Óriási jelentőségű változások következtek be elsősorban a magyarországi „fősodratú jobboldali” (tehát fideszes) értelmiség, sőt egyes politikusaik kommunikációjában (a tetteikben még nem): immár szabadon beszélnek a nyugati világot egyre félelmetesebb módszerekkel irányító „deep state”-ről, „megnevezhetetlen háttérhatalomról”, és az életünk minden területét felügyelő ”hálózataikról”. Az 1990-es évek elején Csurka István hasonló megnyilvánulásai miatt „fasiszta" lett és „náci”, pártját, a MIÉP-et pedig – a „demokrácia” legnagyobb dicsőségére – úgynevezett „politikai karanténba” is helyezték. Igaz, Csurka István és eszmetársai azért időnként túllépték azt a bizonyos „vörös vonalat”, és megnevezték a megnevezhetetlent. A Jobbik már valamelyest óvatosabb volt, de a kezdeti időkben, a médiájában és a politikai vezetőinek beszédeiben, hasonlóképpen mutatta be a nyugati világban uralkodó hatalmi viszonyokat és törekvéseket, mint ahogyan teszik azt manapság a fideszes „megmondó emberek”.
A megnevezhetetlenek megnevezésében már a Jobbik is egészen találékonynak bizonyult: Morvai Krisztina „magunkfajtákról” kezdett beszélni (meg is kapta a „látens antiszemitizmus” vádját érte). A Jobbik némely vezetője – rettenthetetlen bátorságról tanúságot téve – a „cionizmus” jelzőt is használni merészelte a Nyugat legbefolyásosabb köreinek a megnevezésére. (Például az időközben „jó útra tért” Gyöngyösi Márton is, aki „cionista bizniszszektának” minősítette a Hit Gyülekezetét – találóan.) Manapság a Mi Hazánk köreiben a szabadkőműves és szocialista Adytól kölcsönzött „disznófejű Nagyurak” kifejezés terjedt el a sokkal szalonképesebb „deep state” illetve a „globális pénzügyi elit” körülírására. Napjaink egyik legkiválóbb koponyája, Bogár László nevéhez fűződik a fideszes értelmiségi körökben is lassan polgárjogot nyerő „megnevezhetetlen” illetve „nemlétező háttérhatalom” szókapcsolatok megalkotása. Hogy senki se gondoljon semmi rosszra (továbbá a teljes kirekesztés elkerülése, könyvei megjelentetésének, YouTube-csatornájának további működtetése érdekében, és nem utolsó sorban gyermekeire, unokáira is gondolva) Bogár László számos alkalommal leszögezte, sőt, egy külön előadást is szentelt a témának: a világot legalább „3000 év óta irányító „nemlétezők” nem azonosak egyetlen etnikai csoporttal sem”. Ugyanakkor viszont több esetben is elmondta: a Földgolyó legnagyobb részét uraló hatalom részéről természetes törekvés, hogy a felelősségre vonást elkerülendő igyekszik rejtőzködni, aki pedig mégis a megnevezésére vetemedik, azt „összeesküvés-elméletek gyártásával”, sőt „gyűlöletbeszéddel” vádolják meg. Korántsem véletlen, hogy a jobboldali politikai gondolkodók közül a legmesszebb éppen a legidősebb megy el: Drábik János, aki nem egy alkalommal minősítette „talmudistának” és „kabbalistának” a nyugati világot most épp egy háborúba vezénylő (és mindeközben a „great reset” előkészületein munkálkodó) háttérhatalmat. Meg is kapja érte a büntetését: annak ellenére, hogy előadásaiban rendszeresen dicséri Orbán Viktort és kormányát (nem hallgatva el hibáikat és megalkuvásaikat), a hivatalos fideszes médiában sohasem engedik szóhoz jutni, miképpen az ellene a nyár elején, fideszes körökből („Húzzbeneki Mező Gábor” részéről) indított lejáratási kísérlet sem tekinthető véletlennek.
