Az időjárás más illúziót szeretne elültetni bennünk, de a nyárnak bizony vége. Az ezzel az évszakkal járó kvázi „mediterrán gondtalanságot” (szigorúan idézőjelben) lassan, de biztosan felváltja a téli hónapok közeledte, amely ezúttal nem csak a nappali órák számának csökkenése okozta lehetséges depressziót és bezárkózást, de a gazdasági krízis miatti bizonytalanságot is magában hordozza.
A vállalkozások már kézhez kapták az első megnövekedett számlacsomagot, és ahogy haladunk előre az időben – ha minden így marad – egyre többen kell hogy lehúzzák a rolót, amíg a gyorséttermi franchise-ok töretlenül terjeszkednek, de erről majd máskor. És ezek még „csak” azok a kis-, vagy középvállalkozások, amelyekben nagy eséllyel egy (vagy több) élet munkája van, nem beszéltünk intézményekről, de ami a legfontosabb, a nehéz helyzetbe került magánszemélyekről sem. Ez a közhangulat, ez a bizonytalanság pedig az élet több területén meglátszik, nem kizárólag a személyes kapcsolatainkban, a saját hangulatunkban, vagy a jövőbe vetett bizalmatlanságunkban, de például a politika területén is, már aki még hajlandó foglalkozni vele. Ahogy haladunk előre, úgy ábrándulnak ki az emberek a két nagy politikai kurzusból, és vagy keresnek más alternatívát, vagy legyintenek az egészre, s utóbbi bár elemi hiba, mégis teljes joggal érthető.
Többször írtam már a választás óta történt időközi választásokról (például itt), amelyek igazából felhúzhatók egyetlen sémára, amely a vasárnapi események tükrében továbbra is megállja a helyét. A baloldal az elmúlt időszakban több egykori hídfőjénél is vereséget szenvedett, ezúttal egyik legnagyobb fellegvárában (elnézést a szóviccért), az I. kerületben. Budavárban Gelencsér Ferenc parlamenti mandátuma miatt tartottak időközi önkormányzati választást, s mivel a kerület a baloldal irányítása alatt áll(t), továbbá élvonalbeli politikusok is kampányoltak a baloldal jelöltjének, meglepetéssel hatott, hogy mégis a fideszes Fazekas Csilla nyerte a megmérettetést. A politikai esemény fontosságát jól jelzi, hogy a balliberálisok így elveszítik többségüket az önkormányzatban (hacsak V. Naszályi Márta polgármester nem udvarol sikeresen a két exjobbikos önkormányzati képviselőnek), illetve Karácsony Gergely reputációjának sem tesz éppen jót a vereség, főleg, hogy lassan, de biztosan közelednek az önkormányzati választások. A helyesírással még hadilábon álló Fazekasnak egyébként maga Orbán Viktor is gratulált egy nagyon fancy közös kép társaságában (a miniszterelnök a kiváltságos urak nyugodalmával mostanában nagyon lazán tolja), és „várfoglalásnak” titulálta a győzelmet, amely azért még így is egy kissé túlzásnak számít.
A tendencia tehát nem változott a nyár elejéhez képest. A Fidesz sorra nyeri ezeket az időközi választásokat, a baloldal pedig még hazai pályán is visszaszorulóban van. Igen, a tendencia nem változott, a terepasztal viszont annál inkább.
Különösebben nem szerencsés közvélemény-kutatásokra alapozni, de ha folyamatokat szeretnénk vizsgálni, néha még az ordas nagy hazugságok közepette is beszédesek ezek az eredmények. Gondolom a kormányközeli Nézőpont Intézet úgy tette közzé a legújabb kutatását, mintha a fogát húznák, de végül is megtette, a Pravda „jó hírei” azonban ezúttal elmaradtak.
A lényeg, hogy a Fidesz és az egyesült baloldal támogatottsága is csökken, miközben jelentősen megnövekedett a bizonytalanok aránya, ami azt jelenti, hogy a fősodratú pártok között nincsen átjárás. Egy kiábrándult jobbikos nem szavaz át más baloldali pártra, akik pedig a Fideszt hagyták el, szintén nem lettek baloldali ellenzékiek, hanem a bizonytalanok táborát erősítik. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy egyre többen fásulnak bele a két nagy pólus végeláthatatlan politikai játszmáiba, és kezdenek kiábrándulni a rendszerből. A Fidesztől való elvándorlás pedig – természetesen – a gazdasági krízishez, a be nem tartott ígéretekhez köthető, amely elsősorban a rezsicsökkentés részleges feladásában érhető tetten. A baloldal impotenssége pedig úgy hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra.
Ami még fontos, sőt, igazából a legfontosabb, hogy a kutatás szerint a bizonytalanok, kvázi kiábrándultak – jelentős részük legalábbis – nem úgy lettek azok, hogy soha többé nem akarnak politikával foglalkozni, csupán a két nagy pólusból lett elegük, magyarul aktívak, útkeresők maradtak. Ezeknek az embereknek egy részét pedig jó eséllyel tudja majd megszólítani a Mi Hazánk egy következetes, jobboldali, ám mégis innovatív politikával. Utóbbi párt egyébként 5%-ról 6-ra növekedett a kutatás szerint, habár esélyes, hogy ez egyben jelentős alulmérést is jelent.
A következő hónapok sorsdöntők lesznek sok tekintetben. Az általános apátia és bizonytalanság minden jel szerint tovább erodálja majd nem csak a Fideszt, hanem a baloldalt és a két pólus által létrehozott politikai status quo-t is, tegyük hozzá, teljes joggal. A nehéz időszak azonban a pozitív változás lehetőségét is magában hordozza, s ez nem kizárólag a személyes életterünkre, a magánéletre igaz, de a közéletre és a politikai-társadalmi berendezkedésre is.
Kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba, de ismétlődő tendenciák még léteznek. Így aki erős párhuzamot érez a 100 évvel ezelőtti európai állapotokkal, az akkori közhangulattal, nem jár túl messze az igazságtól.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
