Történhetett volna sok érdekes dolog abban az alvégi falucskában, ha ott laknak Rózsa Sándor betyárjai, most azonban nem betyárok lepték el a települést, de szárnyra kelt ismét egy emlékezetre méltó monda, legenda vagy éppen régi történet, miszerint az erősdi hegyekben, eléggé megközelíthetetlen helyen nyíló barlang a legismertebb alföldi betyárkirály Rózsa Sándor és betyártársainak rejtekhelye volt. Bizonyára van, aki hihetetlennek találja a történetet, mi azonban azért gondoljuk egyedinek, mert hiába törekedtünk, a székföldi Erősdön kívül nem akadtunk eleddig olyan székelyföldi településre, ahol legalább halvány emlékezete élne a betyárkirálynak.
Röszkétől Erősdig
Rózsa Sándor alakja annyira kötődik a magyar nép emlékvilágához, hogy azt onnan kitörülni lehetetlen. Bár Röszke környéki pásztorfiú volt, alakja a magyar szabadságharc történetében, a szépirodalomban, lírában és számos dal szövegében is megjelenik. Van több településen virtuális emlékkiállítása, létezik Rózsa Sándor vendéglő, fesztivál, de rendkívül érdekes, hogy „élő” emléke szülőföldjétől olyan távol is megjelenik, mint Erősdön, ahová tudtunkkal soha nem jutott el. Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond is felhasználta nevét és a szájhagyományból származó ismert kalandokat. Híre oly messzire jutott, hogy német ponyvában is megjelent. Még a katolikus népi vallásosság néprajzkutató történésze, Bálint Sándor is írt róla A szegedi betyárvilág c. munkájában (Szeged, 1965). Az 1970-es években jutottam el Erősdre, akkor említették a Veceri-barlangot a helybeliek, sőt, Bernád Györgyné Joó Ilona (1900–1977) akkor mesélte nekem, hogy a régiek azt Rózsa Sándor barlangjának nevezték.
– Sok évvel ezelőtt félelmetes rablóbandák tanyája volt a Vecer környéke – mondotta Ilona néni. – Mindenkit megtámadtak, kizsebelték a gazdagokat. Hatalmas kincseiket nem vitték magukkal, valahol itt kellett elásniuk a környéken. A barlangban Rózsa Sándor húzódott meg betyárjaival vész idején. Tudta ezt a nép, s azért is nevezte Rózsa Sándor barlangjának. Ő itt lakott, itt tanyázott ezen a vidéken. Szerette ezt a helyet, mert itt nem élt gazdag földesúr, csak szegény emberek. Őket nem bántotta. Ha élne, biztosan igazságot szerezne egész Székföldjének és ennek a falunak is, melyet nevezhetnénk az ígéretek földjének. Rózsa Sándor eltűnt a betyárokkal együtt, lejárt a betyárvilág is. Rég volt, s tán igaz is volt!
Sepsikőröspataki Bedő Albert főerdőmester emléke kapcsán én is eljutottam a délnyugat-magyarországi Ásotthalomra, ahol megtekinthettem az ott 2014-ben létesített Rózsa Sándor-élményházat. Itt kapott helyet egy jelképes börtöncella is, amely panoptikumként működik. Rácsai mögött maga Rózsa Sándor várja a látogatókat. Az élethű szobor szóban köszönti a vendégeket, ükunokája kölcsönözte hangját a felvételhez. Az épület előterében látható Rózsa Sándor első köztéri faszobra, helyi mesterek keze munkája, mellette pedig Ásotthalom másik ikonikus alakjának, Pipás Pistának a szobra.
A matuzsálem Bernád Géza
De hol is van Székföld?
