Budapest-Angyalföldön megújult a Mária Keresztények Segítsége-templom szentélye és orgonája, valamint a plébánia közösségi terme. Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén délelőtt hálaadásra gyűlt össze a plébánia közössége. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt, aki a szentmise keretében plébániai missziós évet hirdetett a 2023/2024-es időszakra.
A szentmisén az angyalföldi plébánia papi közösségének tagjai és Erdődi Ferenc, korábbi plébános koncelebráltak. Az angyalföldiekkel a kiemelt alkalmon együtt ünnepelt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Tóth József, a főváros XIII. kerületének polgármestere és Csiga Gergely alpolgármester.
A főpásztort, a vendégeket az ünneplő közösség nevében Varga Norbert, a papi közösség moderátora köszöntötte. Örömének adott hangot, hogy a Miniszterelnökség, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye, a XIII. kerületi Önkormányzat pénzügyi támogatása és a hívek adományai révén megújulhatott a szentély, az orgona és elkészült a felújított közösségi terem. A moderátor kiemelte Tilk Károly kivitelező, Sípos István orgonajavító, Kutas Kálmán és Tik András kőfaragó, valamint minden munkatárs minőségi munkáját.
Az ünnepi szentmisén a zenei szolgálatot a Főnix kórus végezte; Mester Zsolt Szent Mihály oratóriuma hangzott el.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.
A mai napon Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Ezért ma gondolkodjunk el arról, hogy mit is jelent nekünk, magyaroknak, hogy Szűz Mária népünk édesanyja, hogy pártfogó segítsége kísér minket.
A Boldogságos Szűz Máriát a művészet és az irodalom évszázadok óta hazánk pártfogójának nevezi. A hívő emberek úgy könyörögnek hozzá, mint hazánk védasszonyához. Pázmány Péter imádságos könyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat. A XVIII. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. A török alóli felszabadulást pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet, egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját.
Az angyali üdvözletben a lényegét hallhatjuk Szűz Mária szerepének: az Úr van vele és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt, kivette az áteredő bűn súlya alól azért, hogy nagy tervet valósítson meg vele, az Üdvözítő édesanyjává tegye.
Ebben a bizalomban gondoljuk át ma újra, mit is jelent nekünk, hogy Mária népe vagyunk. Eszünkbe juthat nagyon sok történelmi adat. A régi magyar zászlók, közepükön a Boldogasszonnyal, vagy akár a Pázmány-egyetem hajdani címere és pecsétje is. És nem kell szégyellni azt, hogy számszerűen is, meg köztudatunkban mennyiségileg is a katolikus kultúra Magyarországon ma is jellemző. Nem tudunk egészséges nemzet lenni sem anélkül, hogy a saját vallási és kulturális azonosságunkat el ne fogadnánk. Ez ma azt jelenti, hogy népünk jelentős rész katolikusnak van keresztelve.
Ez az örökség pedig egyszerre jelent bizalmat a Gondviselésben és a jövőben, nemzeti sajátosságaink értékelését és elfogadását, de jelenti azt is, hogy megnyitjuk a szívünket minden más nép felé. Mindez olyan tény, amit el kell ismernünk, amivel lélekben harmóniába kell jutnunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Ezután pedig tovább kell lépnünk. Mindezt
Ahhoz, hogy a hitünket életre váltsuk, lehetőségeket és feladatokat kapunk Istentől. Ezen a plébánián nyolcvan éve készült el egy szép közösségi terem. Ezt a helyiséget és a közösségi életnek sok jelenségét azonban nem kerülte el a pusztulás. Ezért vagyunk olyan hálásak ma az isteni gondviselésnek és mindazoknak, akik munkájukkal, imádságukkal, adományaikkal, támogatásukkal lehetővé tették ennek a Szűz Máriáról elnevezett közösségi teremnek a megújulását. Hogy pedig a szívünk is megújuljon, az atyák máris sokat fáradoznak értünk. De 2022/23 előkészítő éve után 2023 Krisztus Király vasárnapjától 2024 Krisztus Király vasárnapjáig ez a plébánia missziós évet hirdet. Mikor átvettem főegyházmegyénk kormányzását, egyik első feladatnak tekintettem a plébániai missziók újraindítását. Hiszen sok templomban ott volt még a régi missziós kereszt. A népmissziók évszámaival, amelyek az 1940-es évek végén befejeződtek.
