A művészettörténet szerint az egymást követő korszakok között nem húzható cezúra. A kifejezőeszközök csírái már az előző korszakok gondolatvilágában föllelhetők. A barokk vélhetően a művészettörténet fogalomtárából transzponálódott át a politika területére, ahol agresszív vezetési-kormányzási magatartást jelöl. Ma a politikában elsősorban Sztálin barokkját szokás emlegetni.
Talán még egy időnek el kell telnie ahhoz, hogy a pénzügyi háttérhatalom és kirakatembere, Soros György (vagy már a fia, Alex) agresszív beavatkozásait az európai politikába spontán módon Sorosék barokkjának nevezhessük. Szinte emészthetetlen számomra az a kíméletlen parancs-uralmi rendszer, amely egyre inkább eluralkodik az Európai Unió politikai stílusában, legyen szó bevándorlásról, keresztényüldözés elleni tiltakozásról vagy a tagállamok önkényes (közös) eladósításáról, vagy éppen (s talán ez a legrázósabb): az Ukrajna területén zajló proxyháború értelmezéséről (egészen pontosan indítékainak leleplezéséről). Tárgyalások, egyetértés helyett utasítások, szankciók, fenyegetések.
Önkényes döntések, amelyek mélyen sértik az igazságérzetünket. Egyébként az EU-s jogszabályokat is!
Jóhiszeműen gondolhatnánk, hogy Sztálin barokkja is csak akkor kezdett el igazán begorombulni minden szörnyűségével együtt, amikor már több mint sejtéssé vált, hogy a marxista–leninista ideológia megvalósíthatatlan a valóságban. Erőltetése csak kudarccal (rettenetes pusztulással) végződhet. Talán elképesztően hangzik, de mai ismereteink birtokában az sem kizárható, hogy eredendően éppen az az általános, testi, lelki, anyagi és szellemi lepusztítás volt a „szocialista társadalmak” megteremtésének a célja, ami a nagy kommunista kísérlet után ránk maradt a kelet-közép-európai országokban.
„Régi keresztény népeknek kellett elszenvedniük a barbár megszállókat – írja Molnár Tamás Európa zárójelben című könyvében –, akik a gyilkosok és fosztogatók kezére kerültek. Új vezetőik gyakran a (szovjet) Vörös Hadsereg vezetői közül kerültek ki.” A magyarországi 1947-es állapotokat hűen tükrözik Mindszenty József bíboros emlékiratai. „Szviridov katonai parancsnok mindent megtilt, ami nem illik bele a megszállók ideológiai programjába! Ezért a legemberibb magatartás, ha lelkiismeretünk szerint foglalunk állást az élet dolgaiban” – írja Mindszenty bíboros. Sajnos éppen erre volt a legkevésbé lehetőség a háború utáni Magyarországon (akárcsak a „béketábor” többi országaiban is). Ezek után szinte várható volt, hogy a bíboros a következő lapokon már így emlékezik: „Gumibotoznak. Éjfél után van már, ruhátlan testemre hullanak az ütések!” Vallató tiszt: „Figyelmeztetem! Maga nem azt vallja, amit akar, még ha igaz is, amit mond, hanem azt, amit mi akarunk!”
Nyugaton ehhez fogható nem történt, ám teret hódított a „győztesek” ideológiája: a hitet és szellemet csak bizonyos idő elteltével roncsoló újliberalizmus és a belőle kisarjadó „progresszió”, a genderőrület.
Molnár Tamás előrelátó gondolatai, melyeket már 1990-ben papírra vetett, ma a beteljesülő jóslat erejével hatnak. „Európát veszély fenyegeti – írja – többnemzetiségű és sokkultúrájú identitásának eltörlése olyan sivataggá változtathatja a földrészt (Európát), ahol csupán a gazdasági érdekek fognak uralkodni, és a szellemi értékeket a mainál is jobban elfojtják majd.”
Jóslata beteljesülőben, Nyugat-Európában a pénzügyi háttérhatalom gőzerővel propagálja a szellemtelenséget! Nyugaton a liberalizmus már csak fedőnév, mert amit eltakar, a legvisszataszítóbb és legagresszívebb ideológia, amivel a civilizált újkori ember egyáltalán találkozhatott, amibe hovatovább a kiskorú (hat-nyolcéves) gyerekek műtéti nemváltoztatása is belefér. Történnek mindezek a nyugat-európai kormányok asszisztenciájával, miközben az országhatárok tárva-nyitva állnak a gazdasági bevándorlók hordái előtt. Mostanában gyakran hallgatom a Totentanz című zenekari művet, Liszt Ferenc Haláltánc című szerzeményét. Leghitelesebbnek a Cziffra György zongorajátékával rögzített változatot érzem. Cziffra György billentyűkre mért csapásai nyomán hangzik fel legtisztábban a félreérthetetlen Végzet!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
