Lackfi János: A botsáskatartás előnyei
Zirren kéken, zölden, sásról sásra táncol, úgy veri a csipkét önnön árnyékából. Reggeltől napestig egyvégtében járja, de csak alkonyatkor látszik a munkája. Akkor aztán pitypang, káka, békalencse s a csobogó forrás minden egy szem kincse. Szitakötő szőtte csipke alatt csillog, s alábújik inni az esthajnalcsillag.
Lackfi János: A botsáskatartás előnyei Rendes állat a botsáska, nem támad rá a postásra, sem a vízórásra, heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska, nem kell neki túrós táska, bukik nádra, sásra, heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska, hagyjuk szegényt borostásra, nem költ borotvára, heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska, önmagát úgy elálcázza, sose lelsz nyomára, heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska, ha van, ha nincs, úgyse látja soha a gazdája, heje-huja-haj.
Nyulász Péter: Medvevers Vajh miért oly ihlető e kócos bundás illető? Mert a lába lapos tányér, a két füle kerek zsemle!
Akad olyan költő vajon, kinek nincsen medveverse? Éppen hogy a fordítottja, költő csakis az lehet, kinek legalább egy versét barna medve ihletett!
Gryllus Vilmos: Pillangó-dal Reggeli harmat Kelti a lepkét, Virág a réten Tárja a kelyhét.
Látja a lepke, Billen a szárnya, Virágkehelyben reggeli várja!
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »