Idén január 9-én lett volna százéves Muzslay István jezsuita pap, közgazdász, a belgiumi magyar emigráció meghatározó alakja, hazai diákok önzetlen patrónusa, a Leuvenben máig működő diákotthon egykori igazgatója. Életét, munkásságát rendtársai, kollégái és diákjai visszaemlékezésein keresztül mutatja be a magyar jezsuiták honlapja. Az alábbiakban ebből az összeállításból olvashatnak részleteket.
„Muzslay atya az ’50-es években több száz magyar fiatalnak lett apja és anyja helyett atyja. Rengeteg leleménnyel, határtalan energiával, minden követ megmozgató szívós alapossággal teremtette elő az 1957-re több mint 200 főre gyarapodott leuveni magyar kolónia napi megélhetéséhez a szükségeseket” – méltatta őt temetésén Juhász Gergely főiskolai tanár, egykori kollégája
„Önt az Isten küldte!” – e szavakkal fogadta őt érkezésekor, 1955-ben a Leuveni Katolikus Egyetem akkori rektora. A fiatal magyar jezsuita magára vállalta az akkor már működő Mindszenty Diákotthon vezetését és a gondoskodást az ott tanuló magyar fiatalok sorsáról. Irányításával létrejött a ma is működő leuveni Collegium Hungaricum, amelyet 1998-ig vezetett. Különösen szívén viselte azoknak a diákoknak a sorsát, akiket idehaza hátrányosan megkülönböztettek amiatt, hogy egyházi iskolában végeztek.
Nemcsak az anyagiakról gondoskodott, hanem a kulturális és lelki programokat szervezett, tanulmányaikhoz 1957-ben holland–magyar, illetve magyar–holland szótárat szerkesztett. „Kész volt nemcsak az egyetemi hatóságokkal, de a városi elöljárókkal, sőt még államügyészekkel, miniszteri tanácsosokkal, nagykövetekkel is tárgyalni egy-egy diákja érdekében. Befolyását és kapcsolatait kihasználva tömérdek magyar fiatalnak a sorsát igazította el. Bölcs, lényeglátó tanácsaival pedig utat mutatott mindazoknak, akik megfogadták azokat” – jellemezte őt Juhász Gergely, aki 1998-ban átvette tőle az akkor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez került szakkollégium vezetését.
1961-től a Leuveni Katolikus Egyetemen alkalmazott közgazdaságtant tanított, majd megalapította és hosszú éveken keresztül vezette is az egyetem Közép-európai Kutatóintézetét, melyben a nyugati közvélemény előtt ismeretlen közép-európai térség szociális, gazdasági és társadalmi viszonyait kutatta, dolgozta fel és ismertette nemzetközi szinten is elismert tudományos színvonalon. Franciául és hollandul oktatott, magyar nyelvet is, valamint közgazdasági és irodalmi témában publikált. Nagy szerepe volt abban, hogy az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó Leuveni kódex 1982-ben visszakerülhetett Magyarországra. Közben hosszú éveken át ő látta el a brüsszeli magyar lelkészség lelkipásztori feladatait is…
Sokan csak évekkel később tudták meg, hogy az igazgató a tanári fizetéséből támogatta őket. A nyolcvanas években Muzslay atya saját költségén tanulmányi ösztöndíjat hozott létre fiatal katolikusoknak…
Magyarországon plébániát építtetett, katolikus kiadványokat támogatott, publikált, nehéz sorsú idősek gyógykezelését fizette. Tevékenységéért a belga uralkodótól megkapta a Lipót-rendet és az azzal járó bárói címet, II. János Pál pápa 1994-ben a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának tagjává nevezte ki, itthon pedig a Magyar Örökség Díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki…
Születésének 100. évében a magyar jezsuiták többféle módon is meg kívánnak emlékezni a nagy előd pályafutásáról, tudományos, oktatásszervezői, lelkipásztori tevékenységéről. Az eseménysorozat nyitányaként január 9-én, hétfőn hálaadó szentmisét mutattak be István atya életéért a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban, valamint a jubileumhoz kapcsolódóan online emlékkönyvet nyitottak, melybe ki-ki megörökítheti valamely élményét István atyával kapcsolatban.
A teljes írás ITT olvasható.
Szerző: Muzslai Antal és felesége, Muzslainé Hauszknecht Cecília
Forrás és fotó: Jezsuita.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
