Hogy miért csinálják, világos.
Nem értem az uszítókat, a háborús uszítókat, azokat, akik a világot, köztük Magyarországot bele akarják rángatni egy világméretű fegyveres konfliktusba; a harmadik világháborúba. Illetve pontosítok. A magyarországi háborús uszítók indítékait nem bírom értelmezni. A baloldali tollforgatók, a liberális médiamunkások indítékait. Miért akarják, hogy magyarok százezrei, milliói halljanak meg?
A baloldali amerikai és a velük kötelékben repülő nyugat-európai újságírók motivációi egyértelműek. Joe Bidenék célja az, hogy Oroszországot és Kínát gyengítve továbbra is fenntartsák a jelenlegi világrendet; azt, hogy Amerika a világ első számú katonai és gazdasági nagyhatalma maradjon.
A demokraták befolyása alatt levő sajtó pedig alázatosan kiszolgálja Biden kormányát, nem kritizálják a hatalmat, hanem támogatják, és egyben a nap huszonnégy órájában hergelik az olvasóikat.
De hazai kollégáik miért vesznek részt ebben az egész őrületben? Milyen célok vezérelhetik őket?
A napokban Bolgár György, az egyik legelfogultabb baloldali újságíró volt a Partizán vendége, és sok egyéb mellett arról beszélt a műsorban, hogy az újságíró alakítója, formálója is a politikának. Voltaképpen azért foglalkozik politikai újságírással, mert titkon vágyik rá, hogy a politikusok elolvassák, hogy meghallgassák a gondolatait, hogy megfogadják a tanácsait.
Azt is elmondta, nem véletlen, hogy milyen híreket tesz ki egy újság, se az, hogy miként tálalja az adott hírt, hogy milyen kontextusba helyezi, hogy fontos információkat, tényeket, kommentárokat hozzáfűz-e a történéshez vagy sem.
Ha megnézzük, milyen híreket közölt a 444 a 2015-ben kirobbant migrációs válságról, azt látjuk, hogy a baloldali lap sikeres, tehetséges, okos, több nyelven beszélő, diplomás, barátságos, családjukkal érkező migránsok történeteivel próbálta elárasztani a hazai nyilvánosságot, miközben a legkevésbé ezek az emberek reprezentálták a többséget. És akkor még finoman fogalmaztunk.
Az erőszakos bűncselekményekről vagy a befogadótáborokban zajló etnikai konfliktusokról, esetleg arról, hogy többségében iskolázatlan, egyedülálló férfiak jöttek Európába, hallgattak.
Az Ukrajnában zajló háború esetében is többfajta igazság létezik, amelyeket be lehetne, be kellene mutatni. Miért kezdődött, ki kezdte, milyen sérelmek, milyen nagyhatalmi machinációk juttatták oda a két országot, hogy háborúba keveredjenek egymással?
A baloldali sajtóban a Kelet-Ukrajnában, az orosz kisebbséggel kegyetlenkedő ukránok történetei nincsenek elmesélve, se az, hogy Putyin ellenérzései a határaihoz egyre közelebb araszoló katonai szövetséggel, a NATO-val szemben teljesen érthetők lehetnek.
Csak egy a pillanatra gondoljunk bele, Amerika hogyan reagálna, ha éveken keresztül amerikaiakat ölnének a szomszédjában, vagy ha Oroszország és mondjuk Kína fegyvereket telepítene Mexikóba, az amerikai határhoz.
Ezzel persze nem azt állítom, hogy az orosz támadás helyes volt. Sőt minden háborút elítélek, a háború borzalmas, szörnyű dolog, a háború nem lehet megoldás. Más kérdés, hogy Putyin valószínűleg úgy ítélte meg, nem maradt számára más lehetőség, mint a háború megindítása.
