Meddig fűt a hazaszeretet? címmel rendezett Pilvax-estet szerdán a Második Reformkor Alapítvány, amelyen három meghívott vendég, ifj. Chikán Attila, az ALTEO vezérigazgatója, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elnöke, Dr. Felsmann Balázs, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközponthoz kutató főmunkatársa, illetve Brückner Gergely, a Telex gazdasági újságírója fejtette ki véleményét Magyarország energiaellátásának rövid és hosszútávú kilátásaival kapcsolatosan. Az előadás során arra keresték a választ, hogy vajon lesz-e mivel fűteni télen, miként lehet biztosítani a stabil energiaellátást, valamint szóba került az aktuális európai gázhelyzet, az Északi Áramlat felrobbantása, és az is, van-e jövője a megújuló energiának hazánkban. Beszámoló.
Az Európában tapasztalható energiapánikról, elszálló árakról és a tárolókapacitások helyzetéről szólva Dr. Felsmann Balázs elmondta, szerinte nincsen olyan, hogy „európai rendszer”, az energetikai rendszer és az energiamix összerakása nemzetállami szinten zajlik, a gázhelyzetet tekintve óriási különbségek vannak az uniós országok között. Vannak olyanok, akik egyáltalán nem használnak földgázt, és vannak, akik az energiarendszerük egyharmadában használnak gázt, ilyen Magyarország is.
A hazai földgázhasználati arány a teljes energiarendszeren belül Hollandia után a második legnagyobb az Európai Unióban. 2020-ban 32 százalék volt”
– mondta. Ez azt is jelenti, hogy elég magas nálunk ettől a típusú energiahordozótól való kitettség. A szakember szerint nem mindegy az sem, kihez, honnan érkezett a földgáz, az ugyanakkor elmondható, hogy
árak tekintetében nagyságrendileg nincsen nagy különbség Európában.
Felsmann kifejtette, nem újkeletű probléma egyébként hazánk kitettsége, hiszen Magyarország már másfél évtizeddel ezelőtt szembesült ezzel, amikor elzárták a gázcsapot. Noha az közel sem volt ekkora horderejű, de akkor arra válaszul Magyarország úgy döntött, hogy szükség van egy stratégiai gáztározó megépítésére. Később aztán elhatározták, hogy jó lenne a gázimportot több irányból is biztosítani, így mostanra már Szlovéniát leszámítva minden országgal össze van kötve a magyar házhálózat. „Azt gondolom, hogy a mindenkori magyar kormány megtette, amit lehetett és kellett – mondta, hozzátéve, hogy összeurópai léptékben is nagyon komoly a magyar gáztárolási kapacitás a fogyasztás arányában.
Kifejtette,
jelenleg a betárolt gáz aránya elég magas, 47 százalékos, így biztonságosnak tűnik az ellátási háttér.
Európára kitérve elmondta, a kialakult gázhelyzetet teljesen másként éli meg például Franciaország, amely egyáltalán nem vásárol orosz gázt. Éppen ezért nagyon sokáig hiányzott az európai szintű szolidaritás, nem voltak egységes megoldások, hanem lokálisan kellett megoldaniuk az egyes tagországoknak a gázellátási problémáikat. Most azonban merőben más a helyzet, és megindultak a sokat vitatott intézkedések, előkerült továbbá például az ársapka ötlete, ami már az összeurópai piacokról szól.
A Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke arról is beszélt, hogy
Magyarország jelentős importtal menedzseli az energiamixét: a gázimport 85 százalék körül van, a villamosenergia-import arányunk pedig 25-30 százalékos hazánkban.
Úgy véli, a kitettség csökkentése és az önellátás kulcsa a megújuló energiák lehetnének, ebbe az irányba kellene gondolkodni. A szakember azt biztatónak nevezte, hogy a 2020-as adatok alapján Magyarországon az összvillamosenergia-rendszerben megtermelt energia 11 százaléka napelemparkokból érkezett, ami a legmagasabb arány az egész unióban. „Ez nyilván nem oldja meg a gondjainkat, de az látható, hogy merrefelé kellene keresni az irányokat” – jegyezte meg.
