November 21-én a győri Brenner János Hittudományi Főiskola dísztermében rendezték meg a Fraknói Kutatócsoport VII. egyetemi műhelyszemináriumát, amelyen Nemes Gábor és Kruppa Tamás ismertették most lezáruló kutatásaikat, valamint az eredményeket bemutató köteteket.
A főiskola nevében Lukácsi Zoltán kanonok, az egyháztörténeti tanszék vezetője, majd Tusor Péter köszöntötte a hallgatóságot. Tusor Péter megnyitójában kiemelte, hogy a Fraknói Kutatócsoport számára a vatikáni kutatási eredmények disszeminációja egyaránt fontos a római tudományos életben és idehaza is. Utóbbira rendszerint a felsőoktatáshoz kapcsolódóan kerül sor, a „műhelyszemináriumi” forma ezt fejezi ki.
A Nemes Gábor referátuma alapjául szolgáló Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526) kötet egy olyan kézikönyv, amelynek fő célkitűzése a Kárpát-medence levéltáraiban fellelhető, 1417 és 1526 között kiadott pápai kiadványok (kéziratos példányaik, kiadásaik) számba vétele volt.
Az előadó gyűjtése alapján kijelenthető, hogy a Kárpát-medence levéltáraiban 1064 kéziratos példány – köztük 344 eredeti – 672 oklevélszöveget őrzött meg. A források összegyűjtésén túl érdemes alaposan megvizsgálni a számba vett okleveleket. Bár a legtöbb oklevélszöveg a hosszabb pontifikátussal rendelkező IX. Sixtus, VI. Sándor és IV. Jenő pápák pontifikátusából őrződött meg, mégis azt mondhatjuk, hogy az egyes évekre eső oklevélszövegek eloszlása többé-kevésbé egyenletesnek mondható. Ha összevetjük a Vatikáni Levéltárban fennmaradt magyar vonatkozású pápai kiadványokat az előadó által vizsgáltakkal, akkor azt mondhatjuk, hogy a középkori magyar királyságba küldött pápai okleveleknek legfeljebb 2-3%-a őrződött meg korunkra. Nagy részük perek vagy kiváltságok ügyében kelt, míg a diplomáciai, a kinevezési és a confessionale típusú ügyekben kiadott oklevelek száma elenyészően kevés.
A pápai bullák sorsának vizsgálatában segítséget jelentenek a régészeti feltárások során előkerült ólombullák is. Nagy számban kerültek elő sírokban is pápai bullák szerte Európában. Magyarországon talán a leghíresebb Janus Pannonius pécsi sírja, de találtak Egerben, Veszprémben, Abasáron és Rudinán is. A magas rangú klerikusok temetkezésénél feltárt bullák funkciója összetett lehetett. Mivel szinte biztos, hogy kinevező oklevelekről volt szó, így azok az adott személy halálával érvényüket vesztették, és így a megsemmisítés szándéka is szóba jöhetett. Emellett az eltemetett személy rangját is mutathatták, másrészt az apostolfejedelmek óvó szerepét sem zárhatjuk ki.
Nemes Gábort követően Kruppa Tamás Forgách Ferenc nyitrai püspök majd esztergomi érsek politikai levelezését ismertette, amely az előadó gondozásában a CVH II/9-es köteteként látott napvilágot. A források több itáliai, ausztriai és magyarországi levéltárban szétszórva találhatók meg, de zömüket a Vatikáni Apostoli Levéltár, valamint a Biellai Állami Levéltár fondjaiban őrzik. A kiadás nemcsak a Forgáchnak írt, illetve általa írt politikai tematikájú leveleket közli, hanem a tematikailag ide illeszkedő nunciusi jelentéseket, egyéb leveleket is, amelyek Forgáchról szólnak: ennek fontosságát jelzi, hogy a 212 iratból álló kötetből 92 darab csekély kivétellel kiadatlan Forgách-levél mellett 75, zömmel nunciusok által írt jelentést találunk. Kruppa előadásában kitért Forgách jellemére, ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a kép tisztázását nehezíti utóda, Pázmány Péter tevékenysége, aki miatt máig elhanyagolták elődje munkásságát.
A források döntő többsége az 1606–1609 közötti időszakból származik, a fennmaradó iratok nagyobbik része 1610–1615 között született, és mindössze néhány iratot találunk az 1606 előtti korszakból. Ennek a fő oka a Bocskai-felkelés következtében a Habsburg Monarchián belül előálló rendkívüli politikai helyzet és válság, amelyet tovább éleztek a Habsburg-dinasztián belüli ellentéteket. A válságnak, amely egészen 1609-ig elhúzódott, fő elemei a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatának engedélyezése, a főpapok hivatalviselésének korlátozása, a világi bíróságok jogkörének bővítése az egyháziak rovására, az elkobozott egyházi birtokok jövőjének kérdése, illetve a jezsuita rend kitiltása voltak. Ezek azzal fenyegettek, hogy megszűnik a katolikus egyház létalapja, sőt végső soron eltűnik a magyarországi katolicizmus. Forgách vitathatatlan érdeme, hogy sikerült ezt megakadályozni.
Az előadó kiemelte Forgách Ferenc és a jezsuita rend különleges kapcsolatát is. Az előadás az okmánytárban megtestesülő kutatási eredmények ismertetésével nemcsak a magyar katolikus egyház méltatlanul háttérben maradt alakjának tevékenységét értékelte újra, hanem rámutatott arra, is hogy Forgách politikai tevékenysége igen fontos, máig kellően számba nem vett adalékokkal gazdagítja tudásunkat a Habsburg Monarchia egyik igen fontos időszakáról.
A rendezvényt Fedeles Tamás zárta le, felhívva többek közt a hallgatóság figyelmét a Kutatócsoport köteteinek pozitív római fogadtatására. Egyúttal invitált mindenkit a VIII. Fraknói Nyári Akadémia előadásait publikáló új tanulmánykötet: Magyarország és a római Szentszék III (CVH I/21, Budapest-Róma, 2022) december 13-ai bemutatójára.
További információk a Kutatócsoport honlapjántalálhatók.
Szöveg: Kanász Viktor – Oláh P. Róbert
Forrás és fotó: Fraknói Kutatócsoport
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
