A helyi cserkészcsapatok december 16-án tartották meg a hagyományos karácsonyi ünnepélyüket, melyre lelkesen készültek kicsik és nagyok. A Szent Imre templomban meghitt gyertyafény és karácsonyi énekek fogadták a vendégeket. Slattery Kriszta, a leány cserkészcsapat parancsnoka köszöntőjében a Szent Családot idézte meg a résztvevők számára, és kiemelte, hogy ez a közösség, amit a cserkészek, azok szülei és minden pártoló tag alkot, szintén egy család, melyben mindenki otthon érezheti magát és szeretetben tölthetik együtt idejüket.
Az este folyamán a csapatok minden őrse előadott egy-egy műsorszámot, mely által hol angyali kisgyermek hang, hol hegedűk és csellók brilliáns melódiái, hol furulyán megszólaltatott dallamok, hol Betlehembe igyekvő pásztorok mókás párbeszéde, majd pedig több szólamú női ének töltötte be a templomot. Bóna Richárd zárószavai után minden fellépő és a nézősereg a templom dísztermébe sereglett, hogy kellemes beszélgetés közepette csipegessenek a közösség által hozott süteményekből. Az ünnepély utáni időt használták ki az őrsvezetők és a csapatparancsnokok, hogy egy-egy szobába elvonulva megajándékozzák cserkészeiket karácsonyi figyelmességekkel, ezzel kifejezve hálájukat az eddigi remek együttműködésért.
Míg a kisebb cserkészek belevethették magukat a téli szünet örömeibe, addig a fiú és lány őrsvezetőkre valamint a csapatparancsnokokra várt még egy szolgálat. December 17-én szombaton a lányok kántálni, a fiúk pedig betlehemezni indultak. Mindkét csoport a helyi WCSB rádió Magyar óra c. adásában kezdett. Itt először a fiúk beszéltek a betlehemezés szokásáról, és annak helybeli megvalósításáról, majd el is játszották azt. A lányok szintén beszéltek arról, hogy miről is szól a kántálás, mióta és milyen formában van jelen a leány cserkészcsapat hagyományai között, majd elénekelték az erre a napra összeállított, kilenc énekből álló repertoárt.
Az adás után szétvált a két csoport, és ki-ki ment az előre betervezett és pontosan leegyeztetett útjára.
A kántáló lányok még nyolc, változatos helyszínen adták elő csodás énekeiket. Több családi otthon, két idősek otthona, egy görögkatolikus templom és zárásul egy karácsonyi összejövetel vendégei voltak. Mindenhol sok szeretettel és finom falatokkal várták őket. Elmondható, hogy befogadó és előadói részről is szívmelengető pillanatok voltak ezek. A legcsodásabb percek mégis azok voltak, amik egy idős otthon falai között zajlottak le. Az idős bácsi, akinek a cserkészlányok énekeltek, komoly betegsége ellenére maga is bekapcsolódott az énekbe, ezáltal kicsit megmutatva régi önmagát.
A fiúk a görögkatolikus templomon és a karácsonyi összejövetelen kívül még egy közösségi házban is jártak, ahol szintén mosolyra fakasztották az egybegyűlteket.
Öröm látni, hogy ezek a néphagyományok itt, Amerikában tovább élnek, bizonyságul az itteni magyarok kitartásáról, valamint arról, hogy milyen ügyesen lehet megvalósítani a régi hagyományokat a mai kor technikai feltételei között.
A clevelandi cserkészek fent idézett énekük által kérnek békét az egész közösség és a világ számára a karácsonyi időszakban és az új évben.
Pásztor Orsolya
a szerző a Cserkész Barátok Köre Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Forrás: Bocskai Rádio
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
