1953. május 22-én este 8 órakor a bécsi magyar politikai képviseletről a következő rejtjelezett táviratot kapta az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Hírszerző Főosztálya: „Czirok százados ma délelőtt 11 órakor bement a sajtóklubba, ahonnan öt perc múlva távozott. Megbeszélés szerint 13 órára vissza kellett volna jönnie a követségre, de ő 19 óráig nem érkezett meg.” Pár óra múlva egy újabb távirat érkezett, amely szerint „Czirok százados 22 óráig nem jelentkezett”. A nem mindennapi esemény természetesen nagy izgalmat váltott ki mind a bécsi magyar képviseleten, mind az ÁVH-nál, hiszen az eltűnt Czirok András államvédelmi százados az ÁVH Hírszerző Főosztályán a nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozó 3. Osztály osztályvezető-helyettese volt.
Palasik Mária Menekült vagy dezertált? Egy államvédelmi százados rejtélyes eltűnése című tanulmánya a Betekintő folyóirat 2014/2. számában jelent meg, és eredeti formájában az alábbi linkre kattintva olvasható.
Az izgalom érthető is, hiszen a május 20-án operatív munkára Bécsbe érkező 29 éves Czirok életében először tartózkodott Nyugaton, a német nyelvet éppen csak elkezdte tanulni. A külképviseleten működő rezidentúrán rá várakozó munkatársai először arra gyanakodtak, hogy eltévedt a városban. Majd délután 3 óra után ezt a verziót elvetették, és attól tartottak, baleset érhette. Este 8-kor döntöttek úgy, hogy értesítik az ÁVH VIII. Főosztályát, és eligazítást kérnek. Valójában sem akkor, sem azóta nem derült ki pontosan, mi is történhetett Czirokkal. Azonnal felmerült az a lehetőség, hogy elrabolták.
Bécs, 1956, Kärntner Strasse, jobbra az Operaház (Kép forrása: Fortepan / UWM Libraries)
A bekövetkező vizsgálatok ezt cáfolni nem tudták, de az államvédelem szívesebben építette fel a koncepcióját arra a változatra, hogy Czirok magától szökött meg. Farkas Vladimir államvédelmi alezredes, főosztályvezető az egyik jelentésében szkeptikusan meg is jegyezte, hogy akár elrabolták, akár megszökött, az eredmény ugyanaz: valószínűleg információkat adott át a nyugati hírszerző szerveknek, és ezzel hazaárulóvá vált, tehát hazaárulóként kell kezelni.
Az iratokból körvonalazódnak Czirok nyomtalan eltűnésének előzményei, körülményei, az állambiztonsági munkára kiható következményei, valamint megrajzolható Czirok szakmai pályaképe, továbbá az is, hogyan kezelte az ügyet az állambiztonság évtizedeken keresztül. Azonban a rendelkezésre álló iratokból sem tudjuk a választ arra, hogy mi is történhetett Czirok Andrással 1953. május 22-e 11 óra után. Ki tudunk zárni néhány dolgot, hogy mi nem történt vele, de a továbblépéshez a nyugati titkosszolgálatok iratainak ismeretére volna szükség. A családja a mai napig nem kapott pontos, egyértelmű felvilágosítást az eltűnés részleteiről.
Farkas Vladimir főosztályvezető személyes döntése volt, hogy a Hírszerző Főosztály nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozó osztályának (VIII/3.) osztályvezető-helyettesét és az osztály egyik alosztályának a vezetőjét Bécsbe küldi operatív megbízatással – a Külügyminisztérium részéről hivatalosan mint diplomáciai futárok jelentek meg. Czirokot Sárosi Ernő névre kiállított diplomata útlevéllel és nemzetközi gépjármű-vezetői igazolvánnyal, illetve Tamási névre kiállított újságíró igazolvánnyal látták el.
Saját nevére szóló iratok nem is voltak nála az út során. Czirok András államvédelmi századost egyik beosztottja, Ágoston Kálmán államvédelmi főhadnagy, a VIII/3-a alosztály vezetője kísérte el. Talán azért esett a választás Ágostonra, mert egy évvel korábban ő már dolgozott a bécsi magyar képviseleten. Kettős feladattal bízták meg őket. Egyrészt, hogy Czirok szervezze be a magyar állambiztonság ügynökének a mit sem sejtő Bálványi János – Bécsben élő, magyar származású, de osztrák állampolgárságú – újságírót. Az akciót Ágoston biztosította.
