Január 7-én (szombaton) a délutáni órákban került sor a "Tudásmenet" elnevezésű, oktatás tárgyú vonulós demonstráció befutó (budapesti) szakaszára és a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtti záró rendezvényre.
A vidéki résztávokat teljesítők létszámáról nincs megbízható információ, de a főváros belső kerületei felé tartó Kerepesi úton mindössze 70-80 tüntető, és szimpatizáns vonult hosszan elnyúló, laza sorban.
Az elbocsátott tanárok révén a figyelem homlokterébe került iskolaelőtt felállított színpad környékén lassan gyülekező, de végül is népes és türelmetlen közönség várta a demonstrálók érkezését.
A rendezvény kezdése a meghirdetettnél mintegy fél órával később történt. A közönség, valamint az esemény egészének alaphangulatát Beethoven 1956-óta emlékezetes műve az Egmont-nyitány határozta meg, amit teljes hosszában és drámaiságában sugároztak a hangfalak.
A bevezető konferálás után a színpadon egymást követték a tanártársadalom, a diákok,és a pedagógus érdekképviseletek ismert, és eddig nyilvánosság előtt nem szerepelt képviselői. Más-más aspektusból, de valamennyien szenvedélyes szavakkal bírálták a kormány oktatáspolitikáját, a szerintük lassan ellehetetlenülő tanítási körülményeket, az itt-ott fellelhető, és indokolatlannak, elfogadhatatlannak kikiáltott iskolai szegregációt, és nem utolsósorban Pintér Sándor belügyminisztert.
A bekiabálásokkal, és visszatérő skandálással "színesített" demonstráció során két ízben is elhangzott a Pál utcai fiúk c. musical ikonikus dala a " Mi vagyunk a Grund ".
A befejező aktusként színpadra szólított tanárok, diákok, mozgalmi aktivisták a közönséggel együtt kiáltották a figyelmeztetésnek számító szavakat, miszerint "Nem hagyjuk, folytatjuk!!!" Nehéz megjósolni, hogy ez a gyakorlatban mennyire lesz sikeres, de vélhetően ezért vagy másért forró tavasznak nézünk elébe.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
