Simon Eliza több mint húsz évvel ezelőtt férjhez ment, Magyarországról Szentmihályfára költözött, és 11 évvel ezelőtt úgy döntött, kecskéket fog tenyészteni.
A takaros fehérre meszelt házikó már messziről látszik, a kapuhoz érve hamisítatlan falusi hangzavar fogad. Az állatok és széna egészséges illat egyvelege alapján pedig azonnal tudjuk, jó helyen járunk. A kaput Kazal, a testes komondor ellenőrzi, aki inkább megjelenésével semmint szigorával parancsol tiszteletet, mert egy simogatással azonnal lekenyerezhető. Eliza széles mosollyal egyenesen a takaros akolba, a „lányokhoz” invitál. Az akolba lépve minden kecske szempár ránk szegeződik, Eliza név szerint mutatja be mindegyiket: Bájos, Kökény, Sarolt, ott hátrább pedig Torzsa, Bori és Barka. Összesen 30 kecske van az istállóban.
„Csokonyavisontáról származom, ami egy Somogy-megyei község, pár kilométerre a horvát határtól. Világéletemben állatok vettek körül, nagyapám igazi régi vágású nagygazda – kulák volt és az udvarunkban minden házi állatnak megvolt a helye, köztük nőttem fel, bár engem megkíméltek a velük való munkától” – kezdi a beszélgetést Eliza, majd folytatja: „amikor ide kerültem, szerettem volna én is valami munkát találni, de nem tudtam szlovákul, így csak az maradt, hogy esetleg Győrbe járjak dolgozni, amit viszont a gyerekek miatt nem szerettem volna. Szerettem volna valami olyat elkezdeni, ami más, nem egy sima ruha vagy cipő üzlet. Az állatokhoz való kötődésem és a két gyerekem miatt döntöttem a kecsketartás mellett, mert a kecsketej a legjobb, amit a gyerekeimnek adhattam.”
Ezen a néven regisztrálta Eliza kecske tenyészetét, amellyel pár év alatt jelentős sikereket ért el. Jelenleg ez Szlovákia első és egyedüli alpesi kecske törzstenyészete. Az évente Nyitrán megrendezett Agrokomplex mezőgazdasági és állattenyésztői kiállításon a Szarvi farmról kikerült fiatal, 5 hónapos bakok a tenyészminősítésen két egymást követő évben is Champion minősítést kaptak, az idei éven pedig a kiállítás legszebb tenyészbakja díjat hozták el. A bakokra különösen büszke Eliza, mindegyik más-más genetikai állománnyal bír, ezért utódaik is kivételesek.
„Roni volt az első bakom, őt Ausztriából hoztam. Kiválasztottam a katalógusban megadott paraméterei alapján és amikor megérkeztem a központi elosztó helyre, a több mint kétszáz bak között azonnal felismertem, mondhatni szerelem volt első látásra. Érdekes módon, ő is engem választott, mert hosszan a szemembe nézett, mintegy nyugtázva, jól van, megyek veled. Azóta is megvan, ő a főnök, bár azóta már más bakok is jöttek hozzá, különböző génállománnyal és nevekkel, mint Sámson, Impózium és Optimus” – sorolja egymás után a neveket Eliza.
Eliza, aki eredetileg egészségügyi szakközépiskolát végzett, mindent megtanult a kecsketartás fortélyairól. Minden munkát egyedül végez, akár etetésről, fejésről, ápolásról takarításról van szó. Sajtokat is készít, bár ezeket csak saját és a legközelebbi család örömére, hasonlóan, mint ahogyan a kecsketejjel is csak a legszűkebb családot tudja ellátni. „Reggelente elindítom a családot, a gyerekeket iskolába a férjemet munkába, ő órásként dolgozik Pozsonyban és aztán a kecskékkel foglalkozom. Kezdődik a fejéssel, bár ilyenkor ősszel már alig van tejük, mert apasztják magukat, hiszen vemhesek és készülnek a tavaszi ellésre. Tisztítás, etetés, meg ami adódik. Harminc kecske és öt bak mellett nem unatkozom, de nem panaszkodom, szívesen csinálom. Sokat is tanulok tőlük.
Megtanultam tőlük az elfogadást azzal, hogy bár mindent megteszek, vannak esetek, amikor egy-egy gidát nem tudok megmenteni és minden igyekezetem ellenére elpusztul. Ezt el kell fogadni és el kell engedni, mert az ember nem tarthatja magában, nem mérgezheti magát a negatív érzéssel. Szeretem őket, szeretettel gondozom, etetem, törődöm mindegyikükkel, de ugyanakkor nem felejtem el, hogy ezek haszonállatok. Nem tarthatok meg minden kis állatot, ezek húsukra is tenyésztve vannak. Ennek ez a rendje, ők is tápláléklánc részei” – magyarázza Eliza, akinek családja azt tartja, nincs is finomabb, mint a kecske hús.
A Szarvi farm nem vállalkozás, úgy is lehetne mondani, egyéni hobbiként működik. Eliza bevallása szerint nagyon sok segítséget kap a Regionális Állategészségügyi Hatóság (Regionálna veterinárna správa) valamint a Tenyésztési Szolgáltatások (Plemenárske služby) dunaszerdahelyi kirendeltségeinek a munkatársaitól és természetesen az állatorvostól, akik mind ellátják hasznos információkkal, jó tanácsokkal, ötletekkel. Állítja, hogy a maga fejte friss kecsketej, vagy az ebből készült túró illetve sajt a legfinomabb. Azért is, mert ezek az állatok harmóniában, friss levegőn, jó minőségű szénán, jó nagy adag szeretettel és törődéssel nevelkednek.
A harmónia egyébként az egész portára jellemző. Békében éldegélnek a kecskék a kutyákkal, a szomszéd kutyákkal, a kecsketejre idejáró macskákkal, a néhány tyúkkal és kakassal. Ezért is tervezi Eliza, hogy a jövőben bemutató látogatásokat szeretne szervezni óvodások illetve alsó tagozatos iskolás gyerekek számára, hogy tudják, lássák, megtanulják: léteznek háziállatok, létezik háztáji gazdálkodás és a tyúk, nemcsak állatkertekben vagy az üzletláncok hűtőpultjaiban fellelhető portéka.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
