Tüntetések, már-már heti rendszerességgel sztrájkok. És az igazság az, teljesen elveszítettük lábunk alól a biztos pontot, pontokat.
Keveset keresnek a tanárok? Felháborítóan. Nagy részük nemzetietlen, elvtelen? Felháborítóan.
A kormány keresztény? Kizárt. Nemzeti? Felejtsük el. A tagjai posztkommunisták, liberálisok, kapitalisták, korruptak és hazugok. Öntömjénezők, képmutatók.
Az Egyház? (Mivel egyre több magukat katolikus teológusnak mondó (általában nők) egyének állnak ki a ballibek oldalán, ezért engedtessék meg, hogy megemlítsem, magam is a PPKE-HTK fakultásán végeztem teológusként.) Úgy látom, hazánkban a katolikus Egyház nincs rettenetesen mélyen. Jó, igaz papjaink vannak, akiket a jó szándék vezérel. De komolyan. Sokukat ismerek. Kiállnak Krisztusért, a keresztény hitigazságokért. Ami viszont – és ezt nem győzöm hangsúlyozni, általában hasztalan – hiányosság, az a nemzeti elköteleződés. Hazaszeretet nélkül a kereszténység a Kárpát-medencében – megállapítandó – nem sokat ér. Összeforrt, és ha már ’56, gondoljunk Mindszentyre. De még lehetne sorolni… Példának okáért: nekem Kerényi Lajos atya tanította meg a Magyar hiszekegyet (amit óráimon szintén imádkozunk). Sajnos megállapíthatjuk, az elmúlt évtizedekben ez a szellemiség kezd kimúlni, elhalni a papság soraiból. Illetve a mindennapi életben való eligazodást sem túlzottan segítik.
Szomorú, hiszen a kereszténység és a nemzettudat kéz a kézben legyőzhetetlen. Egymást segítik, erősítik. Vagyis erősítenék… De legalább van néhány sztárpap, akik Krisztust ugyan nem, de a jópofit a Tiktokon annál jobban hintik. Amit akár konkolynak is lehet nevezni.
Hogy miért tartom fontosan megemlíteni e néhány pontot?
Teljes katyvasz, zűrzavar (diabolosz…) az országban! Ez nyilván az elmúlt 100-150 év nemzetet, kereszténységet lejárató oktatáspolitikájának is köszönhető. Olyan fogalmakat használunk az iskolában, közéletben, melyeknek nem tudjuk a jelentését. Hányan mondják ki naponta, „keresztény”? És abból mekkora azok aránya, akik tudják is, mit jelent e szó? Kicsoda Krisztus? A hitünk alapjai? Maga a hitrendszer? Krisztus tanítása? A keresztény ember küldetése? (Annál több szó esik a teljesen értelmetlen és hazug „zsidó-kereszténységről”. Hogy Jézus miként vélekedett a „választott népről”, aki szeretne, olvasgasson utána. Főleg János evangéliumában.)
Ha készítenénk egy közvélemény-kutatást, meglepő lenne az eredmény. Hasonlóképpen, ha magyarság, magyarságunk kérdéskörében végeznénk… Atilla, országalapítás, Szent István, történelmi nagyjaink (őket sokszor elhalványítják, meghamisítják, inkább az árulásokra, vesztes csatáinkra helyezik a hangsúlyt…); a Szent Korona üzenete számunkra. Hogy nem véletlenül estünk e földrajzi tájegységbe… Magas népi műveltségünk, anyanyelvünk csodálatos volta, hőseink. Tanítja ezt szerelmetesen irodalomtanár? Rajztanár (művészettörténelem keretein belül)? Ének-zene tanár? Történelemtanár? Általános iskolától egyetemekig? Lelkesen? A felsoroltak nélkül nem lehet humán tárgyak anyagát megszerettetni, átadni… A diákok unják is rendesen. Az olvasást is sikeresen megutáltatja velük az oktatási rendszer. Néha elgondolkodom, nincs-e szándékosság ezek mögött. De biztos már üldözési mániám van.
Na, hát itt kezdődnek a gondok a tanártüntetéssel kapcsolatban.
Hiszen értelemszerűen nem a múltban kell élni, de a felsoroltak olyan pillért adhatnának a fiataloknak, melyen biztosan állnának egész életükben! Olyan gyökeret, mely által mindig lelki frissítőt, szellemi táplálékot vehetnének magukhoz! Ha rászoktatnánk őket, nem lennének idegbetegek, nem kellene pszichológushoz járatni őket egészen kicsi koruktól kezdve… stramm felnőttekké válnának, emberi kapcsolataik gyümölcsözőek lennének, értékes hivatást választanának, mely általában örömmel töltené el őket.
Ha ezt a színvonalat megüti a tanári gárda, én is részt veszek a megmozdulásokon. Addig tüntetgessenek a „Lilikkel”. Egészségükre. Nagy tetszést aratott a hölgy. Nem fizetésemelést nem kellene kapniuk, hanem a katedráról is e búcsúzhatnának, akiknek ez bejött.
Igazán nagy tüntetőnek számítok az elmúlt 16-18 évből (belegondolva, életem felében foglalatoskodtam ilyesmikkel), tehát ha úgy van, kimegyek (kötelező oltás ellen… mennyi lehet az átfedés a tavalyi vakcinaellenes vonulások és a három nappal ezelőtti össznépi között?). De miért, kikért álljak ki? Az az igazság, egyre kevesebben képviselnek minőséget. Nyilván senki sem hótiszta, de azért… Márki-Zay, Karácsony társaságában, na ne már. Van egy határ. A célt kell szem előtt tartani. Mégis megnézem, kikkel állok oda. Olyan tanárokkal, akik a finnugor agyrémet tanítják, a holokausztot részletesen, de Trianon nem fáj nekik? Akik pár éve még lefasisztázták Wass Albertet? Felőlem lehet az, de ha már a tanárok nagy része is némiképp szellemileg rokkant, és sem Wass írásait, sem a fasizmus jelentését nem ismeri, akkor… Köszönjük szépen. Az Antigonéból nyilván többet lehet tanulni, mint a Patkányok lázadásából…
Bocsánat, mellesleg érdeklődnék: mit tanítunk a diákoknak? És hogyan? Látják néhanapján az arcunkon az örömöt? A derűt? Hivatástudatra neveljük, biztatjuk, ösztönözzük őket? Hitet, reményt, szeretet öntünk a lelkükbe a jelenüket, jövőjüket illetően? Mert rám ezeknél a témáknál sokszor úgy néznek, mint egy eszelősre, hogy ők még ilyet soha senkitől…. Persze a karrier, önmegvalósítás és egyéb „fenszi” dolgokat hangoztatják.
Apropó, mint mostanában a halloweent. Mert az iskolák nagy része rendez ilyesmit. Nyugatmajmolás. Kollégák közül volt, aki kiakadt? Nem igazán… Szülők felháborodnak? Vagy: „ez ugyan hülyeség, de azért menj csak, fiam, jó a csapatás, meg ne maradj ki a nyájból…” (Nyilván nem a bulival, szórakozással, kikapcsolódással van a gond, hanem a szolgalelkűséggel. Tényleg, megünnepeltük a valódi tartalommal teli október 23-át? Persze nem.)
Általános iskolában halloween, az Egyházban Hodász, a Várban Grofó. Hát ez a színvonal manapság. Azért 50 éve még Szörényi Levente, Tolcsvay Béla, Balczó András volt a terítéken.
A balosok kereszténynek mondják magukat (nyugaton is), talán, mert Krisztus megkerülhetetlen. Persze kapcsolódási pont nem igazán van. „A hit cselekedetek nélkül halott.” Nos, szerintem, ha valaki nem keresztény, nem gond. De ne legyen képmutató. Ha pedig mégis Krisztust akarja követni, elmélkedjen az Evangéliumban leírtakon (kezdetnek ajánlanám Márkot, jó rövid). Vagy teszem azt, a szexualitáson. „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette… a kettő egy test lesz”. Teológus kollegináknak üzenem, Isten nélkül is természet-, ösztön-, és életellenes a buzipropaganda, de Krisztussal még logikátlan és hazug is. (Jézus azt mondja, ha bűnös vággyal nézek asszonyra, már bűnt követek el. De ha férfiként lefekszem a pasimmal, akkor nem? Értem. A libsi kettős mérce.)
A Fidesz-KDNP kereszténynek mondja magát, pedig… Nem vagyunk bűntelenek. Ugyanakkor a jó katolikus ember küzd az ördöggel, a kísértésekkel. De azért na… Borkai, Kaleta, Lölő. Azt hiszem, ők kapásból kimerítik a halálos bűn minden részletét. És a sornak nagyon nincs vége. Ráadásként megbánás nincs, következmény nincs. Akkor hol van itt a kereszténység? A lelkiismeretvizsgálat, megbánás… a lehetséges jóvátétel (most nem a holokausztosra gondolok). És! Az elhatározás, a fogadalom, hogy minden erőmmel (és Isten segítségével!) a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm?
Mivel az elmúlt 12 évben (folyamatos kétharmaddal, tehát teljhatalommal) az előbb említettek felé semmiféle elmozdulást, következetességet nem láttunk, kijelenthető: a kormány bőven lejáratta a keresztény szavunkat és a keresztény tartalmat! (Mint ahogyan egyébként a nemzetit is.)
Sajnos a protestantizmus kilúgozta a keresztény lelkületet, hitérzéket. Ismét elnézést kell kérnem, mert ez nem elég divatos (idegen szavakat értünk már csak): spiritualitását. A szentségeket, szentelményeket. Melyek kötelékekként kapcsolnak minket a Jóistenhez. A liberalizmus még le is okádta a szeretetmaszlaggal, ami aztán elősegíti a sátán működését, hiszen hamis. És el is jutottunk a mai „kereszténységhez”.
Lezárásként hadd köszönjem meg a vasárnap, október 23-a szentségét megőrző hölgynek a monológját, mely ugyan mindenfajta Arany János-minőséget nélkülözött (négerközegben biztos még nagyobbat ütött volna), de a jelenlegi tanári szellemi, erkölcsi szintet megmutatta (éljenzésük… elkeserítő volt). Nem, nem kizárólag a vulgáris hangnem (hiszen sokunk száján kicsúszik ez-az) a probléma, hanem úgy ahogy van, az egész csomag. A nemzeti, keresztény és buzi-témák összemosása.
Illetve hálás lehetek, mivel felhúztam magam (a reakciókon is), és ültem billentyűzet elé. Azt hiszem, ez az írás mégis inkább előre mutat, és nem süllyed a Lili-féle dekadens mélységekbe (pedig tartottam tőle). Hiszen a rossz ellentéte nem a jó. Hanem egy másik előjelű rossz. Ha mégis beleestem volna e hibába, bocsánatot kérek.
A keresztény magyar jövőben bízva:
Hámori Viktor
(katolikus teológus)
Korábban írtuk: A slam poetry nyomorúsága
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
