Az idén áprilisban tartott rendes ülésén a romániai Csák város helyi tanácsa jóváhagyta a Csák díszpolgára cím (post mortem) odaítélését a város hét szülöttének, köztük Kernweiss Konrádnak, akit a helyiek annak idején csak így emlegettek: „a mi püspökünk”.
A határozattervezetet Csák polgármestere, Petru Filip mérnök alkotta, a kezdeményezés azonban régebbi: 2019 végén a csáki román közigazgatás százéves évfordulóját szerették volna megünnepelni azzal, hogy a város díszpolgári címét adományozzák néhány helyi személyiségnek, de a koronavírus-járvány maitt akkor erre nem volt mód.
Kernweiss Konrád (1913–1981) Csákon született 1913. június 9-én, szülei: Konrád és Katharina Kernweiss (utóbbi született Quitter). A 11. gyermeke volt ennek a mélyen vallásos és katolikus családnak. 1923 és 1931 között a temesvári Német Királyi Gimnáziumba járt, 1931 júniusában érettségizett. 1931 és 1936 között Temesváron teológiát tanult, 1936. március 22-én szentelték pappá.
Pappá szentelése után rövid ideig Németországban, Freiburg in Breisgauban és Marburg an der Lahnban is tanult. Káplán volt Zsombolyán és Nagyőszön (1936–1938), lelkivezető és hitoktató a temesvár-józsefvárosi Notre Dame nővérek gimnáziumában (1938–1944), valamint plébániai adminisztrátor Perjámoson, Haulikban és Újszentpéteren (1944–1946), három szomszédos plébánián, amelyeket a háború miatt egyidőben pasztorált. Perjámoson a helyi Notre Dame nővérek lelkivezetője is volt.
1951-től a józsefvárosi plébánián tevékenykedett, majd Augustin Pacha temesvári püspök nem sokkal a halála előtt a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye ordináriusának (ordinarius substitutus) nevezte ki, ily módon a kommunista diktatúra idején, nehéz körülmények között valójában a püspöki tisztséggel járó feladatokat látta el. Ordináriusként 1974-ben tett – tulajdonképpen ad limina – látogatást Rómában, amikor először lépte át a szocialista Románia határait, hogy a Szentszékkel közösségben lévő katolikus egyházmegye főpásztoraként teljesítse kötelességét. Ebből az alkalomból megkapta az apostoli protonotáriusi címet is, és a Szentszék ténylegesen megerősítette őt a temesvári egyházmegye ordináriusaként.
1975-ig a józsefvárosi plébániaépületben lakott a plébánosokkal és az általános helynökével, Cziza Ferdinánddal együtt. 1975-ben sikerült visszaszereznie az államtól – a Szentszék támogatásával – két, a rezsim által egykor elkobzott kanonoki házat, amelyekben az Ordinariátust és tisztviselői egy részének lakását helyezte el. A temesvári egyházmegyét szakértelemmel és odaadással vezette, a csákiak nagyon szerették, „a mi püspökünknek” nevezték.
1981. október 23-án halt meg Temesváron, és kívánsága szerint október 26-án a csáki katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra, nem pedig a temesvári székesegyház kriptájában, ahová a legtöbb temesvári római katolikus püspököt temették.
Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