Rezsicsökkentés, mint mesterséges „látszatolcsóság”
ifj. Chikán Attila, az ALTEO vezérigazgatója először is leszögezte, hogy az energiaárak nem a háború alatt kezdtek emelkedni, hanem már jóval hamarabb. A piaci helyzet sok éven át olyan volt, hogy rengeteg iparági beruházás elmaradt, és sok ország elkezdte felélni az energetikai készleteit az olcsó ár fenntartása érdekében. „Ez ugyanakkor csak egy „látszatolcsóság”, mert eljön az az idő, amikor beruházni kell” – fogalmazott. Később aztán megjelent a fenntarthatóság és a klímavédelem előretörése, valamint a megújuló energiák robbanásszerű fejlődése is.
Már a covid-járvány előtt igaz volt az, hogy bizonyos pontokon a megújulóenergia-termelés élettartam költségen számolva elkezdett versenyképes lenni a fosszilis vagy akár a nukleáris energiához viszonyítva. Ezek úgy néznek ki, hogy először nagyon sok pénzt kell beletenni, utána viszont gyakorlatilag ingyen termelnek. Az ilyen projekteket aztán nemzetállami és uniós szinten is elkezdték széles körben használni és pénzelni, csakhogy ennek komoly árfelhajtó hatása lett. Ugyanígy a szén-dioxid piac, amely sok-sok éven keresztül szenvedett, majd elkezdett életre kelni, aminek nyomán beárazták azt, ha valaki negatívan hat a környezetre, másfelől tudták motiválni azt, aki viszont megtakarít. Ezek mind olyan elemek voltak, amik felhajtották az árakat.
Elmondta, most az elemzői konszenzus az,
hogy hosszú távon magasabb energiaárakra készülhetünk.
Hogy ez duplája vagy háromszorosa lesz a korábbiaknak, nem tudni egyelőre.
Abban a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elnöke is egyetért, hogy nincsen közös európai energetika, a különböző kormányok mind másként reagáltak. Az biztos, hogyha vége lesz az orosz-ukrán háborúnak, ezzel együtt annak is, hogy valahogyan éljük túl a közeljövőt, ezek a tényezők akkor is velünk maradnak, amivel kezdeni kell valamit.
Magyarországról szólva elmondta, nálunk olyan rezsicsökkentés van, ahol a lakosság gyakorlatilag nem visel semmilyen terhet, sem a fenntarthatóságból, sem az energetikából, helyette a vállalkozások fizetik ki ennek költségeit.
Ezzel szemben például a németeknél „szívfájdalom nélkül” ráterhelték a lakosságra, és a vállalatokat védték, mondván, hogy a cégek versenyképessége fontosabb, és keressenek annyit az emberek, hogy ki tudják fizetni a számláikat.
„Olyan ország nem hiszem, hogy van, ahol a téltől olyan szempontból félni kell, hogy megfagynak az emberek. Majdnem mindenhol van olyan terv, hogy mi van akkor, ha mégsem elég a földgáz és az energia. Magyarországon is megvan, hogy ilyen esetben milyen sorrendben kapcsolják le a cégeket, nyilván nem a lakossággal fogják kezdeni”
– mondta.
Egyre több uniós ország próbálkozik az oroszokon kívül máshonnan gázhoz jutni
Brückner Gergely kifejtette, Európa alapvetően három forrásból tudja megoldani a gázellátását: importálhat Oroszországból, Norvégiából és Észak-Afrikából, illetve vannak még olyan ígéretes lelőhelyek, mint Ciprus vagy Izrael, de de még hosszú évek kellenek ahhoz, hogy ezek beszállhassanak az ellátásba. És van az úgynevezett LNG, vagyis a cseppfolyósított földgáz, aminek lényege, hogy összesűrítik a gázt folyékony állapotba, amit aztán tankerhajókkal szállítanak Katar, Nigéria vagy éppen Ausztrália felől.
„Csak itt az a baj, hogy az egész világgal versenyzik Európa, hogy ezeket megvásárolja. Nincsen elég visszagázosító-kapacitás, sem pedig terminál”
– mondta. Hozzátette, a nagy verseny mellett a magas ár is probléma ennél a típusnál.
Látható, hogy az egyes országok igyekeznek különböző irányokba fejleszteni. Az elmúlt hetekben lehetett arról hallani, hogy Lengyelország már a Norvégiából érkező csővezetéken keresztül kap gázt, Bulgária pedig Görögországon keresztül egy úgynevezett interkonnektor segítségével már azeri gázt is tud venni. Mint ismert, mindkét ország esetében leállította a Gazprom a szállítást.
