Putyin nem vív totális háborút, igyekszik megőrizni a hadsereg harcképességét, és inkább lassan halad céljai elérése felé, de nem hagyja kivéreztetni Oroszországot az ukrán frontokon – fogalmaz Stier Gábor.
Stier Gábor – hirado.hu/Besenyei Gergely
Két-három év múlva Putyin már nem tudott volna föllépni Ukrajna ellen – mondta Stier Gábor, a moszkvater.com főszerkesztője a MUOSZ KPRSZ legutóbbi szakmai fórumán az újságíró-szervezet budapesti székházában. A külpolitikai újságírót kérdezte a Gondola.
– Főszerkesztő úr, az ukrajnai háború Moszkva számára csak mellékhadszíntér, a Kreml első számú célja az egypólusú világ felváltása több pólusúval, benne jelentős orosz szereppel. Putyin fölismerte-e már, hogy ezt a különben nemes célt sokkal könnyebben elérhette volna háború nélkül, mint a „különleges hadművelet” egyre növekvő terheivel?
– Bár még a média le-leragad olyan pillanatoknál, hogy egy-egy falu egyik vagy másik fél ellenőrzése alá kerül, örömmel látom, hogy egyre többen látják azt a nagyképet, amelyen belül igazán értelmezhető ez a háború. Igen, a Kreml számára Ukrajna a gazdasági és az információs téren zajló csatákkal egyenrangú mellékhadszíntér, a világrend körül közte és a Nyugat, ezen belül is alapvetően az Egyesült Államok között dúló nagy háború egyik frontja. Persze, olyan frontja, amely jelentős mértékben meghatározza majd Oroszország helyét az új világrendben. Éppen ezért nem háborúval akarta Putyin kiterjeszteni újra a befolyását Ukrajnára. Befolyást akart szerezni, nem pedig területet, Ukrajna ellen-Oroszország jellegét akarta megszüntetni. A 24. órában lépett, hiszen az Amerika vezette NATO a Kreml szempontjából egyre vészesebben közeledett az orosz határokhoz. Moszkva tényleg „különleges hadműveletben”, egyfajta kabuli forgatókönyvben gondolkodott, azonban az amerikai akarat érvényesült, és Oroszország „beleült” egy háborúba, amely a világrenddel kapcsolatos céljai tekintetében visszalépésnek tekinthető. Ez ugyanis gyengíti Oroszországot. Putyin ezt látja, mint ahogy azt is, hogy lépnie kellett. Ugyanakkor nem vív totális háborút, igyekszik megőrizni a hadsereg harcképességét, és inkább lassan halad céljai elérése felé, de nem hagyja kivéreztetni Oroszországot az ukrán frontokon. Ez Amerika célja.
– Ön egyetlen magyarként részt vehetett az orosz Valdaj Klub legutóbbi találkozóján, és közvetlen kérdést tehetett föl Putyin elnöknek. E személyes élmény alapján hogyan látja: a számos geopolitikai ok mellett a háború megindításában szerepet játszott-e egyfajta személyiségtorzulás, amely – a nyugati fősodor sajtó szerint – a Covid-időszak miatti elzártságban lehetett úrrá az elnökön?
– Tény, hogy a Covid-szabályozás ma is alapvetően meghatározza az orosz elnök napirendjét. Így a záró találkozó résztvevői három napon át PCR-teszttel kezdték a napjukat, a beszélgetést moderáló politológus pedig 10 napon át volt karanténban. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ez a helyzet torzította volna Vlagyimir Putyin személyiségét. Ezt és a médiában időről időre felbukkanó, betegségeiről szóló híreket én a kommunikációs háború részeként értelmezem. Ebben a személyes benyomásaim csak megerősítettek. Mint már említettem, Putyin orosz szempontból nézve nagyon is racionálisan cselekedett, amikor a nyugati térnyerés feltartóztatása, az úgynevezett ukrán kérdés lezárása mellett döntött. Az más kérdés, hogy a Kreml közben néhány dologban, így például a Nyugat elszántsága és az ukrán ellenállás foka tekintetében úgy tűnik, elszámolta magát. Az is tény, hogy az orosz hadsereg szárazföldi egységei rosszabb állapotban vannak, mint azt Moszkva gondolhatta. Oroszország folyamatosan az ukrajnai hadműveletek újratervezésére kényszerül, ám a fő célt nem téveszti szem elől. Így számára Ukrajna továbbra is a Nyugattal vívott nagy hibrid és proxy háború egyik terepe.
– A válság rendezésének egyre láthatóbb akadálya Zelenszkij hisztériapolitikája. Milyen eszközei lehetnek Washingtonnak arra, hogy az egyre infantilisabban viselkedő figurát jobbra cserélje?
– Zelenszkij puhítása megkezdődött, hiszen eljöhet az a pont, amikor az Egyesült Államoknak már nem éri meg a háború folytatása. Ne felejtsük el, hogy a Nyugat segítsége nélkül ez a háború már befejeződött volna, az ukrán állam pedig még a háború befejezése után is sokáig képtelen lesz majd a mostani havi 5-8 milliárd eurós támogatás/hitel nélkül működni. A Washington vezette Nyugat támogatása nélkül tehát az ukrán állam összeomlik, így aztán a kijevi politikai elit azt teszi, amit mondanak neki. Ukrajna ugyanis már az orosz invázió előtt elvesztette önállóságát, most pedig végképp a Nyugat, elsősorban az angolszászok akaratától függ a léte. Zelenszkij persze láthatóan beleélte magát a szerepébe, ám ha adott esetben képtelen lenne racionális kompromisszumokra, és nem akarná aláírni a tűzszünetet, akkor jelenlegi pártfogói elengednék a kezét, és ellenjegyezné azt például a hadsereg rendkívül népszerű vezérkari főnöke, Valerij Zaluzsnij.
Zaluzsnij – karpat.in.ua
Egyelőre azonban még mind Kijev, mind Moszkva, mind pedig Washington bízik a győzelemben, győzelemre is van ítélve, tavasszal azonban a helyzet alakulásától függően akár már nyílhat egy ablak a tárgyalásokra, amelyek egyfajta előkészítése a színfalak mögött azért érezhetően megkezdődött.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
