A dunaszerdahelyi Remény s.r.o. gondozásában jelent meg Tomáš Halík A távollévők közelében című könyve, melynek bemutatóját október 4-én tartották a budapesti Párbeszéd Házában. A kötetet Sajgó Szabolcs SJ író, költő, versfordító; Török Csaba teológus, egyetemi tanár és Görföl Tibor teológus, egyetemi tanár, a Vigilia főszerkesztője mutatta be.
A megjelenteket a kiadó nevében Molnár Róbert köszöntötte. Mint elmondta, a dunaszerdahelyi Remény s.r.o. célkitűzése, hogy Tomáš Halík műveit magyarul közreadja. A Gyóntató éjszakája már napvilágot látott, Halík az abban foglaltakat egészíti ki ebben a kötetben. Az Akarom, hogy légy is nemsokára megelenik.
A kötet szerzője a peremvidéken élő emberekre fókuszál, az ő szemükkel nézi a világot. „Ez azért fontos a számunkra, mert valamiképp a felvidéki magyarok is peremvidéken vannak” – hangsúlyozta Molnár Róbert. – Az Egyház papjaként a hit igazságait nem ítéletként fogalmazza meg, a kételkedők kérdéseit a sajátjának érezve igyekszik kimondani mindazt, amit helyesnek gondol.
A jelenlévőkhöz Tomáš Halík videoüzenetben szólt. „A valódi hit ismeri Isten hallgatásának idejét, tud Isten rejtőzködéséről is. A tradicionalistáknak nincs bátorságuk kitenni magukat Isten csendjének, állandóan csak a saját frázisaikat ismételgetik” – emelte ki a cseh teológus. – Az ateisták viszont Isten jelenlétének hiányát hamar elintézik azzal, hogy Isten halott vagy egyáltalán nem is létezik. Az érett kereszténység képes a türelemre, melynek három fajtája a hit, a remény és a szeretet. Az érett hit képes együtt élni a nyitott kérdésekkel.
Ez a könyv Zakeus történetéből indul ki, akit Jézus a nevén szólított. Az Egyház gyakran hagyja figyelmen kívül a Zakeusokat, és csak azokra figyel, akik „tapsolnak és fenyegetőznek. Ez a könyv a hit és a hitetlenség közti kapcsolatot veti össze korunk nagy kérdéseivel” – zárta üzenetét Tomáš Halík.
Török Csaba szerint ez a kötet egyfajta bevezetés Halík gondolkodásába. A cseh teológus olyan reflexiót folytat, melyre nekünk, magyaroknak is szükségünk lenne. A rendszerváltások után ugyanis régiónkban sem a múlt feldolgozása, sem a szembenézés, sem a bocsánatkérés nem történt meg. Egyre inkább olyan teológiát művelünk, mely igen távol áll attól a valóságtól, amiben élünk.
„Korunkban igazán nagy katolikus szellemek nem vesznek körül bennünket. A 19., a 20. század meghatározó gondolkodói már nincsenek közöttünk. Napjaink jelentős teológusai, mint Andrea Riccardi, Charles Taylor vagy Halík nem mérhetők az elődökhöz” – hangsúlyozta Görföl Tibor. – Ebben a könyvben nem egy katolikus gondolkodó Istennel kapcsolatos meglátásait olvashatjuk, hanem a cseh katolicizmus sorsát, régiónk katolicizmusának helyzetét, a nyugati és a globális katolicizmus állapotát ismerhetjük meg – Halík egyedi nézőpontjából.
Zakeus alakja arra irányítja a figyelmünket, hogy
– emelte ki Török Csaba teológus, aki azt is hangsúlyozta, hogy megrémíti az olyan kereszténység, ahol túl sok a magabiztosság.
Olyan ez a könyv, mint egy friss levegővétel. A kötetben Halík Lisieux-i Szent Teréz, Friedrich Nietzsche és Simone Weil halál előtti időszakával is foglalkozik. Érdekes, hogy egészen 2000-ig egy olyan életrajz volt forgalomban Lisieux-i Szent Terézről, mely hamis képet festett róla. Az új kiadásokban már olvashatunk Kis Szent Teréz kételkedéseiről is.