A magyar energiastratégia eközben továbbra is főként az orosz piacra koncentrál. Azt megjegyezte ugyanakkor, hogy amikor a NetZero projekt keretében azt akartuk elérni, hogy jelentősen vissza tudjuk szorítani a fosszilis felhasználásunkat 2050-ig, akkor lehetett a magyar kormány részéről egy olyan remény, hogy ezt az időt „húzzuk ki” ezzel a nagyon megbízható partnerünkkel, akit Oroszországnak hívnak, és aztán jobban fókuszáljunk a megújuló energiákra. Csakhogy az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk, hogy Oroszország nem éppen megbízható szállító.
Az Északi Áramlat felrobbantásának nem lesz direkt hatása, a piacok nyár végén „még az elképzelhetetlent is beárazták”
Szó esett a Balti-tengerben kiépített Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása is, amelynek következtében a vezeték 70 méter mélyen négy helyen sérült meg. Abban mindegyik szakérő egyetértett, hogy a szabotázsakciónak várhatóan nem lesz direkt piaci árfelhajtó hatása.
Dr. Felsmann Balázs elmondta, azért sem fog ez semmit okozni gázpiacokon, mer ezeken a vezetékeken amúgy sem jött gáz.
Mint rámutatott,
a tőzsdei árak alakulása az elmúlt két hétben nem változott negatív irányba, sőt: míg a robbantás előtt 200 euró volt az európai gázár tekintetében irányadónak számító TTF holland gáztőzsdén a földgáz ára, addig ma 85 euró.
Úgy véli, már korábban beárazták a piacok a legrosszabb forgatókönyvet, így azt is, hogy egyszerűen nem fog jönni Európába gáz. A piac majdhogynem megnyugodott, hogy akkor tényleg nem fog ezeken jönni gáz. „Ez nem egy bizonytalanság, hanem egy tudás” – fejtette ki.
ifj. Chikán Attila ehhez hozzátéve megerősítette, hogy
„a piacok nyár végén „még az elképzelhetetlent is beárazták”.
Hozzátette, szerinte a piacok elmentek teljesen abnormális irányba, hiszen volt már 300 euró is a földgáz tőzsdei ára, aminek „semmilyen értelme nincsen”.
Brückner Gergely elmondta, annyiban érzi az ár hatását pro és kontra is, hogy kicsit csökkent az oroszoknak a játéktere és zsarolási potenciálja. Az uniós szankciókról szólva elmondta, alapvetően támogatja, mert nem lehet „félrenézni” egy ilyen annexiónál.
Lesz mivel fűteni?
Felsmann Balázs elmondta, egyelőre nincsenek kiesések a szállításokban, kapjuk a déli áramlat vezetéken keresztül a gázt. Felidézte, Magyarország nagyon sokáig ellenezte a német-orosz Nord stream barátság gázvezeték megépítését, mivel ez nekünk és az egész régió számára negatív modellnek tűnt. Amikor viszont látszódott, hogy el fog készülni ez a vezeték, és meg fogják kerülni az ukrán tranzitot, nem nagyon volt más lehetőségünk csak az, hogy akkor a déli áramlaton biztosítsuk az energiaellátásunkat. „Ez jó, hogy most is jön” – mondta.
„Természetesen senki nem fog megfagyni, egy normál „békeév” teljes fogyasztásának 47 százaléka már a tárolókban van, ami talán egy keményebb télre is elegendő lehet komolyabb korlátozások nélkül, akkor is ha holnaptól semmilyen gázt nem kapunk”
– fogalmazott.
Úgy véli,
ma már nem ellátásbiztonsági, hanem ársokk van, és a legnagyobb kérdés, hogy ez mit fog jelenteni a felhasználó oldali alkalmazkodásban, illetve hogy mennyire fog visszaesni a gázpiac mértéke.
A KSH adatai szerint 2006-ig az egy háztartásra jutó átlagos, havi gázfogyasztás 120 köbméter volt, 2007-2012 között folyamatosan esett a gázfogyasztás 2012-ben volt a mélypont, amikor 70 köbmétert volt. 2013 óta viszont ismét folyamatosan emelkedett, tavaly újra 100 köbméter volt. Ennél jobban szerinte kevés dolog mutatja jobban az alkalmazkodási képességet.
Látható, hogy most a vállalatok próbálják minden lehetőséget megragadva csökkenteni az energiaköltségeiket. Csakhogy vannak olyan iparágak, ahol a földgázt alapanyagként használják. Ilyen helyzetben pedig el kell gondolkodni, hogy az a termék, amit ennek felhasználásával tudnak előállítani, mennyire piacképes ilyen árkörnyezetben.
