XVI. Benedek egész életében, mindvégig szerette az Urat – Interjú az emeritus pápa magántitkárával

XVI. Benedek egész életében, mindvégig szerette az Urat – Interjú az emeritus pápa magántitkárával

A Vatican News német adásának munkatársa, Silvia Kritzenberger január 4-én délután riportot készített Georg Gänswein érsekkel, a Pápai Ház prefektusával, az emeritus pápa magántitkárával, aki meghatottan emlékezett vissza XVI. Benedek életének utolsó pillanataira, amikor otthonában, lelki családtagjai jelenlétében vett búcsút földi életétől. A teljes interjút közre adjuk.

– Hívek tízezrei tisztelegtek az emeritus pápa földi maradványai előtt. Élete nagy részét Ön vele töltötte. Hogyan éli most ezt az időszakot?

– Emberileg nagy szenvedéssel. Fáj és szenvedek… De lelkileg nagyon jól vagyok. Tudom, hogy Benedek pápa most ott van, ahová menni akart.

– Milyen lelkülettel élt XVI. Benedek ezekben az utolsó napokban? Mik voltak az utolsó szavai?

Utolsó szavait én nem hallottam személyesen, saját fülemmel, de a halála előtti éjszaka az egyik ügyeletes ápoló hallotta, hajnalban három óra körül: „Uram, én szeretlek Téged”. Az ápoló aztán elmondta nekem reggel, amint megérkeztem a pápa hálószobájába. Ezek voltak az ő utolsó igazán érthető szavai. Rendszerint az ágya előtt imádkoztuk a Laudest, a reggeli imádságot. Aznap reggel is mondtam a Szentatyának: „Csináljuk úgy, mint tegnap, én hangosan imádkozom, Ön pedig lélekben társul hozzám”. Valójában már nem volt lehetséges, hogy hangosan imádkozzon, nagyon nehezen lélegzett. Ekkor egy kicsit felnyitotta a szemét – megértette a kérdést – és bólintott a fejével.

Így kezdődött. Nyolc óra tájban egyre nehezebben kezdett lélegezni. Jelen volt két orvos, Polisca doktor és az újraélesztés szakorvosa, akik azt mondták nekem: „Attól tartunk, most jön az idő, amikor meg kell vívnia az utolsó harcát a földön”. Behívtam az ott szolgáló szerzetesnővéreket (Memores Domini), Brigida nővért is, mondtam nekik, hogy jöjjenek, mert már eljött az agónia ideje. Ekkor magánál volt a pápa. Már korábban előkészítettem a haldoklók mellett mondott imákat és körülbelül 15 percig együtt imádkoztunk, miközben XVI. Benedek egyre nehezebben lélegzett és mindinkább látszott, hogy már nem tud rendesen levegőt venni. Ekkor ránéztem az egyik orvosra és megkérdeztem tőle: „Elkezdődött a haláltusája?”, mire azt mondta: „Igen, elkezdődött, de nem tudjuk, meddig tart”.

– És utána mi történt?

– Ott voltunk és ezután mindenki csendben imádkozott, majd 9 óra 34-kor vett utoljára levegőt. Mi tovább imádkoztunk, de már nem a haldoklókért, hanem a halottért imádkoztunk. Imánkat az Alma Redemptoris Mater, az Üdvözítőnk Édesanyja Mária-himnusz eléneklésével zártuk. Karácsony nyolcadában, kedvelt liturgikus időszakában hunyt el, miként egykor elődje, Szent Szilveszter pápa, Konstantin császár uralkodása idején. Azon a napon választották meg őt, amikor egy elzászi német pápára, IX. Leóra emlékezünk, és aztán egy római pápa, Szent Szilveszter emléknapján halt meg. Ekkor mindenkihez így szóltam: „Azonnal hívom Ferenc pápát, ő tudja meg legelőször”. Felhívtam, és azt mondta: „Azonnal jövök”. Aztán eljött, bekísértem a hálószobába, ahol az emeritus pápa meghalt, a többieknek pedig azt mondtam: „Maradjatok kívül!”. Ferenc pápa köszöntötte az elhunytat, egy széket kínáltam neki, ő pedig leült az ágya mellé és imádkozott. Majd áldását adta és búcsút vett tőlünk. Ez 2022. december 31-én történt.

– Lelki végrendeletéből mi érintette meg legjobban?

