Manapság a vasúti tüzérség a múlté. Egyes vélemények szerint már a világháború idején sem biztos, hogy hatékony volt, de alább levezetjük, hogy voltak olyan tulajdonságai, amelyek miatt érdemes volt vele foglalkozni. Emellett a cikkben szó lesz arról a csatáról, amely a világháború történetében a Wehrmacht legnagyobb tüzérségi összpontosítása volt.
Mobilitás
A második világháború idején Európa nagy részén még nem volt fejlett közúthálózat (a német autópálya kivétel volt). Ezért és annak következtében, hogy nem álltak rendelkezésre megfelelő teljesítményű vontatók, úton nehézlövegeket mozgatni nagyon nehéz volt. Ezzel szemben a vasúthálózat behálózta egész Európát. Ezért a vasúti tüzérségnek nagyon jónak számított a mobilitása. A vasúti lövegekkel napok alatt meg lehetett tenni ezer kilométeres nagyságrendű távolságot. Vontatott lövegekkel ez nem volt lehetséges.
Lőtávolság
A fejlettebb vasúti lövegeknek volt egy olyan tulajdonságuk, hogy nagyon nagy volt a lőtávolságuk. Ez számos esetben 30-50 kilométer nagyságrendjében volt. Ennek az volt az egyik előnye, hogy ezáltal olyan távolságról tudták bombázni az ellenséget, amely távolságról az nem tudta bemérni. Így az ellenséges tüzérség nem tudott rá ellencsapást mérni.
Költséghatékonyság – tengerészeti lövegek
A vasúti lövegek fejlesztési és gyártási költségeit lehetett csökkenteni, leginkább azzal, hogy csatahajókról kiselejtezett vagy pedig más ok miatt felesleges lövegeket használtak. Ezen módon viszonylag egyszerűen lehetett létrehozni és kifejleszteni vasúti lövegeket, a háború elején bevetett német vasúti ágyúk nagy része ilyen volt. Később viszont inkább az új gyártású lövegek váltak meghatározóvá.
A Sofort-program
A német újrafegyverkezés beindulása után a vasúti tüzérség magas prioritást kapott. Viszont egy idő után a német hadsereg vezetése túl lassúnak találta a programot, és 1936-ban beindították a Sofort-programot. A Sofort-program lényege az volt, hogy a fejlesztések belátható időn belül befejezhető lövegekre koncentráljanak. Az, hogy 1939-ben a német haderő jelentős számú vasúti löveggel rendelkezett, jelentős részben ennek volt a következménye.
Zsákmányolt francia lövegek
1939-ben a legtöbb vasúti löveggel a francia hadsereg rendelkezett. Ezek között jelentős számban voltak megtalálhatóak nagy űrméretűnek számító lövegek is. Ezek 1940-ben a németek kezébe kerültek a fegyverletétel után, ami megtöbbszörözte a németek rendelkezésére álló vasúti lövegek számát. Ezért a német hadsereg ezekhez a lövegekhez viszonylag olcsón jutott hozzá.
A K5(E)
A német K5(E) típusú vasúti löveget tarják a második világháború legsikeresebb vasúti lövegének. Tervezése 1934-ben vette kezdetét, kipróbálását 36-ban kezdték, és 1940 végén került ki a csapatokhoz. A háború végéig összesen 25 darab került a csapatokhoz, amivel a legfontosabb típussá vált. Az egység tömege 218 tonna volt, maximális lőtávolsága 62 kilométer. Legnagyobb tűzgyorsasága pedig 8 lövés/óra volt, ami a fegyver méretéhez képest impresszív volt.
Szevasztopol ostroma
A második világháború története folyamán a Wehrmacht legnagyobb tüzérségi összpontosítása Szevasztopol ostromakor következett be. Itt a németek nem tudták a villámháborús taktikát alkalmazni, ezért ehhez az ostromhoz a Wehrmacht nagyon nagy tűzerőt vont össze. Az ostromhoz összevontak rohamlövegeket, rakétatüzérséget, tábori és nehéz lövegek százait és számos ostromlöveget. A lövegek száma meghaladta az 1300-at.
Az erőd elleni támadás ’42 júniusában 5 napos tüzérségi előkészítéssel kezdődött, ami során több ezer tonna lőszert lőttek el. Az ostromhoz bevetették a történelem legnagyobb lövegét, a Nehéz Gusztávot. Az ostrom alatt a löveg összesen 6 erődítményt és egy lőszerraktárat lőtt ki, összesen 47 gránát felhasználásával.
Az ostrom alatt több mint félmillió gránátot lőtt ki a német tüzérség. A német veszteség 25 ezer fő alatt volt, miközben 95 ezer foglyot ejtettek.
A német győzelemhez a nehéztüzérség mellett a légierő is nagy mértékben hozzájárult: a német repülők támadták a szovjeteknek utánpótlást szállító hajókat, emiatt a védők idővel kifogytak lőszerből.
(Olvasónktól)
Források:
Joachim Engelmann: German Railroad Artillery
https://weaponsandwarfare.com/2020/01/09/french-railway-guns/
http://samilitaryhistory.org/vol124lw.html
https://operationbarbarossa.net/wp-content/uploads/2014/07/Ger-FILARM-Artillery-DB.pdf
http://real.mtak.hu/47608/1/11.pdf
https://www.historylearningsite.co.uk/world-war-two/world-war-two-and-eastern-europe/1942-siege-of-sebastopol/
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-keleti-hadszinter-es-magyarorszag-1941-1943-CF9/4-a-wehrmacht-ismet-tamad-1942-majus-1-1942-november-18-E72/a-kercs-felsziget-visszafoglalasa-es-szevasztopol-ostroma-E75/
https://en.topwar.ru/181538-samye-bolshie-pushki-v-istorii-520-mm-zheleznodorozhnaja-gaubica-obusier-de-520-modele-1916.html
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