De nézzük tovább! A háborús uszítók szerint a szankciók azért sikeresek – mármint európai szempontból –, mert a múlt héten Ukrajna a fronton értékes győzelmeket ért el. Én már akkor bátorkodtam megjegyezni, hogy egyrészt a szankcióknak természetesen semmi közük nincs a katonai sikerekhez – sokkal inkább a nyugati, amerikai fegyverszállítmányoknak, a műholdas felderítéseknek, titkosszolgálati segítségeknek köszönhetők –, másrészt az ukrán hadsereg győzelmei időlegesek; teljesen nyilvánvaló, hogy Oroszország nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
Eddig az Oroszországi Föderáció klasszikus értelemben nem folytatott háborút Ukrajna ellen, mindössze nagyjából 150 ezer szerződéses katona harcolt a fronton, ellenben az orosz vezető nem fog beletörődni abba, hogy Zelenszkij csapatai győztes csatákkal alázzák meg őt és Oroszországot. Azaz Putyin az eddig fél- vagy inkább negyedgőzzel vívott háborút fel fogja pörgetni, hiszen számára óriási presztízsveszteség lenne, ha a részleges ukrán sikerek után egyszerűen kivonná az orosz csapatokat az elfoglalt területekről.
Putyinnak tervei, céljai vannak az ukrajnai invázióval, és ugyan egészen szeptember elejéig jól haladt a céljai felé – városról városra, faluról falura haladtak előre az orosz csapatok –, azonban a közelmúltban bekövetkezett ukrán győzelmek világossá tették, hogy az amerikai és európai fegyverekkel és egyéb eszközökkel megtámogatott ukrán katonaságot kizárólag szerződéses harcosokból összeállított orosz csapatok képtelenek legyőzni.
Törvényszerű volt, hogy a másfél héttel ezelőtti eseményeknek kizárólag egyetlen eredményük lehet, mégpedig a háború eszkalálódása. Ami be is következett; Putyin elrendelte a részleges mozgósítást.
A 444 csütörtökön odáig ment, hogy azt írta, a szankciók olyannyira „nem működnek” (így idézőjelben, gúnyosan), hogy Putyin már mozgósítja a tartalékosokat. Briliáns logika, elképesztő valósághajlítás! A 444 szerint tehát a szankciók nagyon is működnek, annyira, hogy Putyin megindítja a totális háborút. A vak is láthatja, hogy a szankciók kiválók, hiszen újabb százezrek fognak meghalni.
A 444 újságírója egy zseni. Vagy háborús uszító. Inkább az utóbbi. A HVG szerint pedig Putyin ismét tett egy lépést a világháború felé. (Ami ugye a 444 szerint a zseniálisan működő szankciók miatt valósult meg.)
És nagyjából ez ömlik mindenhonnan. Illetve balról: „Putyin világháborúba sodorja a földünk minden országát.”
Miközben ha eggyel hátrébb lépünk, akkor világosan látszik, hogy a háború – legalábbis hivatalosan – Ukrajna és Oroszország között zajlik. Ami persze nem jó, mi több: tragikus, de két ország fegyveres konfliktusa.
Ukrajna nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak. Nem szövetségese sem Magyarországnak, sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak. Mondom: hivatalosan. Nem hivatalosan viszont az amerikai érdekszférához tartozik, emiatt kötelező fegyverekkel segíteni, és emiatt kell belefolyni a két ország háborújába az ukrán felet támogatva.
Hiszen ez Amerika elvárása, illetve parancsa. És bizony a baloldali lapokat részben Amerikából – Soros- és más NGO-k – finanszírozzák, így magyar kollégáik is lelkesen vesznek részt a háborús uszításban.
Az elmúlt néhány hónapban gúnyos vagy épp hergelő cikkek tucatjai jelentek meg a 444-en, a Telexen, a HVG-n, amelyek azt sugallták, hogy Oroszországot voltaképpen el kellene pusztítani, de minimum meg kellene támadni, hiszen Putyin Európa ellensége, s miután elfoglalta Ukrajnát, meg sem fog állni Párizsig.
Ezek persze tévedések, helyesebben szándékos hazugságok, de a lényeg mégsem ez, hanem az, hogy
a magyarországi baloldali sajtó tetemes része pontosan úgy viselkedik, mintha valakik azért fizetnének nekik, hogy a harmadik világháború kitörését segítsék, illetve annak szükségességét megindokolják.
Hogy miért csinálják, világos. Már csak az a kérdés, belegondoltak-e abba, hogy a háborús uszítás, amit hónapok óta művelnek, közvetve milliók halálát okozhatja.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