„A legintenzívebb választ az európai műtrágyagyártók adták, akiknek több mint kétharmada bezárt”
– mondta. Ennek hatása pedig tovább fog gyűrűzni, hiszen komoly inflációs nyomása lesz a mezőgazdasági termékekre. „Ez a krízis nem fog tudni megállni rövidtávon, most csak kapirgáljuk azt, hogy melyik részének milyen áttételes hatása lehet” – tette hozzá. Az viszont szerinte egészen biztos, hogy az európai gázfogyasztás jelentős mérséklődésére lehet számítani.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközponthoz kutató főmunkatársa kiemelte,
modellfuttatásaik szerint 15-20 százalékkal alacsonyabb gázfogyasztás várható Európában.
Ez a szám nagyjából megegyezik azzal a hiányzó mennyiséggel, amit jelenleg nem tud megoldani Európa az orosz gáz nélkül. Körülbelül 40 százalék volt ugyanis az orosz földgáz aránya, aminek felét sikerült az alternatív energiaforrásokból feltölteni, például az LNG, az algériai,azeri és a norvég gáz növelésével.
„Fontos látni, hogy nem általános ellátási válság van, Európa minden beszállítója történelmi maximumon szállít. Az a lehetetlen kategóriájába tartozó szcenárió, hogy nem jön egyáltalán gáz”
– fogalmazott. Felsmann Balázs kiemelte, hogy
mára Norvégia lett Európa legnagyobb beszállítója, többet hozunk onnan, mint az oroszoktól.
A mesterségesen alacsonyan tartott gázár demotiváló volt a korszerűsítési beruházások szempontjából
ifj. Chikán Attila a rezsicsökkentés-csökkentéssel kapcsolatban elmondta, tulajdonképpen az történik, hogy a magas energiafogyasztást elkezdték büntetni. Anélkül, hogy szociálisan érzéketlennek tűnne, úgy látja, ez fenntarthatósági és versenyképességi szempontból hosszú távon jó, mert magasabb szintű tudatossághoz vezet. Az ALTEO távhőtermelőként sok városban jelen van és azt tapasztalják, hogy most a polgármesterek azért küzdenek, hogy kitalálják, hogyan tudják lecsökkenteni a fűtésszámláikat.
Úgy látja, rendkívül demotiváló volt az energetikai beruházások szempontjából az elmúlt években az, hogy mesterségesen alacsonyan tartották a gázárakat. Most viszont nincs más lehetőség, mint beruházni a korszerűsítésbe.
Az LNG-ről szólva kifejtette, nincsen ellene, mivel nem tudunk mást tenni, minthogy megpróbáljuk ezt is kiaknázni, és egyre több terminált építeni, ugyanakkor a hosszú távú hatásait tekintve nem annyira örül ennek, mert a szállító tankerek üzemanyagfogyasztása óriási, ráadásul senki nem tudja, pontosan mit engednek ezek a tengerbe. „Remélem, nem az lesz, hogy ezek a tankhajók háromszor akkorát lesznek, mint eddig, és elhasználják körülbelül azt az üzemanyagmennyiség, mint amit szállítanak” – jegyezte meg szellemesen.
Brückner Gergely szerint is jól állunk a betárolt gázmennyiség tekintetében. Az ellátásbiztonságról szólva azonban kiemelte,
az, hogy az egyik legnagyobb gáztárolónkat, a hajdúszoboszlóit bezárjuk, és kiárusítjuk a benne levő gázt, az hosszabb távon problémákat okozhat, és ez is inkább orosz érdeket követ.
Felsmann Balázs szerint is szomorú hír, hogy
rövidtávú érdekek mentén beáldoz a magyar kormány egy olyan értékes infrastruktúra-elemet, mint a hajdúszoboszlói tározó.
Kifejtette, itt arról van szó, hogy a tervek szerint a még nagyon olcsón belerakott párnagázt most gyorsan vegyük ki, aztán nem lesz többet költsége.
„Ez kicsit nekem olyan, mint amikor feléljük a holnapot a máért”
– jegyezte meg.
Az eddig ismert rezsicsökkentés helyett sokkal inkább híve lenne egyfajta „rezsiutalványos” rendszernek, aminek keretében célzott pénz adna az állam háztartásonként. Vagyis összegben adnák oda, és nem energiahordozónként.
