Az előzőekben a tanulási zavarok közül a diszlexiával és a diszgráfiával foglalkoztunk. Mindkét zavar ismert a társadalomban. Van azonban néhány olyan tanulási zavar, amelyet hajlamosak vagyunk kevésbé nyugtalanítónak tekinteni, nem érezzük a súlyosságát.
Amikor egy kisiskolásnak nehezen megy a számolás, arra gondolunk, hogy rendben, nem lesz belőle matematikai zseni. Kezdetben nem is fordítunk rá kellő figyelmet, pedig előfordulhat, hogy a tanulási zavarok egyik ritkább, ám kicsit sem elhanyagolható formája lehet az oka: a diszkalkulia.
Mit jelent a kifejezés?
Azt, hogy gond van a számtani műveletek elsajátításával. A diszkalkuliás tanulónál nehezen alakulnak ki a számfogalmak, hiányzik az erre való ösztönös képessége, problémái vannak a számokkal kapcsolatos állítások és eljárások megtanulásával. A tanköteles korosztálynál 5-6%-ra becsülik a diszkalkulia előfordulását a szakemberek.
Kisiskolás korban aztán sok a hiba a megoldásokban. A gyerek lassan írja a leckét, kedvetlen, hosszú unszolásra kezd neki a házi feladatnak vagy éppen dühös, agresszív lesz. A diszkalkulia az általános intelligenciaszintet nem érinti. Úgy tekintünk rá, mint a matematikai teljesítményben bekövetkező zavarra, amely a neurológiai struktúrát, illetve idegrendszeri funkciót érintő eltérés örökletes vagy szerzett sérülés eredményeként keletkezik. F. Gönci Rita megállapítja, hogy a diszkalkulia megjelenésének formáját, méretét, kiterjedtségét a környezet nagymértékben befolyásolja, de nem képez oksági tényezőt.
Fontos hangsúlyozni, hogy a korai diagnózis megkönnyíti a fejlesztést, és a későbbi nehézségek leküzdését.
A szakértői vizsgálat elmaradása azzal fenyeget, hogy a gyereket butának, vagy lustának tarthatják. A diszkalkulia egészen a középiskoláig is rejtve maradhat. A diszkalkulia jelei már az iskolakezdés előtt megmutatkozhatnak, de erőteljesen az iskolában jelentkeznek. Ugyanakkor vannak olyan gyerekek, akiknek nehézséget okoz a matematika, de mégsem diszkalkuliások.
A diszkalkulia a felnőtteknél
Nehezükre esik megállapítani, hogy két szám közül melyik a nagyobb (így például egy üzletben az árak megkülönböztetése is bonyolult lehet a számukra). Nem képesek anyagi tervezésre, költségvetés készítésére, még a legalapvetőbb szinten sem, például nem tudják megbecsülni, hogy egy bevásárlás mennyibe kerülhet. Nehézséget okoz nekik a jobb és a bal irányok megkülönböztetése, a navigáció, a távolságok felmérése. Rosszul vagy sehogy sem tudnak eligazodni elforgatott térképeken. Nehezen értik és jegyzik meg a matematikai szabályokat, képleteket, sorozatokat. Nehezen jegyzik meg a számolást igénylő, vagy bonyolult pontozást használó játékok szabályait, gondjuk van a tánclépések elsajátításával is.
A diszkalkulia kezelése
Az iskolák és az oktatási rendszerek csak a mérhető teljesítményt, az írást, az olvasást, a számolást tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem. Ha nem ismerik fel, és nem kezelik a diszkalkuliát, a gyerek önértékelése nagy károkat szenved: lustának, vagy butának tartja magát, szorong, esetleg agresszív lesz, akár matematikafóbia is kialakulhat nála.
Ha egy eredmény kiszámolása az általánosnál hosszabb időt vesz igénybe és nem feltétlenül azért, mert nem érti a számolási módszert, gyanakodhat a szülő, de a diszkalkuliás gyermeket nem szabad elkönyvelni olyannak, aki nem viszi majd semmire.
A diszkalkulia nem betegség és nem fogyatékosság, hanem az információfeldolgozás egy módja. Az önértékelés javítására dicsérni, biztatni kell a gyereket, és sikerélményhez juttatni. A szülő keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. A gyakorlás legyen változatos, érdekes és szemléletes, gyakori pihenőkkel. A nem tanulási célú közös játékok mellett a gyermek sikerélményhez juttatása is elősegíti fejlődését.
A matematika legközelebbi „rokonai” a ritmus és a mozgás, ezzel indíthatjuk a fejlesztést.
A ritmus, a mozgás, a finommotorika, az egyensúly, a tér és idő észlelése különösen fontos. A fülben található vesztibuláris rendszernek az egyik fontos része az egyensúlyi szerv. Ha a fület és az egyensúlyi szervet, azaz a vesztibuláris idegrendszert egyszerre több irányból, több módon stimuláljuk, akkor az kihat a mozgásra, a testtartásra, a beszédre, a ritmusra, az észlelésre, a térérzékelésre és egyéb készségekre. Ezzel megalapozzuk a számolást. Így az általunk alkalmazott módszer egy időben fejleszti a figyelmet, emlékezetet, észlelést, beszédet, logikai gondolkodást, javítja a gyermek saját testén, térben, időben, síkban történő eligazodást.
Szerencsére az agy „alkalmazkodik”, azaz az egészséges területek képesek átvenni a sérült részek feladatait. Ennek köszönhetően a diszkalkuliások is képesek matematikát tanulni. Mindig lesznek olyan részek, amelyekkel nehezebben boldogulnak, de sok gyakorlással javítható a helyzet. A diszkalkulia nem múlik el, de kezelhető!
Megjelent a Magyar7 2023/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