Merthogy Erősd székföldi falu. Terra Zeknek nevezték rég Háromszéknek azt a területét, amely a Baróti-hegység délnyugati lejtőin és részben az Olt síkságán helyezkedik el: Bölön déli határától Erősd faluig nyúlik ez a vidék, ahol az addig dél felé haladó Olt nagy kanyarulatával északnak fordul. A Barcaság és a Székelyföld közé ékelődő festői vidéket az őslakókból, az itt élő grófi családok jobbágyaiból és zselléreiből származó magyarok, románok és cigányok lakják. Már II. András király adománylevelében is említik 1211-ben mint a Barcaság határvidékét. A mongolok dúlása után lakatlanná válik ez a terület is, IV. Béla király sepsiszéki Bálint grófnak, Akadás fiának, a gróf Mikó család elődjének adományozta 1252-ben. Hét falu terül itt el: Lüget, amely a gróf Nemes család román jobbágyaiból vált faluvá, sajnos, valóságos fészke volt a háború utáni években a környék magyar lakosságát terrorizáló, hírhedt Vasgárdának. Székföldjéhez tartozik még ezenkívül hat település: Előpatak, Hete, Árapatak, Erősd, Hidvég és Nyáraspatak is. A Székföldje elnevezés még él a nép nyelvén, tudják azt, hogy a történelmi időkben Székelyföldnek csak tartozéka volt, hisz a Hidvégről és Árapatakról Alsó-Háromszékre vezető ún. átkelő utakat mindkét faluban régebb, de ma is, Székelút néven ismerik. Ilyen útja Erősdnek is van, Aldolbollyal köti össze egy, a hegységen áthaladó út, ennek itt Foglányi út a neve. Nos, az említett hegység déli szakaszának vízválasztója látványosságban, emlékekben igen gazdag.
Ritkaságok ösvénye
Erősd alatt az Olt vize éles kanyarral kerüli meg a Baróti-hegység déli csücskét, és északi irányba fordul, ezen emelkedik a Vecerkő szikla, a Rózsa Sándor nevével kapcsolatba hozott barlang, amely egy repedés mentén alakult ki a külső erők hatására. Járatai denevérek és baglyok tanyája. Felmérését a Székely Mikó Kollégium Myotis barlangászcsoportja készítette el 1985-ben. A Vecerkő szikla déli kitettségű, gyepes teteje botanikai érdekességet rejteget, a megyeszerte igen ritka sárga virágú tavaszi héricset. A hegyvonulat gerincén több ritka félsztyeppjellegű növényritkaság él: a tavasszal nyíló törpemandula és az árvalányhaj. Itt él egy kevésbé ritka, de védett, fészkelőhelyét alaposan megválogató vándormadár, szép, tarka színekben tündöklő méhészmadár vagy gyurgyalag. Az Erősd mögötti hegyvonulat délnyugati pereme, főleg a Csókás-hegy a jégkorszakban kialakult meredek, sárgás csupasz löszfalakból áll, melyeket az erózió tárt fel: ebbe az üledékbe vájják költőüregeiket a színpompás gyurgyalagok, egyik legnépesebb kolóniájuk tudtunkkal Erősdön van. Életüket, szokásrendszerüket főleg Kovászna megyei fiatal biológia szakos tanárok tanulmányozták.
