Kedves ismerősöm nemrégiben megkérdezte, írnék-e a Tárih-i Üngürüsz[1]-ről. E kérés sajnos időszerű lett, hiszen 2022. november 22-én, Budapesten elhunyt Geönczeöl Gyula[2] újságíró. Oroszlánrésze volt abban, hogy a Tárih-i Üngürüsz[3], a magyarok történetéről szóló XV. századi a török nyelvű krónika megjelenhessen. A magyar előidők sok ismeretlen eseményét, hagyományát felelevenítő, szülüsz írással írt krónika magyar fordításáért és kiadásért itthon és külföldön mindent megmozdított. November 25-én a felvidéki Leléd temetőjében „… kollégája, Szigeti Gábor újságíró így búcsúzott tőle a gyászoló gyülekezet előtt: Gondját viselte a világ magyarsága sorsának, s ennek ő az utolsó pillanatig, míg ereje engedte, eleget tett.”[4]
Geönczeöl Gyula (2019. youtube)
A Tarih-i Üngürüsz-re, az eredetileg „latinul írt magyar krónikára Szülejmán szultán tolmácsa Mahmud Terdzsüman bukkant rá [a pilisi] Székesfehérvár elfoglalása után 1543-ban,” amikor török kézre került, és feldúlatott az magyar királyok levéltára. A krónika „Üngürüsz tartományának [Magyarország] a régi … történelmét tartalmazza, hogyan virágzott fel, miért … lett a neve Üngürüsz, … fővárosát miért nevezték Budinnak, régi fővárosuknak mi volt a neve, kik voltak a királyaik …, mikor és kik ellen harcoltak …, mennyi ideig uralkodtak és hogyan töltötték az életüket.”[5] Terdzsümann a könyvét a szultánnak szánta. Mivel az igazhitű Szülejmánnak mégsem lehetett gyaur [latin] nyelvű könyvet ajándékozni, ezért latinról törökre fordította.
A Tárih-i Üngürüsz/A magyarok története első és utolsó oldala (A: MTA Könyvtár Ms Török F. 57. Tárih-i Üngürüsz) Nagy Szulejmán tughrá-ja, kalligrafikus monogrammja (fineartamerica.com)
A krónikát 1850 körül Vámbéry Ármin[6] fedezte fel Isztambulban, és hozta haza. Az MTA könyvtárába került (Jelzet: Török F. 57) A magyarok történetén kívül macedóniai Nagy Sándor életútjának leírását is tartalmazza. 1860-ban Vámbéry[7], majd Budenz József[8] ismertette. Mindketten lesújtóan véleményezték: „A magyar őstörténeti mesék, Nemrod, Hunor, Magor, Sicambria benne vannak, de hiányzik sok fontos magyar esemény”, pl. „a fejedelmek és több Árpád-házi király kora, Mátyás uralkodásának nagy része stb., mivel Terdzsüman „latin könyvből merített”, ám nem tudott jól latinul.[9] Az utalásaiból, miszerint „az emberi történelem krónikásai, és a világ eseményeinek elbeszélői úgy beszélik”, kitűnik, más források anyagát is felhasználta. Ti. a magyar őstörténeti rész részletesebb, mint a királyok korának leírása. A Nimródról[10] szóló rész a „vízözönelőtti időből őriz töredékeket…”[11] Terjedelmes a csodaszarvas-legenda, Atilla korának leírása, hosszas a Kadar/Kattarról szóló rész. E név a török nyelvből értelmezhető. Jelentése „hozzácsatoló, összekapcsoló, egyesítő”. A török kat- igéből szabályosan képzett melléknévi igenév.”[12]
Hunor és Magor (Képes Krónika, 1360 – hu.wikipedia.org)
A Kattar beszélő név, a jelentése alapján az ősidőkbeli Hunor népét, a szkítafajú népeket „Kattar fővezér „egyesítette”. Ők a hunok, az „avarok, ill. álavarok”, a magyarok és a kunok ősei. Magyar volt mind, a különbség az, hogy az egyik előbb, a másik később jött „vissza”, a Kárpát-medencébe. A mai hivatalosított akadémista felfogás ragaszkodik ahhoz, hogy e sem fajilag, sem nyelvileg semmi közük a magyarokhoz.Megjegyezném, hogy Vámbéry Ármin a szerzőt, Mahmud Terdzsümant magyar származásúnak tartja, mivel két török történetíró egy magyar származású Mahmúd nevű tolmácsot említett.[13] Ezzel szemben Matuz (Wágner) József[14], a magyar származású német turkológus török tolmácslista[15] alapján II. Lajos magyar király apródjából lett török tolmácsot, Mahmudot bajor származásúnak tartja. Az arab eredetű „terdzsüman” kifejezés „tolmács”-ot jelent a törökben is![16] A törököknek több „terdzsüman”-juk, tolmácsuk lehetett! A világon nincs ország, amely a saját népéből való neves személyt ne igyekezne sajátjának vallani és tartani, nem ajándékozná idegennek, főleg nem németnek. Ez eljárás csak a magyarnak titulált idegenszívűek sajátja. Székesfehérvár 1543 évi ostroma – Ez a pilisi Fehérvár. A terep dimbes-dombos-hegyes, nem olyan, mint a mai Székesfehérvár környéke. (hu.m.wikipedia.org) Terdzsümann krónikája sok tekintetben egybecseng Illig, Heribert[17]: A kitalált középkor c. könyvében vázolt 297 évnyi időbetoldás-elméletével. Ti. Terdzsüman a krónikában felhasználta források valamiképp elkerülték Konstantinosz Pophürogennétosz és időhamisító írnokainak a figyelmét, és megmaradtak a maguk valóságában. A bizánci császár szabályos írnok-műhelyt működtetett, hogy dokumentumokkal igazolják a Kr.u. 614-911 tartó fiktív időszak létezését, vagyis a régészeti emlékek teljes hiánya ellenére levél-, kódex- és vkönyvhamisításokkal lefedjék a betoldott 297 évet: Az eredeti dokumentumokat másolás közben átírták, majd az eredetieket a tudós császár parancsára megsemmisítették. Vámbéry és Budenz éppen a magyar krónikákhoz képest hiányzó részeket reklamálta, és utasította el a krónika valós voltát. „Dr. Sárkány Kálmán (jogász) kezdeményezésére és Geönczeöl Gyula segítségével, továbbá a Magvető Kiadó közreműködésével készült el a török kódex teljes szövegének fordítása.”[18] Geönczeöl Gyula felvidéki ismeretsége révén talált rá a prágai Károly Egyetem turkológusára, a szintén felvidéki Dr. Blaskovics Józsefre, aki elvállalta a kalandos úton megszerezett krónika magyarra fordítását.Az alábbiakban Geönczeöl Gyulának a Tarih-i Üngürüsz amerikai kiadásában (1988) megjelent jegyzete alapján vázolom a krónika kálváriáját a felbukkanásától a megjelenésig:A Tarih-i Üngürüsz-nek két török nyelvű példánya létezik. Az egyiket Vámbéry Ármin hozta haza, és átadta az Akadémiának, a másikat kézirat[19] Isztambulban van.Dr. Zakar András[20] 1971 nyarán beszélt Geönczeöl Gyulának a Tarih-i Üngürüszről. Az isztambuli másolat megszerzése nem sikerült, mert az „Akadémia bennfentesei… Isztambulban elintézték, hogy… zárolják az anyagot.” Geönczeöl Gyula ismerőse révén a Pozsonyi Egyetem Könyvtára „megkérte az anyagot Törökországból, de a filmeket nem engedték továbbítani…”Dr. Zakarnak az „UNESCO római irodájában” dolgozó barátja „repülőre ült, és amikor… az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba…, az elképedt levéltáros… elmondta, hogy itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!”[21]
Dr. Blaskovics József turkológus, a Tarih-i Üngürüsz fordítója (epa.hu)Az Akadémiát „nem az zavarta, hogy a pesti kéziratot lefordítjuk, hanem az, hogy meg voltak rémülve annak … gondolatától, hogy… ilyen ősi irat tartalma a magyar nép kezébe kerül és annak mindennapi olvasmányos Bibliájává válik… Ráadásul Budenz József… eredetileg zárolta az anyagot…” Zakar „dr. Sárkány Kálmánt kérte meg, hogy filmmásolatot kérjen ki az Akadémia Keleti Gyűjteményében a TÜ kéziratról… A nemtörődöm alkalmazottak rendes könyvtári kölcsönzés keretében kiadták a filmet.” Zakar megkérdezte Geönczeöl Gyulát, ismer-e „olyan turkológust, aki kitűnően beszél magyarul és törökül is.”[22] Így került a kézirat a prágai Károly Egyetem felvidéki származású turkológus professzorához, Dr. Blaskovics Józsefhez. Elvállalta, hogy a „rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű magyar nyelvezetbe illessze, mely párosulva a rokon török nép színes, keleties kifejezővilágával, eredeti környezetben szólaltatja meg a TI ősi igéit, történetét… A Magyar Nemzet c. napilap cikke nyomán Pesten kiderült, … megvan a szöveg…; kitört az idegesség az Akadémián. Azonban Illyés Gyula mellénk állott… Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot és dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza, ellenben másolatot készítettünk róla…”[23]Geönczeöl Gyula írja: „Kolozsvári Grandpierre Endrével[24] meglátogattuk az Akadémia alelnökét, Ligeti Alajost[25]”, aki „felajánlotta, ha a TÜ kiadásától elállunk, megígéri, hogy Blaskovics Felvidékre vonatkozó török adóösszeírási anyagát… segít kiadni.” Geönczeöl válasza: „nincs alku, az meg fog jelenni.” Ligeti „dühösen