December 19-én, hétfőn délben fogadta Ferenc pápa a vatikáni VI. Pál aulában az Olasz Általános Munkás Konföderáció (CGIL) hatezer tagját. A baloldali szakszervezeti mozgalomhoz intézett beszédében a Szentatya a munka méltóságára emlékeztetett.
A pápa mindenekelőtt közelségéről biztosította az olasz történelmi szakszervezetet. Kiemelte, hogy a mai technokrata világ részben csalódást okozott a dolgozók körében az igazságosság tekintetében. Meg kell adni az értékét a munkának, mely a személyes elhivatottság és a társadalmi dimenzió találkozási helye. A munka teszi lehetővé az ember számára, hogy megvalósítsa önmagát, megtapasztalja a testvériséget, ápolja a társadalmi barátságot és megjavítsa a világot. Ferenc pápa a Laudato si’ és a Fratelli tutti kezdetű enciklikáinak gondolatait ajánlotta nekik megfontolásra.
A munka mindenekelőtt „társadalmat épít”, amely mindig sokkal több, mint a benne dolgozó különféle szakmák összessége. A dolgozó emberek és a gazdasági-politikai tervek összefüggései szövik át, melyek a demokrácia mindennapi társadalmi szövetét adják. Ez pedig nem tárgyalóasztaloknál készül, hanem gyárakban, üzemekben és a termőföldeken: alulról jön tehát, a valóságból. A szakszervezet egyik feladatának nevezte a Szentatya a „munka értelmére való nevelést”, mely előmozdítja a dolgozók közötti testvériséget: „Az emberi értékek mindig gazdasági értékek is, és a gazdaság működési hibáinak mindig megvan az ára az emberi oldalon is. Ha lemondunk arról, hogy az emberekbe fektessünk be, pusztán csak azért, hogy nagyobb legyen a közvetlen hasznunk, az nagyon rossz üzlet a társadalom számára” – idézett a pápa a Laudato si’ kezdetű enciklikájából. Kérte, hogy jelezzék mindig a problémákat, mint például az állapotos nők elbocsátását, a fiatalok munkahelyi bizonytalanságait.
Sürgető problémaként említette Ferenc pápa a dolgozók munkahelyi biztonságát, hiszen az olasz sajtó mindennapos hírei a halálos munkahelyi balesetek. Nem lehet megengedni, hogy egy szintre helyezzék a nyereséget és az emberi személyt. A pápa másik aggodalma az emberek kizsákmányolása: „a fekete munka, a rabszolgaként kezelt mezőgazdasági napszámosok, a három műszakba kényszerítés világa”. Az utóbbi időben nő a „szegény dolgozók” száma, akik a fizetésükből egyre kevésbé tudják eltartani a családjukat. A szakszervezet arra hivatott, hogy hangot adjon azoknak, akiknek nincs hangjuk. Igen, csapjanak zajt, főként a fiatalok érdekében, akik gyakran bizonytalan, méltánytalan, sőt rabszolgaszerződések megkötésére kényszerülnek – kérte a Szentatya. Hozzátette: a járvány miatt az utóbbi években megnőtt azoknak a száma, akik lemondani kényszerülnek a munkájukról, mert elégedetlenek a munkahelyi légkörrel, a szerződési formákkal, ezért felmondanak és más lehetőségek után néznek.
Végül Ferenc pápa arra kérte őket, hogy legyenek a munka világának őrszemei, akik szövetségeket kötnek ahelyett, hogy terméketlen szembenállásokat teremtenének. Az emberek békére szomjaznak, főként a mostani történelmi pillanatban, és mindenki hozzájárulása alapvetően fontos. A békére nevelés a remény jele lehet mindenki számára, még a munkahelyeken is. Megköszönte a CGIL szakszervezet munkáját, amit a szegényekért, a migránsokért, a sérülékeny emberekért, a fogyatékkal élőkért és a munkanélküliekért tesz, majd Munkás Szent József oltalmába ajánlotta őket.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