Törpemandula
A Tyiszk és a Csókás meséje
Erősd környéke ősidőktől fogva lakott vidéke megyénknek. Az Olt fölötti teraszmagaslaton fedezték fel a Székely Nemzeti Múzeum régészei a csiszolt kőkorszaki, neolitikumi ember telephelyét, primitív lakóházát, tűzhelyét s az emberi szemnek máig tetszetős színes festett agyagedényeit, a Káprátokból lefutó folyók mentén kialakult késő kőkori civilizáció elnevezése a hazai régészeti irodalomban erősdi kultúra néven gyökeresedett meg, az európai régészet inkább a Prut mentén fekvő Cucuteni, illetve a Dnyeper vidékén feltárt Tripolje után Cucuteni-Tripolje néven ismeri. „Kelet-Európa hatalmas, Erdély keleti részétől a Dnyeper medencéjéig terjedő vidékén a Kr. e. 5. évezred második felében és a 4. évezred elején földművelő közösségek éltek, amelyek tárgyi hagyatékát Erősd–Cucuteni–Tripolje kultúrkörnek nevezi a régészettudomány. E gazdag őskori civilizáció kutatásának egyik legjelentősebb epizódja zajlott le 1907-ben, a Székely Nemzeti Múzeum őre, László Ferenc régészeti ásatásokat kezdett Erősdön.” A tárgyi emlékek a sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteményében újra láthatóak lesznek az épület felújítása után. Ennek a kultúrának jelenleg a legjobb ismerője Sztáncsuj József Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum régésze, aki erről a témakörről készítette doktori értekezését 2015-ben, ajánlását László Attila, a jászvárosi Alexandru Ioan Cuza egyetem professzora jegyezte. Újabb ásatásokra 1968-ban került sor, a Román Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a múzeum együttműködéseként. A munkát a neves román régészprofesszor, Ion Nestor és az egykori régész-igazgató, Székely Zoltán mellett Eugenia Zaharia vezette – tudtuk meg az említett szerző disszertációjának rövid magyar kivonatából. Ezt a kitérőt azért tartottuk fontosnak, mert az erősdi református egyházközség fontosnak tartja, hogy az ottani ásatások eredményei a faluban is láthatóak legyenek, s ez a rövid bemutató a parókia udvarán újonnan megépült közösségi házban (kép) kapott helyet egy állandó bemutató keretében.
Megmarad még Erősdön egy eléggé gazdagnak mondható épített örökség is, a Kerek Csókás nevű hegy tetején vármaradványokat tártak fel. Székely Zoltán arra a következtetésre jutott, hogy ezek a székelyek letelepülése előtt, a XII. században épült vár maradványai, ugyanis többnyire azon a területen fekszenek, amely még a székelyek letelepülése után is a volt Fehér megyéhez tartozott. Kiderült, hogy az egykori 2 méter széles fal köveit kiszedték, kibányászták. Lám, ez igazolná a helyi szájhagyományt, miszerint „a várnak a köveiből építették volna fel a falu magyar református templomát” (Joó Simon, Erősd, 1980). S mert Erősd vidéke a Székföldje néven ismert területhez tartozik, emlékeztetünk, hogy ez egy Fulkun nevű szász birtoka volt, s a tatárok pusztítása után 1252-ben – mert elnéptelenedett – egy Vince nevű sepsi-székelynek, Akadás fiának adományozta azt IV. Béla magyar király. „Tehát ez a vár is a XII. vagy a XIII. század végén épült királyi várak csoportjába tartozik, és azzal a céllal épült, hogy a Barcaságot vigyázza, a támadó ellenséget pedig feltartóztathassa” – írja a jelentés. Bordi Zsigmond Lóránd régész szerint Csókás fapalánkos földvárát valóban az említett Fulkun lovag építhette, és a mongolok gyújtották fel. A kőből valót pedig éppen Vince rakatta, annak a kezdeményezésnek a részeként, amit IV. Béla király indított meg a magyar királyság várainak megerősítése, korszerűsítése érdekében. Írásunk jellege engedi, hogy megszólaltassuk az emlékező-mesélő erősdieket is. Gönczéné Gábos Irén még gyerekkorában hallotta Erdélyi Lajostól, a falu jeles kálvinista papjától, hogy Csókás köveiből még a botfalusi szász templom építéséhez is hordtak el. Vittek innen még a brassói Fekete templomhoz is – toldta meg az emlékezés fonalát Kertész Albert (szül. 1905). Nem célunk a szájhagyomány igazát keresni, de lehet valós alapja is, mert volt az 1545. évi székelyvásárhelyi (Marosvásárhely) országgyűlésnek egy olyan rendelete, melyben kimondták a kisebb székelyföldi várkastélyok „lerontását, anyagjuknak Brassó, Szeben, Segesvár és Szászsebes várainak megerősítésére való felhasználását”. A helyiek képzeletvilágát mindig foglalkoztatta Csókás. „A vár alatt, a mélyben titkos pincék vannak, melyekbe eddig lejutni még senkinek sem sikerült” – erősítette meg a régi szájhagyományt Imre Pálné Kuti Aranka (szül. 1905). „Én gyerekkoromban írásjelekkel telefaragott lapos követ láttam Csókás alatt” – toldotta meg Bíbó Edit középiskolás a hallottakat 1980-ban.