kiabálni kezdett: Akkor véres fejjel fognak visszavonulni! Ligeti kifogásolta Endre jelenlétét… Nyilván zavarta, hogy van tanú…” Illyés Gyula[26] támogatása révén az első nagy tanulmány, K.G. Endréé megjelent az írószövetség lapjában, a Kortársban. A második rész már nem jelenhetett meg… Aczél György[27] megtiltotta.” Geönczeöl Gyula így folytatja: „…Kiérkeztem Clevelandba, és a Szittyakürtben…” megjelentettem „hogy a teljes kézirat nálam van. Ez sokat segített, mert a Magvető… korlátozott példányszámban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a könyvnapon órák leforgása alatt kelt el.”[28] A jámbor magyar olvasó értesülvén a Tárih-i Üngürösz körüli viharról, joggal nem érti, s felteszi önmagának, a világnak a kérdést: Vajon 400-500 év távolából mitől tart a (Magyar) Tudományos Akadémia? Csak nem attól, hogy a magyarság ráébred, a magyarság őstörténetéről, eredetéről hazugságot tanítottak. Sutbadobva a történelemkönyveket, újra kell értékelni és írni a magyar történelmet? Esetleg erősödik a nemzeti öntudat, s születnek, nevelődnek még Magyarországon „geönczeöl gyulák”? Dolgozatomhoz Geönczöl Gyulának az amerikai kiadásban megjelent (1981) előszavát[29], a fordító, Dr. Blaskovics József turkológus professzor zárszavát[30], tovább a krónika szövegét használtam fel. Írásomat Geönczeöl Gyula emlékére készítettem.
A pilisi Fehérvár (ifj. Mathias Merian metszete , Baitz Péter könyvéből – epa.oszk.hu)[1] A magyarok története/Tárih-i Üngürüsz/Madzsar Tárihi – Dr. Blaskovics József fordítása, az Előszót írta, az amerikai kiadást szervezte, szerkesztette Geönczeöl Gyula, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Clevland, Ohio, 1988.[2] Geönczeöl Gyula (1950-1922), a Zsarátnok, az „Őshitű magyarok lapja” felvidéki újságírója. A továbbiakban TÜ)[3] A magyarok története/Tárih-i Üngürüsz / Madzsar Tárihi – Dr. Blaskovics József fordítása, az Előszót írta, az amerikai kiadást szervezte, szerkesztette Geönczeöl Gyula, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Clevland, Ohio, 1988.[4] Szigeti Gábor, a Zsarátnok c. folyóirat főszerkesztőjének 2022. XI. 25-én elhangzott búcsúztatójából In: https://felvidek.ma/2022/11/[5] Lmf. 263. p.[6] Vámbéry Ármin (1832-1913), orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja[7] Magyar Akadémiai Értesítő, I. köt. 4. sz. 360-362. pp.[8] Budenz József (1836-1892), német származású „magyar” nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. In: Magyar Akadémiai Értesítő, II. köt. 3. sz. 1861. 261-292. és 293-316. pp.[9] TÜ i. m. 265. p.[10] A „nimród”szó megnevezés, titulus. Több ókori népnek volt „nimródja”, vagyis párducbőrrel felövezett hőse, vezére, s mindeniknek volt ismert vagy ismeretlen neve. In: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017, 21-35. pp. [11] TÜ i.m. 10. p.[12] TÜ i. m. 268. p.[13] TÜ i. m.275. p.[14] Matuz József Jenő (sz. Wágner, 1925/7-1992) magyar származású német történész, orientalista, turkológus, iszlámkutató.[15] Jozef Matuz/Wagner: Pfortendolmetscher zur Herrschaftzeit Süleymans der Prächtigen, 49-51. pp. In: Südostforschungen, 1975.[16] TÜ i. m. 275-276 pp.[17] Illig, Heribert (1947-): német orientalista, a Zeitensprünge c. lap alapítója, rendszeranalítikus.[18] TÜ i. m. 266. p.[19] Tárih-i Üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphanesi No.3385, 63-101 yapraklari[20] Zakar András Dr., katolikus pap, pápai kamarás, Mindszenthy József hercegprímás személyi titkára [21] TÜ i. m. 7.p.[22] TÜ i. m. 8.p.[23] TÜ i. m. 8. p,[24] Kolozsvári Grandpierre Endre (1916-2003), író.[25] Ligeti Alajos/Lajos (1902-1987): magyar orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, az MTA tagja[26] Illyés Gyula (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja.[27]Aczél György (sz. Appel Henrik, 1917-1991) kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet egyik legfőbb ideológusa, irányítója.[28] TÜ i.m. 9. p.[29] TÜ i.m. 5-16. pp.[30] Lmf. 263-278. pp.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
