A hazai nyilvánosságban a fa önmagánál valami sokkal többet jelenít meg. Így aztán minden fakitermeléssel, erdőgazdálkodással kapcsolatos vita indulatokból, nekifutásból zajlik le. A végkifejlet pedig egyértelmű: azokat a szakembereket, akik hivatásukhoz mérten erdészként gondolkodnak, senki sem kérdezi meg a konkrétumokról. A hirado.hu most pótolja ezt az égető hiányt.
Egyre hevesebb érzelmekkel folynak a viták a kormány fakivágást könnyítő rendelete miatt. Civilek tüntetnek, az ellenzéki pártok erdőirtást vizionálnak, az LMP az Alkotmánybírósághoz fordul. Helyezzük mellé a száraz tényt: a magyar lakások több mint harmadát fűtik részben vagy teljes egészében fával.
A fakivágás könnyítése ellen megszólaló ellenzéki párok és civilek arra nem adnak választ, hogy mi legyen azokkal a családokkal, amelyek számára a tűzifa jelenti az elsődleges fűtőanyagot.
2011 óta működteti a kormány azt a támogatási programot, amely jelenleg is 180–190 ezer, elsősorban alacsony jövedelmű család fűtési gondjain enyhít.
Idén ötmilliárdot fordítanak erre a célra a központi költségvetésből, és augusztus végéig pályázhatnak az önkormányzatok. Sikeres elbírálás után a tél folyamán, legkésőbb február 15-ig osztják ki a rászorulóknak. A pályázati rendszer követi a tűzifa árában bekövetkezett változásokat, így a fajlagos támogatást megemelték mind a kemény lombos, mind a lágy lombos fafajták esetében. Mind a fa, mind a szén ára is folyamatosan emelkedett az elmúlt években, a támogatási program jelentősége megkérdőjelezhetetlen.
A koronavírus-járvány előtt az építőipar magas igénye jelentősen megnövelte az épületfa árát, amit követett a tüzelőnek szánt fa ára is. De mielőtt beállt volna valamiféle normalizálódás a piacon, az orosz–ukrán háborút kísérő európai uniós szankciós politika megingatta az energiaellátás biztonságát, itt tartunk most.
Mivel jelentős az igény a tűzifára, a piacon már az elmúlt években is megjelentek a nyerészkedők, várhatóan most ősszel is sokan meglátják a megnövekedett igényekben a piaci rést. Ahogy az MCC Klímapolitikai Intézet háttércikke is jelzi, a kormány célja az is, hogy megelőzze az árspekuláció kialakulását, biztosítsa a megfizethető tűzifa ellátását, ezért is tiltotta meg a kivitelét is.
A Klímapolitikai Intézet elemzése szerint az elmúlt években messze nem használták ki a magyar erdők nyújtotta tűzifa-potenciált, azaz nem termelték ki azt a mennyiséget, amit a fenntartható erdőgazdálkodás mellett is meg lehetett volna tenni.
Idézik a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége tiszteletbeli elnökének, Luzsi Józsefnek a nyilatkozatát, miszerint „Magyarország erdeinek faanyaga (összesen nagyjából 400 millió köbméter) évente 13 millió köbméterrel növekszik, így a fenntarthatóság és erdeink újratermelődésének veszélyeztetése nélkül hozzávetőleg ennyi a maximális fakitermelés lehetősége. Ezzel szemben az előző tíz évben évente átlagosan csak 7,5 millió köbméter fát termeltünk ki erdeinkből, ennek köszönhetően pedig minden évben nagyjából ötmillió köbméterrel növekedett erdeink fakészlete”.
A fotó illusztráció (MTI/Czeglédi Zsolt)
Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke arra a kérdésre, hogy a természet megóvásán túl miben áll erdőgazdaságok feladata, elmondta, amikor erdőgazdálkodásról beszélünk, akkor a közvéleményben elsősorban az erdőhasználat, a fakitermelés fogalma jelenik meg. „Klasszikusan ez így volt – azonban, az erdő iránt támasztott társadalmi igények egyre szélesebb köre jelenik meg. Ehhez igazodva, a modern erdőgondozás már a teljes ökoszisztémára kiterjed. A mai kor erdőgazdálkodóinak tevékenysége lényegesen összetettebbé vált, mert a biodiverzitás megőrzése és a klímacélok elérése, a védelmi és rekreációs szolgáltatások biztosítása nem képzelhető el fenntartható erdőgazdálkodás nélkül. Ennek fontos része a szénmegkötés és a biológiai sokféleség, a természetesség fokozása, a klímaváltozás okozta változások lehetséges lassítása, és az alkalmazkodás azok hatásaihoz” – magyarázta.
