központjában is elhangzott ősszel, hogy “Európa többé számos területen nem költségversenyképes, különösen ami a villamosáramot és a földgázt illeti”. Márpedig az európai autóipar 13 millió embert foglalkoztat a kontinensen.
Az európai műtrágyagyártás, vegyipar, üveggyártás, cellulóz és papírgyártás, a kerámia és cement szektor mind-mind omladozik, félgázon működik, vagy már meg is kezdődött a kapacitások felszámolása.
Miután Brüsszel tökéletesen, sőt, túlteljesítve megtette azt, amit az Egyesült Államok szankciók kérdésében elvárt tőle, és elvágta magát az orosz energiahordozóktól, az USA jutalomból rúgott egy hatalmasat az európai gazdaságba egy 369 milliárdos gazdasági csomaggal. Ennek lényege, hogy jelentős adókedvezményeket ígér a betelepülő vállalatoknak, de csak ha az előírt módon amerikai termékekből, forrásokból folytatják a termelést.
Mivel Amerikában még ma is négyszer olcsóbb a gáz, mint az Egyesült Államokban, a fenti ajánlat több mint csábító a cégek számára. Az Európai döntéshozók protekcionizmussal vádolják az Egyesült Államokat, de csak halkan, óvatosan, miközben tovább erőltetik azokat a szankciókat és klímapolitikai intézkedéseket.
Brüsszelben csak “hatásokról” beszélnek
Maga Thierry Breton, európai belső piacért felelős uniós biztos is elismerte, hogy “a magas európai energiaárak hatással lesznek polgártársainkra, és egész ipari ellátási láncokra, és a kis- és közepes vállalkozásokra”. “Hatás” alatt természetesen negatív hatásokat kell érteni.
Hozzátette azt is, hogy “Kína és az Egyesült Államok, valamint más országok megpróbálják – nem sikertelenül – elvonzani ipari kapacitásainkat. (…) Erős gyártóbázis nélkül Európa ellátásbiztonsága, exportképessége és foglalkoztatottsága veszélybe kerül”.
Közben olyan kijelentések hangzanak el magasrangú brüsszeli vezetőktől, hogy Európa sikeresen kezelte a gázhiányt – csak épp azt nem tették hozzá, hogy a földgázigényes ipari szektorok nagy része leállt, és nem kevés gyár végleg bezárta kapuit.
Olyan félrevezető megnyilatkozások is elhangzottak, hogy Németországban 15 százalékkal csökkent a gázfogyasztás, de az össztermelés visszaesése ennél kisebb volt. A két adat nem összehasonlítható, részben azért, mert nem csak a gáz mennyisége, hanem ára is fontos, részben azért, mert az áram árát és a tovagyűrűző inputanyagok hiányát is figyelembe kellene venni.
Nyugaton a politikai következményektől rettegnek
Ráadásul, Németország Európa gazdasági motorjaként erősen exportfüggő (ahogy egyébként a szlovák gazdasági is), és az export szintén felkerült a szankciós politika halállistájára.
Sokat elárul, hogy a liberális mainstream menekül a felelősségvállalás elől. Ahelyett, hogy új stratégiát dolgozna ki, ideológiai-politikai médiakampányokkal terelné el az emberek figyelmét. Az EU rendelkezik egy példátlanul nagy mentőcsomaggal, a COVID miatt összehozott újjáépítési alappal, de már teljesen nyilvánvaló, hogy sokan igyekeznek egyes tagállamokat kilökni a kedvezményezettek köréből.
Mindennek tetejébe az energiadiverzifikáció, ami az orosz nyersanyagokról való leválást jelenti, legalább 2-3 éves folyamat, miközben az orosz-ukrán háború fokozódik, a gazdasági válság pedig mélyül.
Jellemző, hogy az uniós döntéshozók nagy része elsősorban amiatt aggódik, hogy a liberálisok elvesztik a szavazók bizalmát, és a brüsszeli politikával szemben kritikus politikai erők erősödnek meg.
Luc Triangle, a gyártósori munkásokat képviselő IndustriALL nevű szakszervezet vezetője elég egyértelműen kimondta a Politico-nak nyilatkozva, hogy “lesznek politikai következményei” a történteknek. Ő arra figyelmeztetett, hogy Brexit-szépszavazáson az angliai gyárvárosok egyértelműen az EU-ból való kilépésre szavaztak.
Magyarul: ha Kelet-Közép-Európában felgyorsul az ipari hanyatlás, a túlságosan Brüsszel-párti politikai mozgalmak esélyei a választásokon drámaian csökkenni fognak.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