Görföl Tibor szerint A távollévők közelében egy történelmi helyzetre reagál. A Katolikus Egyház népegyházi jellege, magabiztossága és széles körű társadalmi támogatottsága megszűnt. Mit kell ezzel kezdeni? Az biztos, hogy a hit és a hitetlenség kettősségéhez másként kell viszonyulnunk. A hívőket provokálja a hitetlenség, a hitetleneket pedig kihívás elé állítja a hívők álláspontja.
Halík egyetemi plébániájának három olyan alapszabálya van, amelyet nekünk is érdemes megfontolnunk: a hitet meg kell ismerni, imádkozni kell, és a hitben el kell mélyülni, a szemlélődésnek és a cselekvésnek össze kell kapcsolódnia, vagyis a kereszténységnek nem szabad egyfajta kontraszt társadalmat alkotnia. Halík hálás azért, hogy cseh emberként beszél, hiszen a cseh Európa legvallástalanabb népe az észtek mellett. Ez a közeg hozzátartozik az ő gondolkodásához.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes szerint Jézus üzenetének központi eleme, hogy találjuk meg Istent mindenben. Halík gondolkodásában is ezt látjuk, mindenhol, mindenkiben lássuk meg az istenit. Halík nagy hangsúlyt helyez a negatív teológiára, nem arról beszél, ki Isten, hanem arról, ki nem. Az evangélium értékei univerzálisak, ezek a valóság értékei, melyeket követve élhetünk. Halík erre helyezi a hangsúlyt.
Görföl Tibor szerint a probléma és a titok kettőssége Halík gondolkodásában kulcsfontosságú. Az előbbit megoldjuk és feldolgozzuk, az utóbbival azonban nem tudunk mit kezdeni.
Török Csaba ehhez azt fűzte hozzá, hogy a misztika nem csúszhat át egy terméketlen filozofálgatásba, melyből hiányzik az értelem. A kötet alcíme így hangzik: Szenvedély és türelem a hit és a hitetlenség találkozásában. Ez arra utal, hogy a szenvedély és a türelem vonatkozásaiban találkozhat egymással a hívő és a hitetlen. Bibliai értelemben a titok Jézus Krisztus személyére vonatkozik, akit a kinyilatkoztatás megismertet az emberrel. Lehet, hogy Halíknál a rejtőzködő Isten fogalma mást is jelent. Talán a paradoxon fogalma ebben az esetben helyesebb lenne, a racionalitás és az irracionalitás mellett ugyanis ott találjuk a metaracionalitást:
„Ez a kötet egyfajta kísérlet arra, hogy a kommunizmus tapasztalatát teológiailag feldolgozzuk” – emelte ki Görföl Tibor. –
Tekintsük Istent mindig újnak, nyugtalanítónak, minden reggel úgy keljünk fel, hogy ma elkezdem a valódi keresztény életet. Azoknak a küzdelme, akik viaskodnak Istennel, inspirálhatnak bennünket ebben. „Jézus nem azt mondja, hogy »hé, te ott a fa tetején«, hanem a nevén szólította Zakeust. A regionális teológia kérdése az is, hogy kit akarunk megszólítani. Sokszor csak válaszok vannak, de nem tudjuk, mi a kérdés” – tette hozzá Török Csaba.
Sajgó Szabolcs SJ szerint válaszaink újabb kérdést generálnak, amire megfelelve egy új dilemmával találjuk magunkat szemben.
Ugyanakkor Isten és köztem nincs távolság. Görföl Tibor szerint a klasszikus teológiában annak, aki Istennel egyesülni akar, éjszakába kell kerülnie – gondoljunk csak Keresztes Szent Jánosra –, és ebben az éjszakában meg kell tisztulnia. A 20. században vannak olyan emberek, akik mások miatt szenvedték el ezt az éjszakát, mert az érzékek és a szellem éjszakája mellett létezik az önelvesztés éjszakája is. Példaként említhetjük Szent Pio atyát, Thomas Mertont vagy éppen Kis Szent Terézt. Mi a helyzet velük? Ugyanakkor Halík – aki kritikusan tekint a magyar és a lengyel viszonyokra – azon új típusú katolikus gondolkodók közé tartozik, akiket érdekelnek a társadalmi kérdések, melyekre a katolikus hagyomány figyelembe vételével igyekeznek válaszokat keresni.
Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