Kiss László kiemelte, hogy a termőföld mellett hazánk legfontosabb természeti erőforrása az erdő. „Az ország termőterületének negyedét erdők borítják, melyek közel 60 százaléka állami tulajdon, elsősorban az erdőgazdaságok vagyonkezelésében. Az állami erdőkkel, erdőgazdálkodással kapcsolatban azok közcélúságát és a jövő nemzedékek szolgálatát kell kiemelni. Az erdeink csaknem felét kitevő magánerdők közcélú szerepe is egyre jelentősebb. Magyarországon a védett területek kiterjedése 880 ezer hektár, melynek majdnem a fele, 430 ezer hektár az erdő. Ez az összes erdőterületünk 21 százaléka, amely európai viszonylatban magas arány. Ma már általános, hogy az erdőgazdálkodók az erdő valamennyi közcélú szolgáltatását képesek biztosítani. Itt nemcsak természetvédelemről van szó, hanem a kiterjesztett értelmű, megelőző jellegű erdővédelem fontosságáról is.”
Az Országos Erdészeti Egyesület elnöke arról is beszélt, hogy az erdővel kapcsolatos döntéseknek már a kezdeményezése is magasan képzett erdész szakemberek kompetenciája. „Az erdészek a jövőre szóló, számonkérhető felelősségük teljes tudatában, hosszú távra szóló erdőtervek keretei között terveznek meg minden beavatkozást. Szakmaiságukat három évszázad alatt felhalmozott tudás és tapasztalat, valamint referencia alapozza meg. Az erdőgazdálkodás minden lépése az erdészeti hatóság, a védett és Natura 2000 területeken emellett a természetvédelmi hatóság folyamatos kontrollja alatt áll. A magyar erdészek szakmaiságát történelmi távlatokban meghatározza, a szervezetén keresztül aktuálisan is kézben tartja a megkérdőjelezhetetlen hitelességű Országos Erdészeti Egyesület. Felelőtlen erdészeti beavatkozásoktól semmiképpen sem kell tartani.”
A szakember a kormány döntését értékelve úgy fogalmazott: természetes, hogy az energetikai veszélyhelyzet lehetősége mellett a kormány felelősen számításba vesz minden, nemzeti hatáskörben feltárható és a lakossági igények szempontjából hozzáférhető energiaforrást. „Ezek közül a tűzifa kiemelt jelentőségű, emellett karbonsemleges – azaz, akkor is kívánatos volna az alkalmazása, ha az elmúlt évmilliókban megkötött szenet is felszabadító, fosszilis tüzelőanyag korlátlanul állna rendelkezésre. A tűzifa égése során annyi szén-dioxid kerül a légkörbe, amennyit a fa az élete során abból felvett. Magyarországon évente korántsem tüzelünk el annyi fát, mint amennyi abban az évben képződik, tehát többlet szén-dioxid sem terheli a légkört.” Hozzáfűzte, a kormány intézkedése a veszélyhelyzet átmeneti idejére a korábbinál rugalmasabb lehetőségeket biztosít – és nem előírásokat ad – az erdőgazdálkodóknak a tűzifát adó fakitermelésekhez. Célja az, hogy a kitermelésre minden tekintetben alkalmas, felhalmozódott fakészletek egy részét, szükség esetén, időben hozzáférhetővé tehessük.
A tiltakozók egyik hangsúlyos érve, hogy az idén kivágott fával nem lehet fűteni, mert magas a nedvességtartalma. Kiss László annyiban árnyalta a képet, hogy tüzelésre valóban a száraz fa az ideális, de vannak fafajok, elsősorban az akác, ami rövid száradási időszak után is hatékonyan elégethető. Az erdőgazdálkodók elsősorban akácosok kitermeléséből tervezik biztosítani a lakosság által esetlegesen igényelt többlettűzifa mennyiségét. Arra a kérdésre, hogy felléphet-e tűzifahiány, azt válaszolta az Országos Erdészeti Egyesület elnöke, hogy a jelenlegi feltételek között az erdőgazdálkodók képesek lesznek a megfelelő időzítéssel kiszolgálni a várhatóan megnövekedő igényeket is, azonban a várakozási idők megnövekedhetnek, de tűzifahiányra nem számít.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
