2022. augusztus 17-e és 21-e között immár 56. alkalommal kerül megrendezésre Felvidék népművészetének ünnepe, a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál, amely ezúttal is a helyi városi parkban kialakított helyszíneken várta és várja az érdeklődőket.
A Csemadok Országos Tanácsa, a kulturális egyesület zselízi alapszervezete, a város önkormányzata, valamint a zselízi Tiszta Forrás Alap közös szervezésében megvalósuló fesztivál nyitó ceremóniájára Szent István ünnepének előestéjén, augusztus 19-én került sor.
A zselízi Apró Kincső fellépése után a város polgármestere, Juhász András köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy hat évvel ezelőtt közös erővel, összefogással, az önkormányzat nem kevés munkájával és támogatásával sikerült visszahozni Zselízre a fesztivált:
Hagyományt teremtettünk. A rendezők, a fáklya vivői a nehéz idők ellenére is várják, hogy a művészet megérintsen, a lelkünkig hatoljon és bennünk éljen tovább.”
Köszöntője után a településvezető jelképesen is átadta a fesztivál idejére a város kulcsait a 475 zenésznek, táncosnak, fellépőnek.
A Csemadok Országos Tanácsa és több mint 50 ezres tagsága nevében Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke is szólt a megjelentekhez, s rövid beszédet mondott a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Grendel Gábor is.
A zselízi Országos Népművészeti Fesztiválnak 56. évadja annak a bizonyítéka, hogy régiónkban jelen vannak az értékek és az emberek is, akik ezeket az értékeket fontosnak tartják”
– fogalmazta meg a politikus, aki legutóbb tízéves korában néptáncosként állt a fesztivál színpadán.
A Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László Szent István intelmeit felidézve kezdte ünnepi beszédét hangsúlyozva, hogy a Kárpát-medencei hazánkat, a hitünket és a kultúránkat, azaz történelmi értelemben véve mindenünket végső soron a keresztény államot megalapító királyunknak köszönhetünk:
Neki köszönhetjük, hogy ezer esztendővel ezelőtt a magyarság nem tűnt el a történelem forgatagában, mint korábban nagyszerű elődeink: a szkíták, a hunok, az avarok vagy sokan mások a korabeli népek közül. Nemcsak mi, magyarok gondolhatunk hálával Szent Istvánra, hanem mindazok a népek is, akik a Szent István-i Magyar Állam keretei között megmaradtak, gyarapodtak és egy évezred alatt öntudatos nemzetekké teljesedtek ki.”
Mint mondta, a történelem során mindig izgalmas kérdésként merült fel térségünkben, mely mai nemzetek elődei érkeztek hamarább a Kárpát-medencébe. Izgalmas kérdés, de szerinte nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy mely mai nemzetek utódai maradnak meg legtovább a Kárpát-medencében:
Erre a kérdésre nekünk, magyaroknak az a válaszunk, hogy a Kárpát-medencében a jövőben minden nemzet és minden nemzeti állam vagy egymással megbékélve és együttműködve, egymásból erőt merítve és egymásnak erőt adva, együtt maradhat meg, vagy egymástól elfordulva, ne adj Isten szembefordulva, egymásnak rontva, együtt tűnhetnek el a történelem színpadáról.”
Elmondása szerint a korábbi évszázadokban a történelmi fő szabály az volt, hogy a Kárpát-medence nemzetei mindig külön sírtak vagy külön nevettek; amikor valakik sírtak, akkor a többiek nevettek rajta.
Aki az egyik nemzetnek a hőse volt, az a másik nemzet számára ellenségnek számított. Az egyik nemzetnek a szabadsága a másik nemzetnek rabságot jelentett. Az egyik nemzet öntudatosodása a másik nemzetnek a megaláztatását vonta maga után. Az egyik nemzet gyarapodása a másiknak megcsonkítását jelentette. Ez volt a szabály azokban az időkben, amikor a nemzetek létküzdelmeikben egymásban látták a legfőbb veszélyt, akadályt, ellenfelet és ellenséget, pontosabban a kollektív nemzeti érzületben a történelem viharai gyakran hagytak ilyen nyomot”
– mondta, majd így folytatta: „Szomorú, hogy az ezeréves együttélés közösen elszenvedett megpróbáltatásai, közösen vívott küzdelmei, a harcok vagy békés munkálkodások közösen elért eredményei mindmáig háttérbe szorulnak e népek nemzeti emlékezetében, s nem tükrözik ezeket a történelemkönyvek sem.”
Amint arról szót ejtett, a magyar szív számára a nándorfehérvári diadal és a pesti srácok szabadságharca okán az 56-os számnak ugyan mágikus ereje van, de a mai felvidéki népművészeti fesztivál nem a sorszáma miatt európai jelentőségű rendezvény, hanem azért, mert egy közép-európai nemzeti közösség, a Szlovákiában élő magyarság lelkének legtisztább és legőszintébb megnyilvánulása.
Amikor népdalainkat énekeljük, örülni és sírni, ünnepelni és gyászolni tanulunk, azaz mindent az életről. A néphagyomány ápolásával a legfontosabb örökségünket, az elődök kincseit igyekszünk birtokba venni. A kultúra végső soron nem más, mint az értékek létrehozásának és átörökítésének, felfedezésének és megélésének az útja, amely csakis közösségben járható út. Nem egyszerűen kapcsolat az előttünk élő nemzedékekkel, hanem egy lehetőség, hogy szellemi közösségben legyünk velük”
– zárta gondolatait a házelnök.
A megnyitó ceremónia a Muzichy Souvenir Ukraine népzenei együttes, a szerbiai ZORA néptáncegyüttes és a Folk Dance Ensemble Radist Ukraine néptáncegyüttes fellépésével folytatódott, s ugyan a kedvezőtlen időjárás némileg átírta a tervezett programot, hiszen a vihar miatt elmaradt a Generáció Táncegyüttes Hazai Esszencia című előadása, az este mégis kiváló hangulatban zárult elsősorban Nagy Csomor András és zenekara, valamint a Pósfa zenekar jóvoltából.
A szombati és a vasárnapi programokról itt olvashat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