Végrendelete, mint olyan, nagyon megérintett engem. Nehéz most nekem abból pár szót kiválasztani. Ezt a végrendelet ő már 2006. augusztus 29-én megírta, Keresztelő Szent János vértanú liturgikus ünnepén. Kézzel írta, jól olvashatóan, kicsi, de jól olvasható betűkkel, pápasága második évében. Németül úgy mondjuk „O-Ton Benedikt”, „ez valóban Benedek”. Ha egy ilyen írást olvastam volna, nem tudva, ki a szerzője, felismertem volna.

Ha olvassuk és eltöprengünk felette, rögtön látjuk, hogy valóban az övé. Minden benne van, két oldalon. 

– Összességében ez köszönet Istennek és a családjának…

– Igen, ez köszönet, de egyben bátorítás is a híveknek, hogy ne hagyják magukat félrevezetni semmilyen feltevésektől, sem teológiai, sem pedig filozófiai hipotézisektől, sem egyéb területen. Végső soron az Egyház közvetít, az Egyház, Krisztus teste, amely él és közvetíti a hitet mindenkinek és mindenki számára. Néha még a teológiában is vannak nagyon felvilágosult, vagy annak tűnő elméletek, ilyenek előfordulhatnak, de ezek egy-két év múlva elmúlnak. A Katolikus Egyház hite az, ami valóban elvezet bennünket a megszabaduláshoz, ami az Úrral összekapcsol minket.

Hírdetés

– Pápaságának mi a legerősebb üzenete?

– Igazi erőssége abban a mottóban rejlik, amelyet akkor választott, amikor München érseke lett. Ez egy idézet János apostol harmadik leveléből: „cooperatores Veritatis”, vagyis „az Igazság munkatársai”, ami azt jelenti, hogy az igazság nem valami kigondolt dolog, hanem egy személy: Isten Fia. Isten megtestesült Jézus Krisztusban, a názáreti Jézusban és ez az ő üzenete:

Üzenete nem teher, hanem segítség a mindennapok terhének a hordozásában és ez örömet ad. Vannak problémák, de erősebb a hit. Kell, hogy a hité legyen az utolsó szó!

– A világ soha nem felejti el XVI. Benedek lemondásának bejelentését, 2013. február 11-én. Vannak, akik továbbra is azt mondják, hogy ez nem volt szabad döntés, vagy, hogy valamilyen módon pápa akart maradni. Mit gondol erről?

– Magam is feltettem neki ugyanezt a kérdést különböző helyzetekben, mondván: „Szentatyám, összeesküvést keresnek a február 11-i konzisztórium utáni bejelentés kapcsán. Keresnek, keresnek, keresnek…” XVI. Benedek így válaszolt: „Aki nem hiszi el, hogy amit mondtam, az a valódi oka a lemondásomnak, az nem fog hinni nekem akkor sem, ha most azt mondom: Higgye el, ez így van!”. Ez volt és marad az egyetlen ok, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Ezt a döntést előtte közölte velem: „Meg kell tennem”. Az elsők között voltam, aki megpróbálta őt lebeszélni erről. És világosan ezt válaszolta nekem: „Nézze, nem a véleményét kérem, hanem közlöm a döntésemet, amelyet imádkozva, megszenvedve, Isten jelenlétében (coram Deo) hoztam meg”. Vannak, akik nem hiszik el, vagy elméleteket gyártanak, mondván, hogy „az egyik részét elhagyta, de a másikat megtartotta” stb. Mindazok, akik ezt mondják, csak elméleteket gyártanak egy-egy szóra alapozva, és végül nem bíznak Benedek pápában, abban, amit mondott. Ez sértés vele szemben. Persze mindenkinek megvan a maga akarata, szabadsága és mondhat értelmes vagy kevésbé értelmes dolgokat. De a meztelen igazság a következő: már nem volt ereje az egyház vezetésére, ahogy aznap latinul mondta. Megkérdeztem: „Szentatyám, miért latinul?”. Azt válaszolta: „Ez az Egyház nyelve.” Bárki, aki azt hiszi, más okot találhat vagy kell találnia, téved. A valódi okot közölte. Ámen.

– Emeritus pápaként XVI. Benedek mely oldala érintette meg leginkább abban a hosszú időszakban, amelyet a közelében töltött?