A plébániai misszió három részre tagolódott. Az első a papságot és a plébánia munkatársait, hitoktatóit, önkéntes segítőit gyűjtötte egybe közös imádsággal, és beszélgetéssel mélyítették el hivatásukat és elkötelezettségüket a plébániai közösség érdekében. A második rész az egész hívő közösség találkozása volt akár nagy ünnep, liturgia keretében is meghívott szónokkal, közös imával esetleg a plébánia területén lévő feszületek, vagy szenteket ábrázoló szobrok meglátogatásával. Ennek a találkozásnak lehet egy formája, amikor egy közösségi teremben meghívott előadók tartanak programokat, lelki és lelkipásztori témákról. A harmadik rész valamilyen megnyílást jelentett a környező világ felé.
akár olyan akciókkal, amelyek közterületen folynak, például misszióval vagy ételosztással a rászorulók között, kapcsolatba lépéssel a helyi sajtóval, az önkormányzattal vagy sajátos foglalkozási és vallási közösségekkel. Ezekből a találkozásokból sok értékes hosszútávú kapcsolat alakulhatott ki.
A következő évek nem kis kockázatokat hordoznak országunk, földrészünk vagy akár Egyházunk számára.
És itt találunk vissza a Szűz Anyához, aki igazán mindnyájunk édesanyja. Ő az, aki nem félt követni Szent Fiát a keresztúton egészen a Golgotáig. Kérjük segítségét, hogy bátran megvallhassuk Krisztust, aki maga az igazság, az ember megváltója és a népek világossága.
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk! Ámen.
*
A szentmise záróáldása előtt Erdő Péter bíboros örömének adott hangot – ahogy megfogalmazta, „Pest szülötteként” jó látnia, hogy ezen városrész hitélete és közösségi élete megújul és jelként világít az egész egyházmegyében, a fővárosban és az országban.
A szentmisét követően került sor a közösségi terem megáldására. A szertartást Erdő Péter bíboros vezette. Az áldást követően Válóczy József filozófus, a papi közösség tagja felolvasta Lázár Ervin Foci című novelláját.
Soltész Miklós államtitkár ünnepi beszédében a marosszéki kármelita nővérek gondozásában megjelent Julia Voznyeszenszkaja Kasszandra útja című kötet kapcsán, mely egy disztópikus társadalomban játszódik fogalmazta meg gondolatait. Az író egy ifjú lány kalandos és izgalmas történetén keresztül arról mesél, hogy a szeretet és a keresztény közösség minden körülmények között, egy elvallástalanodó korban, egyházüldözés közepette is megmenti az embert. Napjainkban is nehéz időkben élünk.
A kormány ebben partner, melynek jegyében az elmúlt tíz évben az egész Kárpát-medencében több mint 1500 plébánia, egyházi közösségi ház újult meg.
Tóth József polgármester köszöntőjében elmondta: a XIII. a főváros talán legdinamikusabban fejlődő kerülete. E fejlődés két legfontosabb eleme az értékőrzés és a megújulás.
Ennek eredményeként az elmúlt időszakban 100 millió forinttal támogatták az egyházakat, a támogatás 70 százaléka katolikus plébániákhoz került (épületfelújítás, és közösségi programok támogatására). Egyben gratulált a tavalyi évben sikeresen megszervezett 52. Nemzeközi Eucharisztikus Kongresszushoz, mely eseménybe a kerület plébániai is bekapcsolódtak, ami nem volt történelmi léptékben mérve előzmény nélkülinek mondható. A korábbi, 1938-as budapesti kongresszus idején a mai Vasas pálya mentén felépített ingatlanok, melyek a zarándokokat fogadták, az itt élők emlékezetében ma is „eucharisztikus házakként” élnek – emlékeztetett a polgármester.
A közösségi ház ünnepi megáldása és átadása komolyzenei darabbal és agapéval ért véget. Pozsonyi Csenge hegedűn és Lénárt Márton zongorán Georg Friedrich Händel F-dúr szonátáját adták elő.
Szerző: Kuzmányi István
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
