Olyan vezetőkre van szükségünk, akik alaposan elsajátították a kötelességgel járó értékeket, felelősséget és szolgálatot. Itt az ideje hát, hogy a Nyugat élén valódi vezetők álljanak – érvel Frank Füredi.
Liz Truss bukott brit kormányfő – origo/MTI
Valami nagyon nincs rendben, ha Liz Truss – ekkoriban még brit külügyminiszter, később már (bukott) kormányfő – mobiltelefonját ilyen könnyen meghekkelték egy idegen hatalom ügynökei.
A külföldi vezetők kommunikációjának lehallgatása szokásos eljárás a hírszerzők számára – vélekedett egy korábbi hírszerző.
De nem Truss volt az egyetlen magas rangú illetékes, aki két lábon járó biztonsági kockázatnak bizonyult! Vegyük például Suella Braverman esetét, akit a minap újra belügyminiszternek neveztek ki. Azért kellett őt újra kinevezni, mert néhány héttel ezelőtt menesztették, miután nem jelentette azonnal, hogy ha akaratlanul is, de megsértette a biztonsági előírásokat. Braverman nem a megfelelő személynek – egy beosztott parlamenti munkatársnak – küldte el egy írásos nyilatkozattervezetét, amely igencsak kényes politikai információkat tartalmazott. Amikor az e-mail címzettje jelezte, hogy félrement az üzenet, Braverman válaszolt neki – órákkal azelőtt, hogy beismerte volna a malőrt –, és azt írta, „Kérem, törölje, és hagyja figyelmen kívül az üzenetet!”
Lényeges, hogy felismerjük: Truss és Braverman esetében nem két iskolásról van szó, akik körbenéztek az interneten. Hanem olyasvalakikről, akikre országunk bel- és külbiztonságáért felelős politikai csúcsvezetőkként tekintenek. Mégis úgy tűnik, országunk biztonságának garantálása nagyon is távol esik a gondolkodásuktól. Sajnálatos, hogy kettejük a nemzetbiztonsághoz való felelőtlen hozzáállásában a brit politikai elit számos más tagja is osztozik.
Hírszerzési jelentések és korábbi illetékesek szerint számos miniszter nincs tisztában a veszéllyel, ami abból fakad, hogy magán-mobiltelefonjukat használják hivatalos ügyek lebonyolítására. Vagy ha tisztában vannak is ezzel, akkor is úgy vélik, a magántelefon használatának kényelmét előbbre sorolhatják a biztonság fenntartásával járó fáradsághoz képest. Ahogy Lord Richard Dannatt korábbi vezérkari főnök fogalmazott, „vezetőinket megfelelően rá kell szorítani arra, hogy csak engedélyezett, titkosított és biztonságos módon kommunikáljanak”.
Nem kell különösebben intelligensnek lenni ahhoz, hogy értsük annak potenciális veszélyét, hogy hivatalos ügyeket privát kommunikációs csatornákon keresztül bonyolítanak le. Különösen ez a helyzet, amikor a nemzetbiztonságot érintő rendkívül kényes információk forognak kockán.
Ezért is megdöbbentő, hogy egy külügyminiszter ennyire hanyag magatartást tanúsítson. Amint Dannatt megjegyezte, „ha valaki kormányzati ügyben akar kommunikálni, használjon titkosított mobilkészüléket, biztonságos telefonvonalat, biztonságos kommunikációs eszközt”. „A vezető beosztásokban lévőknek rendekelkezésükre állnak ezek az eszközök, és élniük is kellene velük. Ha nem ezt teszik, az fegyelmezetlenségre vall, és őszintén szólva nagyon rossz fényt vet az ítélőképességükre” – tette hozzá.
Hogyan vetünk tehát számot azzal, hogy a vezető tisztségviselők hanyagul viseltetnek a nemzetbiztonság védelme iránt? Amint másutt már kifejtettem az érveimet, a nyugati politikai eliteknek már nem szempont, hogy értsék a geopolitika csínját-bínját és azt, miként működnek a külügyek. Tisztánlátásuk hiányát folyamatosan felszínre hozza annak zavarbaejtően tudatlan módja, ahogy a nyugati vezetők geopolitikai ügyeiket intézik.
Amikor Liz Truss még külügyminiszterként összekeverte a Balti-tengert a Fekete-tengerrel, miközben támogatásáról biztosította Ukrajnát, a világ tudomására hozta, hogy nem áll a helyzet magaslatán. Joe Biden amerikai elnök is hasonló malőröket követett el, például amikor összekeverte az ukránokat a magyarokkal; az ilyesmik márpedig nem pusztán személyes hiányosságokat fednek fel.
Hanem a nyugati külpolitikai elitek viselkedésére jellemző hetyke és szakszerűtlen megközelítés jellemzői a nemzeti érdekek és a biztonság kérdésében. Amikor orosz vagy kínai hivatali kollégáikkal tárgyalnak, egy betanuló politikus viselkedését veszik fel ahelyett, hogy a reálpolitikát gyakorolnák. Csak azzal vannak elfoglalva, hogy az emberi jogokból és más hasonló divatos témákból adjanak leckéket. Egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen fokú kockázatok járnak együtt a külügyekkel.
A másik és érvelhető módon fontosabb oka annak, hogy a politikai vezetők miért is nem veszik komolyan a nemzetbiztonság kérdését, az, hogy teljes mértékben komolytalanul viszonyulnak a közszolgálat eszményéhez. Egy telefonkészülék egyszerre jelent személyes kényelmet és közbiztonsági kockázatot. Azt, hogy ezt nem értik meg, alátámasztja, hogy a politikai osztály túlságosan is sok tagja a magánszempontjait helyezi az előtérbe. A politikai éthosz individualizált, teljes egészében az egyénről szóló korában a közszolgálat iránti elkötelezettség gyakran csak retorikailag értelmezhető.
Mindenki követhet el hibát és áthághatja a nemzetbiztonságból adódó kényszerhelyzetet. Nem az a valódi probléma, hogy Truss telefonját meghekkelték, Braverman pedig ostoba hibát követett el, amikor az e-mailjeit kezelte. A valódi probléma az, hogy – számos kollégájukkal egyetemben – nemtörődöm módon viszonyulnak a közszolgálat követelményeihez. Márpedig akárkinek, aki csak ilyen magas beosztást tölt be, le kell mondania a személyes kényelemről, és ügyelnie kell rá, hogy minden percben tudatában legyen a kötelezettségének.
Az egyetlen valódi tanulság, amelyet mindebből levonhatunk, az az, hogy olyan vezetőkre van szükségünk, akik alaposan elsajátították a kötelességgel járó értékeket, felelősséget és szolgálatot. Itt az ideje hát, hogy a Nyugat élén valódi vezetők álljanak.
Frank Füredi, Angliában élő magyar származású szociológus, publicista
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
