Rendkívüli öröm számomra, hogy végre újra együtt lehetek a családommal. Bár most sokan örülnek velem együtt, de megjegyzendő, hogy ez sem szabadság, csak kvázi háziőrizet, és még négy vádlott társam van szintén hasonlóan bűnügyi felügyelet alatt otthon, további egy pedig még mindig börtönben, vagyis ezzel nem ért véget még semmi. Annyira nem, hogy kitűzték a Hunnia-ügy másodfokú eljárásának tárgyalásait a Fővárosi Ítélőtáblán 2023. február 8-val kezdődően, ami azt jelenti, hogy márciusban akár jogerős ítélet is születhet. Hiába, „a kutya ugat, a karaván halad”!
Naponta hallható mostanság, hogy micsoda botrány, hogy egyes balliberális bírók raportra mentek az amerikai nagykövethez és egyébként is túlsúlyban van a baloldali befolyás a bíróságokon belül, ami igaz is. De mi van az ügyészségekkel, ott milyen befolyás van túlsúlyban? Ugyanis az ügyészségnek – mind az elsőfokon eljáró Központi Nyomozó Főügyészségnek, mind a másodfokon eljáró Fellebbviteli Főügyészségnek – nem elég a 17 éves ítélet sem, hanem még súlyosabbat követel rám másodfokon, ahogy a többi vádlottra is. Az ügyészség vezetőjéről viszont tudjuk kihez tartozik. De akkor miért ez a veszett üldözésünk?
Úgy látszik ebben a gyurcsányi koholmányokon és nyomozóhatósági manipulációkon szocializálódott ügyben az ügyészség valamiféle kényszerességben szenved, és ha az Ignácz bíró féle elfogult ítélet kapcsán ne adj Isten hasonló kényszerpályán érzi magát a másodfokú bíróság is, akkor drámai dolgok történhetnek tavasszal!
November folyamán a kegyelmi kérelmünk ügyében az utolsó vádlott társunk iratai is felkerülnek az Igazságügyi Minisztériumhoz és akkor már végképp dönteni kell, hogy véget vetnek végre a végtelenbe nyúló meghurcolásunknak vagy menjünk még neki a másodfoknak is! Én többször elmondtam, hogy általában véve a bírósági rendszer igazságosságában és jogszerűségében már nincs bizodalmam és bár továbbra is állítom, hogy a Hunnia-ügyben egy korrekt, tisztességes bírósági eljárás eredménye nem lehetett volna más számomra, mint a felmentés, már nincs hitem ebben. Ezért is gondolom úgy, hogy ennek az egésznek most kéne véget vetni.
Vagy az lesz a megnyugtató megoldás, ha leszállítják a büntetést és nem kell már 13 és fél évre visszamennem, „csak” mondjuk 8-ra vagy 5-re, és börtönbe dobnak ugyanabban az ügyben negyedszerre is?
Vagy mondjuk nekem már nem is kell visszamennem semennyit, mert „kiültem”, de a 2-3-4 kisgyerekes apa vádlott társaim még „ugorjanak be” pár évre, mert ők viszont még nem ültek eleget?
Vagy utalják vissza ismét elsőfokra az ügyet és kezdődjön elölről megint az egész hercehurca?
Ezek politikailag (mert ha tetszik, ha nem, ez politikai ügy) jó megoldások lennének? Nem hiszem!
Őszintém megmondom, hogy elegem van a 20 éve tartó koncepciós perekből, kamueljárásokból, a meghurcolásból.
Négy évig jártam bíróságra az EU csatlakozással kapcsolatos népszavazási kampány kapcsán a NEM melletti plakátozás miatt „önkényuralmi jelkép tiltott használatának” vádjával, mire végleg kimondták, hogy valójában nem követtem el semmit.
Hat évig jártam bíróságra „alkotmányos rend erőszakos megdöntése előkészületének” vádjával a 2006-2007-es bujkálásom során írt közleményeimért, mire végleg megállapították, hogy valójában nincs bennük semmi jogsértő, és felmentettek a koncepciós vád alól.
