A száz éve született Don Luigi Giussani, akinek emlékére az általa alapított Comunione e Liberazione mozgalom hatvanezer tagja, zömében fiatal egyetemista gyűlt össze a Szent Péter téren október 15-én, hogy kifejezésre juttassa az alapító iránti hálás szeretetét és Ferenc pápával való egységét. A jubileum alkalmából tartott audiencián népes magyar csoport is részt vett.
A Szentatya meghatottan szemlélte az egész teret betöltő nagy közösséget. A mozgalom alapjait Don Giussani már 1954-ben létrehozta Milánóban, a közösségek 1960-tól kezdve gombamódra szaporodtak Olaszország egyetemi városaiban „közösség és szabadulás” névvel. Ferenc pápa személyes hangon mondott köszönetet Don Giussaninak, akinek könyveit fiatal papként Argentínában szívesen olvasta. Don Giussani igazi atya és mester volt, aki korának összes emberi nyugtalanságával szembesült, amire a maga pedagógiai és missziós szenvedélyével válaszolt. Az Egyház elismeri a Szentlélek adta karizmáját a lelkek „közös javára”.
A pápa megállapította, hogy az alapító halála után a mozgalom köreiben komoly problémák és nehézségek támadtak, de ezektől az Egyház és a pápa maga is sokkal többet remél. Alapos megkülönböztetéssel meg kell keresni azt, ami lehatárolta Don Giussani eredeti karizmájának termékeny lehetőségeit, ugyanakkor a pápa arra bíztatta a mozgalom tagjait, hogy ne féljenek a nehézségtől és a szenvedéstől, mert a válság javukra és gyarapodásukra válik. A pápa biztosra veszi, hogy Don Giussani most is imádkozik a mozgalom egységéért, mert abban különféle érzékenységű csoportok működnek egymás mellett. Éppen ezért legyen erősebb az egység a megosztó erőknél, és ne vesztegessék idejüket haszontalan szembenállásokkal. Hosszú beszédében a Szentatya három témát érintett, amelyekben Don Giussani legfontosabb jellemzőit hangsúlyozta: karizmatikus ember, meggyőző nevelő és az Egyház hűséges fia.
Az alapító karizmája mindenekelőtt személyes vonás, amellyel fiatok ezreit vonzotta magához. Mindössze tizenöt évesen érintette meg őt Krisztus titkának áramütésszerű felismerése, hogy „az Úr az egész valóság egyesítő középpontja”. Ahogyan Ratzinger bíboros mondta róla egykor: Don Giussani élete és szíve tekintetét mindig Krisztusra szegezte és így megértette, hogy a kereszténység nem egy intellektuális rendszer, dogmák halmaza, sem nem moralizmus, hanem a kereszténység egy találkozás, egy szeretettörténet, egy esemény. Don Giussani vonzotta, meggyőzte és megtérítette a szíveket. Ezt a karizmát örökölte meg a mozgalom, amit hűségesen őriznie és a Lélek erejében továbbra is éltetnie kell. Nem az alapító karizmán kell változtatni, hanem azt a mai körülményekre kell alkalmazni! A karizmák, mint az Egyház dogmái és morális igazságai, az időben fejlődnek és teljességre jutnak. Ferenc pápa arra bíztatta a mozgalmat, hogy keressék és azonosítsák az eredeti karizmától elhajló vonásokat, az Egyház vezetése alatt, alázatos magatartással, szívre ölelő emlékezéssel és bizalommal teli teremtő munkával.
Meggyőző nevelőként Don Giussani kora fiataljainak szellemi és lelki eltévelyedéseivel szemben saját személyes Krisztus-élményét állította. Rendkívüli képességgel érezte meg a fiatalokban az élet értelmének sürgető keresését, melyet az igazság utáni vágy szított bennük. Amikor meglátta a fiatalokban ezt a vágyat, félelem nélkül és minden kényszertől mentesen tárta eléjük a keresztény hitet, ami aztán megszabadította őket a szokásokhoz alkalmazkodó konformizmustól. Mindig tiszteletben tartotta az egyes személy érzékenységét, saját történetét, temperamentumát. Nem akart azonos embereket belőlük, de azt sem akarta, hogy az ő követői legyenek, hanem azt várta tőlük, hogy úgy legyenek eredetiek, ahogy az Isten teremtette őket. A mozgalom tagjainak éppen ebből a belső szabadságából fakadt, hogy a közös karima gyakorlása mellett a legkülönfélébb szakmákban voltak jelen, mint újságíró, közgazdász, vagy szociális munkás.
Harmadik témaként Ferenc pápa Don Giussani Egyház iránti hűségét említette. Olyan pap volt, aki nagyon szerette az Egyházat. A hatvanas-hetvenes évek intézményellenes világában mindig szilárdan megőrizte hűségét iránta és gyengéden szeretette, mert hitte, hogy az Egyház Krisztus továbbélése a történelemben. Így szólt fiataljaihoz: „Te rátaláltál erre a társaságra és ez az a mód, amivel Krisztus kopogtatott a házad ajtaján”. Ezt a szép szót használta: compagnia, vagyis társaság. A mozgalom csoportjai számára társaságot jelentettek, melynek tagjai találkoztak Krisztussal. Valóban, az Egyház a megkereszteltek társasága, mely mindent egyben tart, amiből mindenki meríti az életét – nyugtázta a pápa.
Don Giussani az Egyház iránti tiszteletre és gyermeki szeretetre tanított. Nagy kiegyensúlyozottsággal mindig tudta, hogyan kell egyben tartani a karizmát és a tekintélyt, amelyek egymást kiegészítik, hiszen mindkettő szükséges. A mozgalom találkozóin gyakran énekelték a La strada, az Út kezdetű éneket, amelyben ő épp az „út” metaforáját használta: „A tekintély biztossá teszi a helyes utat, a karizma pedig széppé alakítja”.
Beszéde végén a pápa a találkozás és az egymás keresésének fontosságára emlékeztette a mozgalom tagjait. Kérte, bízzanak, hiszen a Gondviselés egy válság időszakában teremtette a közösséget, éppen ezért tudnak felülemelkedni a mostani nehézségeiken, majd a Szűzanya segítségét kérve Ferenc pápa megáldotta a Comunione e Liberazione mozgalom Szent Péter téren összesereglett hatvanezer tagját.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
