A Halottak Könyve az ókori Egyiptom egyik legbámulatosabb fennmaradt írott forrása. Az ókori civilizáció lakói úgy hitték, tekercsekben foglaltak segítenek majd nekik eligazodni haláluk után a túlvilágra vezető úton.
Tiszta ruhában és fehér saruban állsz egy hosszú oszlopcsarnokban, melynek végén Ozirisz, az alvilág istene ül trónján. Bal és jobb oldaladon 42 további isten sorakozik fel, rettenetes, múmiaszerű alakok, köztük az Árnyak elnyelője, a Csonttörő és a Belsőségek evője. Előtted Thot isten, aki egy pávián alakját öltötte, egy mérleg tetején ül, amely hamarosan eldönti, mi lesz a sorsod az örökkévalóságban. Az ítélet napja ez, és ha méltatlannak találtatsz, az iszonyú kínokkal járó második halálban lesz részed. De benned nincs félelem, mert birtokodban van a Halottak Könyve, amely a túlvilági túlélés minden titkát tartalmazza.
Az első, melletted álló istenhez fordulsz, és így szólsz: „Messzejáró, ki Héliopoliszból jött: nem követtem el álnokságot.” Aztán a következőhöz fordulsz: „Tűzölelő, ki Herahából jött: nem követtem el rablást…”
Az ókori egyiptomiak számára az élet gyakran bizonyult igen rövidnek, így a halál körüli rituális szokások a mindennapok szerves részét képezték. A Nílus-menti civilizáció hagyatékának legismertebb elemei – a piramisok, a különféle egyéb sírok, illetve a múmiák – mind azt mutatják, hogy a halálra való felkészülésre rengeteg időt és erőforrást áldoztak.
A halált követő úton segítséget nyújtó ráolvasások és varázserejűnek tartott szövegek már az V. dinasztia idején, i. e. 2350 körül feltűntek a piramisok falain. 400 évvel később, a Középbirodalom idejében már a szarkofágokra írt szövegek váltak megszokottá, a sírok belső falaira, illetve néha papirusztekercsekre rögzített írások mellett.
I. e. 1550 után gyakoribbá vált a papiruszon való rögzítésük
I. e. 1550 után e különböző feliratokat felváltotta egy papiruszra rögzített szövegtest, melyhez illusztrációk is tartoznak. Ezt az egyiptomiak által „A napközbeni előjövés szövegei” néven ismert gyűjteményt nevezzük ma a Halottak Könyvének. Fokozatos módosításokkal mintegy 1500 éven át maradt a temetkezési hagyomány része.
Habár az utókor egységes műnek tekinti, a Halottak Könyve minden egyes példánya különböző. „Nem létezett egy szabványos Halottak Könyve” – mondta el John H. Taylor, a British Museum ókori egyiptomi emlékekkel foglalkozó kurátora. „Volt egy szöveghalmaz, körülbelül 200 darabbal, amelyből választani lehetett, de egyetlen ismert kézirat sem tartalmaz minden egyes varázsigét. Vannak olyanok, amelyek a Halottak Könyvének szinte minden egyes példányában előfordulnak, mások viszont annyira ritkák, hogy csupán egy vagy két darabból ismerjük őket.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