Kifejtette, számításaik szerint 5-10 százalékkal lehetne csökkenteni a lakossági célú gázfogyasztást azzal, ha a főzési célú gáztűzhelyeket lecserélnék. Ilyen programokat már réges-rég el kellett volna indítania a kormánynak vélekedése szerint. „Ez egy alacsonyan csüngő gyümölcs” – fogalmazott.
Úgy látja, a most nehéz helyzetbe került önkormányzatok számára lehetetlen kigazdálkodni a 15-20-szoros hőárakat, így esetükben valamilyen kormányzati szerepvállalásra, kompenzálásra szükség lenne.
„A magyar vállalkozások 75 százalékának lövése sincs, hogyan fogja kifizetni a horrorisztikusan magas gázszámlákat”
ifj. Chikán Attila lényegesen pesszimistább, mint Felsmann. Elmondása szerint közép-és hosszútávon Európa meg fogja oldani a helyzetet, azt ugyanakkor egyszerűen nem tudja, mi lesz januártól, ez teljes homály.
„Lehet a kormányzattól segítséget kérni, de a kormány nincs olyan helyzetben, hogy segítsen. Ennek a beismerése pedig még csak most fog következni”
– mondta. Szerinte ha igazán hideg lesz, és januárban megérkeznek a magas gázszámlák, „az igazán érdekes lesz”.
Beszélt arról is, hogy jelenleg a vállalatoknál a villamosenergia szerződések szinte kizárólag 1 évesek, és január elsejéig érvényesek. Kiemelte, szerinte
a magyar vállalkozások 75 százalékának lövése sincsen, hogyan fogja kifizetni a horrorisztikusan magas gázszámlákat. És nem azért, mert bénák, hanem mert nem jön ki a matek.
Chikán kifejtette, januártól azt sem lehet tudni, hogy mennyi lesz a távhő ára. „Ilyen még nem volt, hogy úgy mentünk bele egy télbe, hogy csak az első felét láttuk, a másodikat viszont hivatalosan sem tudjuk” – fogalmazott.
Úgy véli, hacsak nem történik valami csoda, Magyarországnak nagyon komoly költségvetési gondjai lesznek. Egy viharos példát hozva úgy fogalmazott, hogy egyelőre csak „állunk a parton, nézzük, hogyan húzódik vissza a tenger, aztán egyszer csak rájövünk, hogy ez még csak a cunami eleje”.
Véleménye szerint elengedhetetlen az EU-val való mielőbbi megegyezés.
„Nem akarok károgni, de azt gondolom, hogy IMF az, aki itt tiszteletét fogja tenni nálunk”
– mondta, hozzátéve, hogy ő most biztosan nem lenne pénzügyminiszter.
Brückner Gergely szerint most leginkább ad hoc kormányzati lépéseknek lehetünk szemtanúi, utalva az elrendelt hosszabb téli szünetre, a fürdők, múzeumok és fedett teniszpályák bezárására. Megjegyezte, ezeknek a hatásai továbbgyűrűznek, hiszen ha egy önkormányzati tulajdonú fürdőcég nem tudja kifizetni a számlát, akkor nyilván el fogják bocsájtani az ott dolgozókat, amely növelheti a munkanélküliséget, ami a közelgő recesszió idején veszélyes.
Felsmann Balázs ehhez hozzátéve elmondta, az optimizmusra ad okot, hogy az itthon megtermelt hozzáadott érték 50 százalékát globális multinacionális vállalatok állítják elő, akik nem terveznek elmenni. Ez ad egyfajta stabilitást. De azzal ő is egyetértett, hogy az uniós megállapodásokat meg kell kötni, mert azokra a pénzekre szükség van.
„2007 óta nulla megawattal nőtt a magyarországi beépített szélerőművek kapacitásának mennyisége”
A magyar gazdaság fenntarthatósága szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró megújuló energiák kapcsán Felsmann azt mondta, az ígéretes napelemparkokkal szemben „2007 óta nulla megawattal nőtt a magyarországi beépített szélerőművek kapacitásának mennyisége”. Pedig szerinte ezek mindenképpen jót tennének a hazai energiarendszernek.
Chikán Attila is arról beszélt, hogy míg a vízenergiát és geotermikus energiát szerinte mindig lokálisan lehet kiaknázni, addig a nap-szélerőművek telepítése nemzetgazdasági szempontból jelentősek lehetnének.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
