Csontvázmaradványokból kiindulva hozták létre norvég kutatók egy középkorban élt nő élethű kinézetű mását.
A botjára támaszkodva mosolygó, idős nő életnagyságú, háromdimenziós modellje úgy fest, mintha egy mai nyugdíjas indulna egészségügyi sétára. Valójában viszont a nő majd’ 800 évvel ezelőtt élt Norvégiában, a modell pedig a csontváza alapján készült rekonstrukció.
Október 7-én Ellen Grav, a Norvég Műszaki és Tudományegyetem (NTNU) régésze Facebookon mutatta be a világnak az élethű modellt, akinek nevét – Tora – az NRK, a norvég közszolgálati médiaszolgáltató nyilvános szavazásán választották ki. Tora ma az NTNU múzeumának kiállításán tekinthető meg.
Eredetije az 1200-as évek végén élt Trondheimben, Norvégia középső részén. Ebben az időben a középkori nagyváros sebesen növekedett, és lakosai között sok volt a kézműves és kereskedő. Bár Tora után nem maradt fenn semmilyen írott feljegyzés, a régészeknek sikerült csontváza és temetkezési helye alapján összeállítaniuk a középkori nő élettörténetét.
„Tudjuk, hogy a templom melletti sírkertben hantolták el, közel ahhoz az utcához, amiben a kereskedők laktak” – mondta el Grav. „Ez arra utal, hogy egy kereskedő családjával élhetett.”
A régészek úgy gondolják, hogy az ebben a temetőben nyugvók egykor igen vagyonosak lehettek. „Mivel Tora körülbelül 65 éves koráig élt, ami abban a korban meglehetősen öregnek számított, úgy véljük, hogy az időszakhoz képest jó életet élhetett.”
A nő gerincén megfigyelhető torzulásból Grav és kollégái arra következtetnek, hogy Tora valószínűleg meggörnyedve járt. Ezen kívül alsó fogai is hiányoztak, ezeket hosszú idővel halála előtt veszítette el. A régészek számára a gerinc görbülete és a hiányzó fogak „a kemény, egész életen át tartó munka jelei”.
Grav csapata Thomas Foldberggel, egy Dániában élő filmes sminkmesterrel együttműködve igyekezett Torát minél élethűbbre alkotni. Más arcrekonstrukcióktól eltérően, amelyek röntgen- vagy CT-felvételekre épülnek, Foldberg Tora csontvázára fókuszálva készítette el az egykor élt nő háromdimenziós modelljét. Tora bőréhez szilikont használt, és még „kézzel is festett rá májfoltokat és más elszíneződéseket”, mondta el Grav. „A szemöldök, a szempillák és a haj minden szálát egyesével rögzítették. Lenyűgöző művészi munka.”
Tora öltözetéhez Marianne Vedeler, az Oslói Egyetem régészeti tanszékének textilekkel foglalkozó professzora folytatott kutatásokat a megfelelő korból és területről előkerült régészeti leletek között, majd az eredménnyel egy Lofotenben élő szakemberhez fordult.
„Nille Glæsel, egy tapasztalt varrónő, aki járatos a közép- és viking kori ruhák készítésében. készítette el számunkra Tora ruháját, középkori módszereket és technikákat alkalmazva. Maga fonta a fonalat és szőtte az anyagot, a színezéshez pedig a festőbuzér nevű növényt használta. Ezek után kézzel varrta meg a ruhát Vedeler rekonstrukciója alapján, valamint ő készítette el a cipőket is. Meglehetősen sok cipőleletet ismerünk Trondheimből, így elég jól tudtuk, hogy mit szeretnénk Torán látni.”
Tora barátságos arckifejezését illetően Grav azt mondta: „Nagyon fontos volt számunkra, hogy a közönségben egy barátságos találkozás érzetét keltsük, hogy könnyebben kapcsolódhassanak egy középkori emberhez.”
„Az emberek gyakran gondolják, hogy a középkor sötét és nyomasztó volt, de létezett öröm és boldogság is, az emberek szerették egymást, és néhányan még hosszú életet is éltek. Tora élete nehéz volt, de biztosan voltak jó napjai is. Remélem, a látogatók megtanulják, hogy a középkori emberek úgy néztek ki, mint mi, olyan érzéseik voltak, mint nekünk, és pont olyan emberek voltak, mint mi magunk.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