A célszemély az előkészítő munkálatok során a „Forgács Ákos” fedőnevet kapta. Az előzetesen kidolgozott terv szerint Cziroknak Bálványit a bécsi magyar követség közvetlen szomszédságában lévő osztrák sajtóklubban kellett felkeresnie. Másrészt találkozót kellett lebonyolítaniuk az ÁVH „Piros” fedőnevű ügynökével, akiről annyit tudunk, hogy ekkor a felsőőri református gyülekezet lelkésze volt, aki 1953-ban, vagyis néhány hónappal Czirokék látogatása előtt foglalta el lelkészi hivatalát.
Bécs, 1956, Lichtensteg a Rotenturmstrasse kereszteződésénél (Kép forrása: Fortepan / UWM Libraries)
Mielőtt Magyarországot elhagyta, az ÁVH állítása szerint, az ÁVH beszervezte saját ügynökének. Az volt a megállapodás, hogy az akciókat egymásnak fogják biztosítani, mivel a rezidentúra munkatársai egyikben sem vehetnek részt, bár majd látni fogjuk, ezt nem tartották be.
Május 19-én Ágoston vízumát is kézhez kapva – szinte azonnal – útra keltek; felszálltak a Keleti pályaudvarról a 21.20-kor Hegyeshalomra induló vonatra, ahova 0.30-kor érkeztek. Itt várakozni kényszerültek, Czirok ezt az időt a határőrség várószobájában végigaludta. Hajnali 4.45-kor kaptak csatlakozást. A vonaton egyetlen útitársuk akadt, akiről a későbbi vizsgálat során kiderült, hogy F. K. osztrák kereskedelmi utazó, akinek semmi köze nem volt Czirok eltűnéséhez. A személyvonatuk 6.45-kor érkezett meg Bécsbe, az Ostbanhofra. Ott fogtak egy taxit, azzal mentek a követségre.
Reggeli és mosakodás után gyakorlatilag azonnal munkához is láttak. A rezidentúra helyettes vezetőjével, Fehérvári Antal államvédelmi századossal (akinek a követségen, illetve a Külügyminisztériumban a fedőneve „Lakatos Sándor” volt) hármasban gépkocsiba ültek, és elindultak a „Pirossal” való találkozás előkészítésére. A megbeszélt találkozóhely Bécs Floridsdorf nevű külvárosában (ez a XXI. kerület a szovjet megszállási zónában) egy találkozási lakásban (T-lakás) lett volna a Mitterhöfergassén. Ágoston és Fehérvári felment a lakásba ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. A lakás tulajdonosával megbeszélték, hogy a találkozó tervezett idejére tegye szabaddá a lakást.
Eközben Czirok a háztömb mellett a gépkocsiban várt rájuk. Fél 11-kor a két férfi visszament a gépkocsihoz, Fehérvári azzal köszönt el tőlük, hogy a városba tart, Czirok és Ágoston pedig 10.30-kor elfoglalta figyelőállását a találkozóhely környékén. 12.10-ig vártak, de „Piros” nem jelent meg. Ekkor a gépkocsival a Mariahilfer Straßéra hajtottak, Czirok vezetett, egy mellékutcában leparkoltak, majd egy nyilvános telefonról felhívták a követségen Fehérvári államvédelmi századost, akivel újabb találkozót beszéltek meg délutánra – immáron a belvárosban. Amíg Fehérvárira vártak, addig Czirok és Ágoston kirakatokat nézegetett, és egy eszpresszóban fagylaltozott. Miután Fehérvári megérkezett, még egyet kerültek a városban a kocsival, majd visszamentek a követségre.
Itt megbeszélték a délutáni munka menetrendjét. Megállapodtak abban, hogy Ágostont Kovács László államvédelmi százados (akinek az állambiztonsági fedőneve „Gereblyés Kálmán” volt) fogja a „Pirossal” ismét megkísérlendő találkozót biztosítani, Czirokkal pedig Fehérvári megy el, hogy a „Forgáccsal”, azaz Bálványi Jánossal való találkozó számára helyet keressenek. Miután a „Pirossal” való találkozó délután sem jött létre, 19.30-kor négyesben a Stephanskirche előtt találkoztak. Kovács elköszönt, és visszament a követségre, míg Fehérvári elvitte Czirokot és Ágostont egy, a Südbanhoffal szembeni, a szovjet zónában lévő T-lakásra, ahol együtt megvacsoráztak. Este 10-re mentek vissza a követségre, és megbeszélték a másnapi programot. A megállapodás szerint május 21-én délelőtt Czirok első útja a Bankgasse 8. szám alatti sajtóklubba vezetett, ahol „Forgácsot” kereste. A portás azt a felvilágosítást adta neki, hogy nincs ott, de valószínűnek tartotta, hogy délután megjelenik.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