Nyolc évig jártam bíróságra a 2009. március 15-ei rendőrségi elhurcolásom kapcsán „hivatalos személy elleni erőszak” vádjával, mire végleg kimondták, hogy valójában nem én követtem el erőszakot, hanem a rendőrök ellenem.
És akkor ott voltak még a 2002-es hídblokád kapcsán hat évig tartó „közérdekű üzem működésének megzavarása” és a Szabadság téri szovjet emlékmű önkényuralmi címerének leverése kapcsán öt évig tartó „védett kulturális javak körébe tartozó tárgy megrongálása” címeken futó büntetőeljárások, meg a számtalan piti, kamu szabálysértési eljárás, mint pl. hogy a Trianon-felvonuláson „nem volt index a lovamon”, amivel vonultam és hasonló elmebetegségek.
Tizenhárom és fél éve járok bíróságra ezzel a gyurcsányi koncepciós „terror” agyrémmel. Évekig voltam börtönben, szintén évekig házi őrizetben (mint ahogy most is) és évekig lakhelyelhagyási tilalom alatt. Még a déli határainkat védő rendőrök elleni támadást irányító Ahmed H. is szabadulhatott három év múlva, mint terrorista, de én még most sem látom az ügy végét.
És akkor még a Háttér Társaságos Dombos Tamás agyában megszületett és a Fővárosi Főügyészség segítségével kreált „csoportosan elkövetett közösség tagja elleni LMBTQ handabanda” miatt is évekig járjak bíróságra, mire arról is kiderül, hogy jogi abszurdum az egész.
Egyszerűen torkig vagyok! Elég volt! Hát nem pont erre találták ki az elnöki kegyelem intézményét, hogy egy ilyen szinten meghurcolt hazafit megszabadítsanak végre a további szenvedésektől? Szerintem igen!
Ezzel végre véget érhetne az én és 16 vádlott társam tizennegyedik éve tartó Canossa-járása. Hiszen nem vagyunk mi „terroristák”, csak egyszerűen magyar hazafiak és honleányok, akik szeretik ezt az országot és nem hagyták el még a lassan másfél évtizede folyó meghurcolásuk ellenére sem, hanem itt élnek, dolgoznak szorgalmasan és több tucat értelmes, magyar, jóravaló gyereket nevelnek a családjaikban, akik a Nemzet hasznos tagjai lesznek.
Mint ahogy azt már mondtam; Budaházy György emberi lény minden további gyötrése Budaházy György történelmi személyt erősíti. Én nem ragaszkodom hozzá, hogy így történjen, de ha a rendszer igen, akkor ez lesz. Ugyanilyen rövidlátó, bosszúálló hozzáállással 1848 és 1956 után is csináltak egy csomó nemzeti hőst, meg mártírt, így 2006 kapcsán is sikerülni fog valami hasonló.
De ha az igazságszolgáltatási rendszer ilyen szűklátókörű is, legalább a politikusok legyenek bölcsek és lépjenek!
Remélem, hogy a neves nemzeti értelmiségeikből alakult Budaházy Bizottság az Igazságtételért tevékenysége segít a döntéshozók meggyőzésében, a vádlottak eljárási kegyelmi kérelmének teljesítésében. A BBI tudtommal rövidesen átadja ezt célzó leveleit a Köztársasági Elnöki Hivatal és Igazságügyi Minisztérium részére.
Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik kiálltak mellettem/mellettünk és kérni, hogy amíg nem jut nyugvópontra az ügyünk, továbbra is tegyék meg, és egyben jelzem, hogy most nem szabad lankadnunk, hanem ütni kell a vasat, mielőtt a bosszúállók valami még szörnyűbb helyzetet teremtenek!
Külön kiemelt köszönet a mellettünk kiálló alábbi neves nemzeti értelmiségieknek és ’56-osoknak:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
