Legfontosabb időszakomban Kubában éltem, ez a közép és késő kamaszkorom.
Kuba az egyik fehér többségű latin-amerikai ország. Csak 3 dél-amerikai országban – Argentína, Chile, Uruguay – magasabb a fehér arány.
A leginkább nem-fehér országok ugyanis azok, ahol:
- a gyarnatosítók nem irtották ki közvetve vagy közvetlenül az indiánokat, ezek jellemzően a kontinentális Közép-Amerika, valamint Dél-Amerika északi fele, vagy,
- tömeges rabszolgaság volt;
Kubában viszont egyik se volt, egyrészt az indiánok 99 %-a ki lett irtva, másrészt korlátozott volt a rabszolgabehurcolás, a lakosság nagy része fehér telepesekből állt.
Ennek oka alapvetően a spanyol és a brit gyarmatosítés eltérő logikája. A britek elsősorban profitforrásként tekintettek a gyarmatokra, míg a spanyolok inkább új területként. Az angolok egyes szigeteket szinte teljesen rabszolgákkal telepítettek be, ezért is ma pl. a legtöbb volt brit karibi ország néger ország. A spanyolok viszont inkább támogatták spanyol telepesek kvándorlását az új területekre.
Szóval Kuba nagyjából 65 %-ban fehér, 10 %.-an néger, a többi keverék. Ráadásul a négerek nagy része az ország keleti részén van, ahol annak idején a rabszolgatelepek voltak.
Havannában a lakosság 75 %-a fehér, a maradék keverék és néger.
A spanyol gyarmatosítás sajátossága: bőrszín alapú rabszolgaság sose volt. Azaz minden rabszolga néger volt, de nem minden néger volt rabszolga. S egy szabad néger jogi státusza sose volt alacsonyabb, mint egy fehéré.
A megkülönböztetés sokkal inkább szociális volt, mint faji.
А sajátos helyzet eredménye: sose alakult ki néger polgárjogi mozgalom, a nem-fehérek egyszerűen részei akartak lenni az egységes kubai nemzetnek. Ez rendszereken átívelő jellemző, a kommunista Kubában egyenesen üldözték a néger öntudatot, ezt amolyan USA-eredetű “ellenforradalmi” jelenségnek tekintették.
A hivatalos kubai kommunista eszme: mi afro-európai-indián nép vagyunk, egységesek, a bőrszín nem lehet identitésképző, se mint fehér rasszizmus, se mint néger “ébredés”.
A tényleges helyzet viszont az, hogy a fehérség és az ahhoz kapvcsolódó jelenségek számítanak kulturáltságnak, minden más meg jó esetben egzotikumnak, rosszabb esetben fejletlenségnek. Talán az egyetlen néger dolog, ami presztízsnek örvend az a volt rabszolgék vallása, a santería, mely egy katolikus-joruba szinkretikus vallási rendszer – ez annyira “komoly” dolognak számít, hogy színfehér híveik is vannak, bár a papságuk máig leginkább néger, mivel ez jellemzően leszármazási alapon működik.
A nemlétező “néger büszkeség” sajátosan hat. Valójában az ellenkezője létezik. A nem-fehér nők is pl. maguknál szebbnek hiszik a fehér nőket. Alapvetően a nőideál a mediterrén típusú fehér nő, az amolyan átlag spanyol típus – ez a mediterrán típus sajátos spanyol verziója, melyet erős kelte-germán faji jelek jellemeznek Aki ilyen, az vigyáz is magéra, pl. strandon fa alá ül, nem napozik, hiszen azzal csak kevésbé lenne fehér.
Amikor egy kubainak elmeséltem, hogy mi a szolárium, s Magyarországon vannak nők, akik télen szoláriumba járnak, úgy nézett rám, mintha üveget evő emberekről találtam volna ki valami zagyva történetet. Hisz mi oka lehetne egy épeszű nőnek, hogy direkt barnulással “elrontsa” a szép fehér bőrét?!
A kubai népnyelv méig használja a “megéget” és “feljavít” szavakat. Ha egy fehér nő néger férfivel kezd kapcsolatba, a nő ismerősi megcsóválják fejüket, hogy a nő “megégeti” magát, azaz gyerekei sötétebbek lesznek nála, míg a férfit az ismerősei pedig megdicsérik, hogy “javítja” a fajt, azaz gyerekei világosabbak lesznek nála.
A politikai hatalom szintjén a kubai kommunizmus győzelme 1959-ben még erősítette is a fehér arányt. A forradalmi vezérek mind színfehérek voltak, s mai kubai vezér is az. 1985-ben a kubai vezetés ézlelte is a problémát, azóta a vezetőség sokszínű, dehát ez ott nem érinti a legfelsőbb szintet. Míg a kommunista hatalomátvétel előtti katonai diktatúrában a főtisztek gyakorolték a főhatalmat, akik között viszont voltak nem-fehérek is, maga Fulgencio Batista elnök is félvér volt.
A kubai nőideál: fehér, szőke, magas, nagy a melle, nagy a segge. Az 5 ismérvből a múzsám egyedül 1-nek felelt meg, de annak nagyon: még a normál európainál is fehérebb volt fiatalon, szinte porcelános. Így simán megfordultak utána, pedig a másik 4 ismérvnek egyáltalán nem felelt meg.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
