Pontosan 140 évvel ezelőtt, 1882. október 22-én halt meg Arany János. Rá emlékezünk Juhász Gyula versével, mely éppen a búcsúzó időt, azt az októbert, azt az őszt idézi elénk, mikor „lassan lejárt a hamvas homokóra”… E csöndes, szép szonett minden sora arra biztat, hogy el ne feledjük ezt a drága, kedves öregembert, a mi Arany Jánosunkat, szeressük őt és olvassuk műveit.
ARANY ESTÉJE
Öreg, magyar szívéhez oly közel volt
Október ősze Margit szigetén,
Szemérmes fényű, fátylas, enyhe mennybolt,
Melyen a felhő kedves jövevény.
Öreg karosszék lett a réve néki,
Békés, dalos rév, hol ütemre megy
A búcsúzó idő, mely visszakéri
Az életet, mely hajszálon remeg.
S elszunnyadóban, hűvös délutánon,
Míg gémberedő ujja a gitáron,
Elébe toppan Toldi és Piroska:
Húnyt ifjúsága és hantolt szerelme,
Az édes és bús vágyak zöngedelme
S lassan lejár a hamvas homokóra.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
