A felnőtt emberek közti kapcsolatoknak sok szintje van.
Az alapszint az idegenség. Úgy teszünk, mintha ott se lenne a másik, nem köszönünk neki, nem reagálunk rá, s ha kényszerű helyzetben közel kell lenni hozzá huzamosabb ideig – pl. liftben vagy tömegközlekedésben -, akkor igyekszünk átnézni rajta.
Aztán jön sok szint, mely mind egyre magasabb kapcsolatot jelent: szomszéd, kolléga, távoli rokon, haver, közeli rokon.
A testvéri kapcsolat a legmagasabb fok a rokonságban, sajnos nem tudok róla semmi közvetlent, mert nincs testvérem.
Aztán jön a közeli baráti viszony és az azzal szinte egyenértékű szerelmi kapcsolat.
Azt hihetnénk, a kiteljesedett szerelem a legmagasabb fok, hiszen ott a felek egymást meztelenül tapasztalják, ráadásul a nemi kapcsolat révén a testek egymásba hatolnak.
Valójában nem. A legmagasabb fok az a kapcsolat, melyben a felek nem szégyellik egymás előtt biológiai jellegű szerves tevékenységüket, lásd szabadon vécéznek egymás előtt, ezt természetesnek véve.
A felső szint tehát az, amikor a másik előtt nem szégyelljük azt, amit minden más helyzetben szégyellnénk, rejtve tennénk.
Egy dolog ugyanis a szex valakivel, de ennél sokkal intímebb más előtt vécére menni nagydologra. Hiszen már gyerekkorban megtanuljuk, a felnövés fontos állomása, hogy már saját anyánk elől is bezárkózunk a vécébe kakiláskor, pedig hát ő aztán mindent látott rólunk ami csak elképzelhető, születésünk után hónapokon keresztül törölte a seggünket, a lehető leggusztustalanabb dolgokat megtapasztalva. Mégis eljön a pillanat, amikor saját anyánkat se engedjük immár, hogy lássa hogyan vécézünk.
Én későn szakadtam le anyámról, nagyjából 5 és fél éves korban jött el csak az a pillanat, hogy elbújok előle vécézéskor. De pl. a kisebbik fiam már 2 éves korában kizárt engem és anyját ilyen alkalmakkor.
Én azt hiszem a legfelső fok a fingás. Néha van ilyen inger. Amikor az utcán éri az embert, mindig körülnéz nincs-e más a közelben, s csak ha nincs, lépi meg akaratát.
Az intimítás végső foka az, amikor a másik ember előtt szabadon fingunk. Ez a legszorosabb barátság, lelki közelség fizikai jele.
Ahogy Isten mindent lát, s semmi bajt nem látunk abban, hogy érzékeli fingásunkat, hiszen ez egy természetes biológiai igény, nem bűn.
Ha nincs ember, aki előtt szabadon finghatunk, akkor valójában nincs igazán közeli embertársunk se.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