– Már majdnem tíz éve. XVI. Benedek – már bíborosként, már professzorként – nagyon nagy tehetséggel rendelkezett. Sokan említik az alázatosságot: igen, ez igaz, de egyben – talán ez nem látszott annyira – az a képessége, hogy elfogadta, ha az emberek nem értettek egyet azzal, amit mondott. Professzorként ez normális: van az összehasonlítás, a vita, a „küzdelem” a különböző nézetek között. Erős szavakat is használnak ebben az összefüggésben, de anélkül, hogy megbántanának másokat, és ha lehetséges, anélkül, hogy vitákat okoznának. Más dolog, ha valaki püspök, majd pápa: nem magánemberként prédikál és ír, hanem úgy, mint aki felhatalmazást kapott az igehirdetésre és arra, hogy a nyáj pásztora legyen. A pápa az evangélium, sőt az Úr első tanúságtevője. És ott láttuk, hogy szavait, Péter utódjának szavait nem fogadták el. De ez azt mondja nekünk, hogy az Egyház vezetése nem csak parancsolással, döntéssel, hanem szenvedéssel is történik, és a szenvedés nem volt kicsi. Amikor emeritus pápa lett, minden felelősség és az egész pápaság nyilván véget ért számára.

– Gondolta volna, hogy ennyi ideig fog élni, miután lemondott?

– Körülbelül három hónappal ezelőtt azt mondtam neki: „Szentatyám, közeledünk püspökségem tizedik évfordulójához: 2013 vízkereszt, 2023 vízkereszt. Ünnepeljünk.” De ez a lemondása tíz évét is jelenti. Néhányan azt mondják nekem: „De miért mondott le, hogy már nincs ereje, és akkor még tíz évet él?” Ő pedig így válaszolt: „Meg kell mondanom, hogy én vagyok az első, aki meglepődik azon, hogy az Úr több időt adott nekem. Legfeljebb egy évre gondoltam, és tizet adott! És 95 év szép kor, de az éveknek és az öregségnek is megvan a súlya, még egy emeritus pápa számára is.” Azt is mondta:

És ez nagyon szép. Javaslom azoknak, akiknek ezzel gondjuk van, olvassák el újra, amit XVI. Benedek mondott, amikor köszönetet mondott Ferenc pápának a Kelemen teremben pappá szentelésének 65. évfordulója alkalmából. Végül egyszer tréfásan azt mondtam, nem túl elegánsan: „Szentatyám, a kocsmáros megkérdezése nélkül állította össze a számlát” (olasz közmondás, azt jelenti: elsietett döntést hozni mások megkérdezése nélkül). Ő így válaszolt: „Én nem készítettem semmilyen számlát: elfogadtam, amit az Úr adott. Ezt adta nekem, meg kell köszönnöm neki. Ez az én meggyőződésem. Másoknak más elképzeléseik, elméleteik vagy meggyőződéseik lehetnek, de az enyém ez.”

– Mi volt a legnagyobb tanítása az Ön élete számára, és mi fog a legjobban hiányozni Önnek Joseph Ratzingerből?

– A legnagyobb tanítása az, hogy az írott, a kimondott és a hirdetett hit nem csak az, amit mondott és hirdetett, hanem amit meg is élt. Vagyis számomra az a példa, hogy a tanult, tanított és hirdetett hitből megélt hit lett. És ez számomra – még ebben a pillanatban is, amelyben szenvedek, nem egyedül – nagy lelki megkönnyebbülés.

– XVI. Benedek ezt írja végrendeletében: „Ha életem e késői órájában visszatekintek az elmúlt évtizedekre, először azt látom, hogy mennyi okom van arra, hogy hálás legyek”. Boldog, önmagát megvalósított ember volt?

– Olyan ember volt, aki mélyen meg volt győződve arról, hogy az Úr szeretetében az ember soha nem téved, még akkor sem, ha emberileg sok hibát követ el. És ez a meggyőződés adott neki békét, és – mondhatni – ezt az alázatot és egyben ezt a világos látásmódot is. Mindig ezt mondta:

És ez az egyetlen táplálék önmagunk és mások számára” – zárta a Vatikáni Rádió német szerkesztőségének adott interjúját Georg Gänswein érsek, az elhunyt XVI. Benedek emeritus pápa személyi titkára.

Forrás és fotó: Vatican News Facebook-oldala

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »