Október 16-án ünnepelték a Hajdú-Bihar megyei Bocskaikert ökumenikus temploma felszentelésének 25. évfordulóját. Egységben imádkozva adott hálát Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Őz Lajos református esperes és a közösségben jelenleg szolgáló Tóth László római katolikus, Urgyán Antal görögkatolikus, Miklós László református lelkipásztor.
Az ünnepségen részt vett Tasi Sándor, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat alelnöke; Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere; Szőllős Sándor, Bocskaikert polgármestere; Filemon Mihály, Nyírmártonfalva polgármestere; Asztalos Péter, Hajdúhadház alpolgármestere és Szegedi Attila, Téglás alpolgármestere, valamint a bocskaikerti ökumenikus közösség hívei.
Az ökumenikus hálaadáson az imákat és az énekeket Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette; igét hirdetett Palánki Ferenc megyéspüspök.
„Aki templomot épít, az a jövőre gondol, és aki a jövőre gondol, az nem hagyja ki belőle az Istent. Aki nem hagyja ki az életéből Istent, az tudja, hogy mi az életének a célja, és aki tudja, mi az életének a célja, az biztos úton jár akkor is, ha a földön igazságtalansággal, békétlenséggel, bűnnel, önzéssel találkozik, mert nem tér le soha az egyenes útról” – ezekkel a szavakkal kezdte elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. Hangsúlyozta, hogy a 25 éves templomot ünnepelve hitet teszünk amellett, hogy mi is ezen az úton járunk.
A mi életünk célja, hogy meg akarjuk mutatni, hogy segítjük egymást, és amikor eljön az Emberfia, találni fog hitet a szívünkben – utalt az elhangzott evangéliumi szakasz (Lk 18,1–8) üzenetére a főpásztor.
Az egység örömét hangsúlyozva Palánki Ferenc püspök így fogalmazott: nagy élmény az ökumenikus templomban az ökumenikus imaközösség. Felidézte a római zarándoklatot is, amelyen Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitával és Fekete Károly református püspökkel vett részt a közelmúltban.
A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az imádság fontosságáról is szólt: „Az ökumenikus templom imaközösségében tanúságot teszünk arról is, hogy az imádkozás nemcsak szövegek elmondását jelenti, hanem kapcsolatot is. Aki imádkozik, az megvallja a természetfölötti létezését, akit mi Istennek hívunk. Ő nem egy távoli valóság, hanem megszólítható. Imádságunkban keressük Istent, mert egyre inkább meg akarjuk érteni az akaratát, szándékait, és fel akarjuk fogni, hogy mi a terve az életünkre vonatkozóan.
Templomainkban imádságaink által különleges módon találkozhatunk Istennel. A megyéspüspök kifejtette: a templom Isten háza, vagyis az ő lakóhelye a földön. Mi tudjuk és hisszük, hogy a megkeresztelt ember a benne lakó Szentlélek temploma. Mindannyian megkeresztelt emberek, két lábon járó templomok vagyunk, bennünk összekapcsolódik az ég és a föld. Miért járunk mégis közösségbe, templomba? Azért mert azt mondja az Úr: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).
Különleges módon találkozhatunk vele a hitünk szerinti közös imádságban és a szentségeink által. Mi, római és görögkatolikusok megünnepeljük az eucharisztiát, a református testvérek pedig az úrvacsorát. Erőt meríthetünk ebből a találkozásból.
Akik elképzelték, megalkották ezt az épületet, a kezdetekkor nem tudhatták, hogy kik lesznek jelen a 25. évfordulón, és mi sem tudjuk, kik fognak itt ünnepelni 25 év múlva. De hisszük, hogy vannak, akik a hitet folytatják és továbbadják, Krisztust őrizve a szívükben – fogalmazott a püspök, majd ismét utalt az evangéliumra: „…amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Ez nem fenyegetést jelent, hanem felszólítást, hogy őrizzük meg a hitünket.
„Jézus példát adott, hogyan kell a mennyei Atyát megszólítani, vele kapcsolatban lenni. Ő nemcsak szövegeket mondott, hanem szeretetben egyesült a mennyei Atyával. Azt kívánom, hogy akik ebben a templomi közösségben imádkoznak, tudjanak egyesülni a szeretetben egymással és a mennyei Atyával. Ennek az egységnek, a szeretetközösségnek az élményéből tudják vállalni a hétköznapok nehézségeit, áldozatát, keresztjeit és tudják megmutatni, hogy az életüknek van értelme, célja, mégpedig az örök élet, amelyet Jézus megígért nekünk és valóssággá tett számunkra!” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Az ökumenikus ima után beszédek hangzottak el. Elsőként Tarcali Gábor kuratóriumi elnök, Bocskaikert alpolgármestere a templomot megálmodó, megtervező és az egyházközséget működtető alapítvány nevében köszöntötte a jelenlévőket és mondott köszönetet a három felekezetnek, akik segítségével együtt felépítették ezt a templomot. Külön köszönetet mondott Bosák Nándor, Keresztes Szilárd, Bölcskei Gusztáv akkor hivatalban lévő püspököknek, akik 25 évvel ezelőtt, 1997. szeptember 19-én felszentelték a Kálmán Ernő bocskaikerti kötődésű, református vallású mérnök tervei alapján készült templomot.
Az ünnepségen beszédet mondott még Szőllős Sándor, Bocskaikert polgármestere és Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere.
Közreműködött Erdő Zoltán erdélyi, Magyar Örökség Díjas tárogató művész.
A jubileumról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
