A kérdés természetesen nem az, hogy a jelenlegi európai politikai elit vehet-e fordulatot, mert arra a válasz egyértelműen nem, hiszen amerikai érdekeket szolgálnak ki. Orosz sakk-matt alatt pedig azt értem, hogy bekövetkezett az, amire számítani lehetett, nincs több sejtetetés és lebegtetés, kijelentették, addig nincs orosz földgáz az Északi Áramlat 1-en, amíg szankciók vannak. Márpedig Európa önmagától nem fog ezek feloldásáról dönteni. Akkor hogyan tovább?
Kétségtelenül nem sokat segít az sem, hogy az a Liz Truss lett az Egyesült Királyság új miniszterelnöke, aki kerek-perec megmondta korábban, ha úgy érzi, szükséges, gond nélkül használna atomfegyvert Oroszország ellen. Igazán "zseniális". Mindeközben pedig egyre forrnak az indulatok, a hétvégén Prágában 70 ezren tüntettek a cseh kormány szankciós politikája ellen, felismerve, hogy ezek elsősorban Európának ártanak, így Csehországnak is.
Azt leszögezhetjük egyébként, hogy az Egyesült Államoknak nem érdeke egy erős, hagyományaira büszke, a világpolitika térképére újra felkívánkozó Európa. Az erős és egységes Európa nyilván Oroszországnak sem érdeke, bár Oroszország azért nem értelmezhető Európa nélkül, a kölcsönös jó viszony például közte és Németország között mindkét félnek érdeke lenne, de ez itt most messzire vezet. Azt viszont kijelenthetjük: minden józan gondolkodású embernek határozott álláspontja, hogy senkinek nem érdeke egy világháború. Kivételt képeznek a globalista háborús uszítók, de ők nem nevezhetők józan gondolkodású embernek.
Jelen írásunknak azonban egy kérdésfeltevés a célja, melyről eleddig nem gyakran írtak.
Az európai társadalmak, az európai emberek rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek a télen. Az EU lényegében egységesen képviseli a szankciós politikát. Igen, a magyar kormány is megszavaz minden lényeges pontot. Vajon a következő tél, s azt követő pár év milyen belpolitikai fordulatot hozhat Európa országaiban? Képes lehet-e a radikális jobboldal, nevezhetjük szélsőjobboldalnak is, megerősödni, akár hatalomba birtokába is jutni a tendenciáknak köszönhetően?
A mainstream politikai erőket, beleértve a zöldeket, liberálisokat, baloldaliakat, konzervatív polgáriakat, mind-mind összeköti egy ideológiai kötőanyag, a külső szemmel akár látható különbségek ellenére is, ez pedig az esszenciális liberális szellemiség, a világnézeti (nem technikai) modernizmus. Ezért képtelenek lényegükből kifordulni.
Van azonban egy harmadik pólus, a valódi nemzeti erők, jobboldali radikálisok, pártok és szervezetek formáiban, bár természetesen ezek sem képeznek teljes heterogenitást. Azonban rendelkeznek – ki kisebb, ki nagyobb mértékben – azzal a viszonyulással olyan szellemi minőségek irányába, melyek magukban hordozzák a keresztény hiten, görög-római civilizáción felépülő európai kultúrkör értékeinek valós megélését.
Mert nincs sok választás. Európa ma nem világhatalmi tényező, ezt tudjuk. Idióta vezetőkkel van megterhelve, folyamatosan terjednek a deviáns elmebetegségek (LMBTQ stb.), szellemi kasztrálás folyik, arab és néger bevándorlók árasztják el kontinensünket, az emberiség egykori Prométheusza, az európai fehér ember végveszélyben. És most beütött ez a hatalmas krízis, gazdasági válság következik, csakúgy, mint 100 évvel ezelőtt. Nem lehet tehát nem feltenni a kérdést, hogy ez milyen fordulatot hoz? Pusztulás vagy feltámadás. Nincs más út. Az eljövendő idő nem lesz könnyű. És mindenkit érinteni fog. Egyre elégedetlenebbek lesznek az emberek, senki nem akar megfagyni a télen a globalisták által irányított "ukrán" vezetésért.
Meggyőződésem, hogy eljöhet a lehetőség végre, Európa több országában jelentősen erőre kapjanak a valódi nemzeti erők. De mivel ez a válság anyagi természetű lesz (az erkölcsi már régóta tart), amely alatt azt értem, a zúgolódást az fogja kiváltani (de ez csupán egy dominó lehet az első közül), hogy nincs pénz kifizetni a szankciós politika miatt az áramot és gázt, ezért azt megelőzendő, hogy akár szélsőbaloldali felforgatók csatornázzák be az elégedetlenséget, és még rosszabb helyzetbe jussunk, mint ahol most vagyunk, a radikális jobboldalnak a nemzeti sorskérdések képviseletén túl elengedhetetlenül szüksége lesz a szociális komponens ideológiai bevezetésére. Nem kell foglalkozni a különböző címkékkel, a munkás érdekképviselet nem lehet baloldali privilégium (egyébként sem létezik már klasszikus 20. századi baloldal), ez ugyanúgy nemzeti sorskérdés, akár az identitáspolitikai elemek. Ha Európa-szerte ilyen nemzeti ellenállás bontakozik ki, esély lehet a valódi fordulatra, amelyre oly régóta várunk már.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »