Nyíregyháza hat keresztény felekezetének képviselői az evangélikus nagytemplomban imádkoztak az egységért január 15-én, az ökumenikus imahét kezdetén. Az imaesten Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök tartott beszédet.
„Bár szétszakadva él az Egyház, Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, őnála mind helyet talál” – énekelték a jelenlévők az evangélikus énekeskönyv egyik imádságát.
Az ökumenikus imahét nyíregyházi nyitó imaalkalmán Gaál Sándor református esperes köszöntötte a római és a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és metodista, valamint a református híveket, akik „megérezték Isten hívását, hogy együtt imádkozzanak” – fogalmazott az est liturgusa.
Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök értelmezve és a mai ember életére vonatkoztatva elmélkedett az erre a napra kijelölt evangéliumi szakaszról, az irgalmas szamaritánus történetéről.
Origenész az irgalmas szamaritánust Jézus Krisztussal azonosította, aki észrevette az emberiségnek, „az elesett Ádámnak” a gyengeségét.
„Aki bajban van az nem más, mint az emberiség, mi mindannyian.” S ahogyan a történetbeli ember rábízta az elesett embertársát a fogadósra, úgy bízta rá Krisztus az emberiséget az Egyházra, azt is megígérte, hogy vissza fog jönni – mutatott rá a püspök.
A ma embere a történet minden szereplőjének helyében volt már az élete során. „Mindenki volt, hogy elment egy bajba jutott ember mellett. Tehettünk volna érte valamit, de nem tettük meg.” Szocska Ábel az önvizsgálat kritikus hangján mesélte el tapasztalatait, saját Egyházából merítve példát. Ugyanakkor a keresztények nagyon sok jó cselekedetet is megvalósítanak. Ám ahhoz, hogy segítsünk, meg kell állni és le kell hajolni. A covid-járvány megállított minket, de sokkal inkább bezárkóztunk, féltettük a magunk életét. „Megálltunk, de nehéz volt lehajolni a másik emberhez.”
Ahogy az evangéliumban hallottuk: a szamaritánus jót tett azzal az emberrel és nem várt érte semmit. Olajjal és borral gyógyította őt. A Szentírásból tudjuk, hogy az olaj és a bor hozzátartozott az áldozat bemutatásához az ószövetségi ember életében. Ám
Az irgalmas szamaritánus története mintha felülírná az áldozat ószövetségi rendelkezéseit. Az Atyának kedvesebb a segítségre használt olaj és bor, mint az értelmetlen ételáldozat bemutatása. »Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete« (Oz 6,6).”
A szamariai ember a zsidók által megvetett és lenézett népcsoporthoz tartozott, mégis tudott segíteni. Vannak olyanok, akik nem keresztények, mégis tudnak segíteni. Fájdalmas, amikor a keresztények nem teszik ezt. „Hol vannak a keresztényeink? Miért nem segítenek?” – tette fel a kérdést a püspök.
Még szomorúbb, amikor egyik felekezet a másikat bántja, ítéli meg. Amikor az evangéliumban Jézus elé állt az írástudó és megkérdezte, ki az én felebarátom, Jézus visszakérdezett: Te mit gondolsz? Szocska Ábel püspök prédikációjának zárásaként odafordult a hívekhez, s megismételte Krisztus szavait, egyenesen a jelenlévőknek címezve a kérdést:
Az est során zenei szolgálatot végzett az evangélikus közösség énekkara. Az imaalkalomra elkísérte főpásztorát több görögkatolikus lelkipásztor, köztük Szabó Tamás pasztorális helynök, valamint a Görögkatolikus Papnevelő Intézet növendékei és vezetői is.
Az imahét során Nyíregyházán befolyt adományokat a római katolikus testvérek számára ajánlják fel.
Az imaestről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