Tény, ami tény: a „jobbközép” értelmiségi (és részben a politikusi) gárda három évtizedes késéssel eljutott a nyugati világ valóságos hatalmi viszonyainak és a geopolitikai folyamatoknak a leírásában oda, ahol az általa is ezerszer elátkozott, lenácizott, fasisztázott radikális jobboldal mindig is állt. Manapság az egykori baloldal – valójában a globalisták – és a jobboldal – nevezzük őket szuverenistának, vagy normalitáspártiaknak – közötti legfőbb különbség immár nem az, hogy miképpen vélekednek a kapitalizmusról, szocializmusról, az osztályharcról vagy éppen a szociális kérdésekről. Az úgynevezett kisebbségek (harmadik világból érkező migránsok, „LMBTQ-emberek”, de például a magyarság sohasem) imádata, a fehér nemzetek, a kereszténység, a hagyományos család gyűlölete a globalista „baloldal” részéről persze identitásuk legalapvetőbb elemeinek tekinthetők. Ugyanakkor a bal- és a jobboldal, helyesebben a globalisták és a szuverenitáspártiak, a hagyományos értékek hívei között a döntő különbség immár az, hisznek-e az úgynevezett „háttérhatalom” létezésében? Az egykori baloldaliakból lett globalisták (valójában mindig is azok voltak) szerint nincsen semmiféle „háttérhatalom”, „deep state” – aki pedig ilyesmit állít, jobb esetben „összeesküvés-elméleteket gyártó ostoba alak”, rosszabb esetben pedig „gyűlöletkeltő”, sőt „antiszemita”, akivel szóba állni sem szabad, jogos vele szemben minden kirekesztés, tiltás és cenzúra, mi több, akár bíróság elé is citálható. Ezzel szemben a jobboldaliakból lett szuverenisták és normalitáspártiak manapság már – ahogyan a radikális jobboldaliak mindig is tették – szinte kivétel nélkül hisznek a nyugati birodalmat uraló „nemlétezők” létezésében. Más szavakkal megfogalmazva: a globalisták a történelmi folyamatokra egyfajta „önszabályozó mechanizmusként” tekintenek, sokféle erő küzdelmének terepeként látják a múltat és a jelent, illetőleg a marxizmus örökségeképpen a termelőerők fejlődésében és gazdasági tényezőkben keresik a világban zajló változások okait, ezzel szemben a normalitáspárti és szuverenista jobboldal érzékeli, látja a jó okkal rejtőzködő „elitek”, „uralmi struktúrák” tetteinek nyilvánvaló jeleit és következményeit. A nagy civilizációs összeomlásokkal szembesülve eleve kételkedhetünk az emberi létezés „önszabályozó” jellegzetességeit illetően. Ezen kívül, legalábbis az elmúlt évszázadok történései egyértelműen teleologikus jellegűek, vagyis egy nagy célra irányulnak. (És ez a cél nem a kommunizmus, de nem is a Fukuyama-féle liberális demokrácia diadala, habár ez utóbbi közelebb áll az igazsághoz.) Különös továbbá, hogy épp a hierarchikus társadalmi berendezkedések ellen lázadó egykori liberálisok, szocialisták és kommunisták mai utódai tagadják az immár globalizált („nyugatosított”) világban létező hierarchia, és így a globális elit létezését. Mert amennyiben nem valósult meg a kommunizmus, a szocializmus – márpedig nem valósult meg (még ha a great reset néven elhíresült borzalom révén valami hasonló torzszülött életre kelhet) –, akkor a hierarchiának léteznie kell. (Bár ugye a logika sem erős oldala a „baloldalnak”.)
Végezetül felmerül a kérdés: miért tette magáévá a „mérsékelt jobboldali értelmiség” (a politikusaik azért óvatosabbak ezzel) a „fasisztának” „nácinak” bélyegzett radikális jobboldal történelemszemléletének legfontosabb tételeit? Egyértelműen azért, mert hihetetlen mértékben megnőttek a tétek: a Földgolyó népeit uraló, azonban immár birodalmának saját belső gyengeségei, demográfiai katasztrófája, hitelpénze, a természeti erőforrások felélése és számos más tényező következtében rogyadozó nyugati impérium uralkodó elitje világuralmának biztosítása érdekében olyan cselekedetekre ragadtatta magát, amelyek végzetes következményekkel járnak úgy a magyarságra, mint az egykori európai-keresztény civilizációra nézve. (Gyilkos vírusok szabadjára engedése, great reset, migránsinvázió, LMBTQ-őrület, háború szítása, gazdasági és energiaválság előidézése.) Ezért egyre több becsületes, a média hamis virtuális valóságából kitekinteni képes embertársunk ismeri fel a világunkban zajló vészjósló folyamatok valódi természetét, és emeli fel a szavát egy emberhez méltó, békés, szebb jövő érdekében.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
