Egyre nagyobb a szakadék Európa első és második számú hatalma, Németország és Franciaország között. A Politico beszámolója szerint jelenleg még az is problémát jelent, hogy Olaf Scholz német és Emmanuel Macron francia államfő közösen lépjen kamerák elé.
Miközben a két országvezető szerdán szemtől szemben találkozót tart, Berlin már előre bejelentette, hogy együtt lépnek a kamerák elé – ebben az esetben a kötelező diplomáciai udvariasságok abszolválása érdekében.
Nem sokkal később aztán jött a franciák közleménye, hogy nem is lesz sajtótájékoztató.
Ha Macron ezt tényleg meglépi, az elég nagy pofont jelent majd Scholz számára, aki egy sereg újságíróval vette nyakába Európát, és Párizs után Athénba is ellátogatna. A sajtótájékoztató lehetőségének elvételét sokan most úgy értelmezik, mint a feszültség egyik jelét, példaként pedig azt hozzák fel, hogy Scholz sem akart közös sajtótájékoztatót tartani Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.
A francia-német vita azonban jóval mélyebb problémákra vezethető vissza. Ennek egyik új epizódja az energiaválság, de ide sorolhatnánk Európa védelmi képességeinek hiányosságát, valamint a Kínához való viszonyulást is.
A múlt héten a közös német-francia kormányülést a franciák januárra halasztották. A vita a múlt heti EU-csúcson is tapasztalható volt. A franciák a németek gigászi, belföldi ársapkát bevezető energiacsomagja miatt neheztelnek Berlinre, míg a németek a Spanyolországból Európa szívébe tervezett MidCat gázvezeték tervének elkaszálása miatt orroltak meg Párizsra.
A német energiacsomag ellen elsőként épp a francia miniszterelnök, majd a pénzügyminiszter tiltakozott. Az intézkedés ugyanis lényegében a pénzügyi dominancia érvényesülését jelenti, ami versenyelőnyhöz juttatja a német cégeket. Az energiaválság után azok a cégek tölthetik majd be a bedőlő vállalatok után hagyott piaci űrt, akik még talpon lesznek. A franciák eddig is a túl erős Németországtól féltek, most még ez is növeli aggodalmaikat.
A franciák számára is problémát jelent, hogy Németország nem hajlandó közös védelmi projekteket finanszírozni. Sőt, rossz szemmel nézik azt is, hogy Németország szorosabb kapcsolatot ápol Kínával. Épp kedden jelent meg a hír, hogy Olaf Scholz kiharcolta az engedélyt ahhoz, hogy a hamburgi kikötő három terminálját birtokló HHLA vállalatba belépjen a kínai kereskedelmi óriásvállalat, a Cosco. Scholz a jövő héten utazik Pekingbe, hogy találkozzon Hszi Csing-pi elnökkel.
A francia elnöki palota szerint jobb lett volna, ha Macron és Scholz együtt látogatnak el Pekingbe – ami egyébként korábban teljesen szokványos eljárás lett volna. Az érem másik oldala, hogy a franciák inkább vártak volna a találkozóval, mert szerintük ennyire rövid idővel a kínai kommunista párt kongresszusa után a látogatás csak legitimizálná a kínai elnök harmadszori megválasztását, ami “politikailag költséges” húzás.
Védelmi beruházások terén a franciák azon is kiakadtak, mikor kiderült, Berlin tizenhárom országgal (köztük Magyarország és Szlovákiával) külön megállapodást kötött légvédelmi haditechnikai beszerzésekről (amit a franciák légvédelmi pajzsként emlegetnek) – miközben Berlin rendre kikosarazza Párizst, ha közös projektekről van szó.
Fontos kijelentést tett ezzel kapcsolatban Jean-Louis Thiériot, a Francia Nemzetgyűlés védelmi bizottságának alelnöke:
“A helyzet példátlan. (…) A feszültségek mostanra egyre súlyosabbak és a helyzet gyorsan romlik. Az elmúlt pár hónapban Németország úgy döntött, hogy leállítja a francia-német Tiger helikopter fejlesztését, megszüntette a közös haditengerészeti járőrözést. A légvédelmi pajzs aláírásával pedig halálos sebet kapott a két ország közös védelmi együttműködése.”
A helyzetet az anyagiak is jól illusztrálják. Németország rövid időn belül évi 80 milliárdot költhet haderőfejlesztésre, amivel messze túlszárnyalja majd Franciaország 44 milliárdos büdzséjét. Az persze egy másik kérdés, hogy a német hadseregen bőven lesz mit fejleszteni.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
