A vulgárateista elképzelés szerint egyrészt van egy gonosz, kissé szadista szakállas, Isten nevű bácsi, aki értelmetlen szabályokat talál ki, másodrészt meg ugyanő még meg is kínozza azokat, akik e szabályokat nem tartják be, s ezen embertelen szadista kínzás helyes a pokol.
A kereszténység szerint viszont egyetlen isteni szabály se értelmetlen. Minden betartandó isteni szabály egyszerűen nem több, mint hasznos tanács, kb. mint a “ne nyúlkálj a konnektorba” meg “ne ugorj ki a tizedikről”, az előbbi esetben a cél az áramütés, az utóbbiban a meghalás elkerülése.
Ateista logikával ez olyan, hogy valójában semmi értelme a konnektorba nyúlkálás tilalmának, s aki kitalálta a “ne nyúlkálj a konnektorba” parancsolatot, az valójában egy rosszindulató diktátor, aki ha észreveszi, hogy valaki belenyúl a konnektorba, iszonyú mérges lesz az engedetlenség miatt, s áramütést küld a megszegőre.
Miközben mindenki tudja, az áramütés nem természetfeletti bosszú, hanem teljesen materiális következmény.
A pokol tehát az a hely vagy állapot, ahol az emberek elviselik a következményeket. Semmi más. A legtöbb keresztény eleve nem helynek tekinti, hanem állapotnak. Az ortodox többségi álláspont szerint egyenesen ugyanott van a pokol és a mennyország, a kettő teljesen ugyanaz az állapot, egyszerűen a szabálytartók ezt kellemesnek, míg a szabálysértők kínnak élik meg. Kb. mint ahogy egy Bach-hangverseny élvezet a komolyzene kedvelője számára, míg szenvedés annak, aki nem szereti a komolyzenét.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