Az új közösségi ház
Mit kínál a falu?
Erősd régi erődjeiről kaphatta a nevét – vélik a helybeliek, de van olyan is, aki szerint az elnevezés a faluközeli igen meredek dombfalra céloz, ugyanis a meredek hegyoldalakat erősnek mondták elődeink. Ilyen a Sepsiszentgyörgy közelében található meredek sziklafal is, melynek most is Erősoldal a neve. Az ide érkezőnek érdemes megtekintenie a falucska magyar és román templomát. A református templom építési idejére vonatkozó biztos adattal nem rendelkezünk. Első okleveles említése 1478-ból való, 1700 körül épült B kategóriás műemlék, klenódiumai 1758-ban és 1778-ban készültek. 1733-ban készült kisebbik harangjának felirata: Isten dicsőségére csináltatta az erősdi Re. Ecc. Bong Bálint, An. 1733. Kirilla harangöntő, Bibó Bálint. A nagyobbik harangot Nagyszebenben öntették. Felirata: „Jöjjetek énhozzám – A hívek adományából 1925.” Sajnos, nincs Erősdnek minimonográfiája, ám van egy olyan szülötte – Bernád József –, aki egy kis kötetbe megírta gyerekkori emlékeit. Volt a faluban egy görögkeleti fatemplom is, amely a román temetőben állt 1903–1957 között. Helyette a főút mellett 1958-ban építettek újat. Mindkettőnek védőszentje Nagyboldogasszony. Az új templom néhány ikonja még a régi templomból való, födémje bizánci kupolás. A templom előtti díszes troicát (keresztet) Molnár Sándor, a déli Székföld egyetlen magyar faragómestere készítette (1999).
Megkérdezheti az olvasó, hogy mi van a faluval, hogyan él Erősd népe? Román nemzetiségűek és román anyanyelvű roma lakossággal együtt lakja a falut a százat alig megközelítő református magyarság – igazolta Ráduly-Baka Zsuzsanna református lelkipásztor, s mert alaposan megcsappant az elemistakorú, iskolaköteles magyar gyerekek száma, az alapfogalmak, írás és számolás tanítását a tiszteletes asszony vállalta fel, helyben csak román anyanyelvű iskola létezik. Az 1929-ben épült erősdi papi lakás tervezője Kós Károly stílusához igazította a parókia épületét, ugyanezt a stílust követi az udvaron pályázati alapokból – Fekete Márta műépítész tervei alapján – felépült új közösségi ház, amely sok jelentős rendezvény helyszíne volt. Látogatásunk idején építették az utca felőli kerítést és bejárati kaput, tervezik az udvar korszerűsítését. Minden munkálatot a hívek közmunkájával végeztek/végeznek Bong Levente irányításával. Bernádné Csűrös Edittől, aki a falut képviseli az árapataki községi tanácsban, megtudtuk, hogy meghosszabbították az erősdi szennyvízhálózat kivitelezésének időpontját, túl vannak a falu nagytakarításán, a felesleges bokrok-ágak kivágásán, s mert nincs Erősdön szociális munkás, mindig akad elvégeznivaló. Távlatilag gond lesz az ivóvízzel is, mert erőteljesen leapadt a kutak vízszintje. * Erősdről déli irányba egy kék kereszttel jelölt ösvényen, az Olt folyásával ellentétes irányban, a Baróti-hegység legdélibb pontjára, a már ismert Vecer-tetőre (622 m) jutunk. Tetejéről festői panorámában bontakozik ki az egész Barcaság és az azt övező Kárpát-kanyar hegykerete. Nyugatról keletre sorakoznak a Brassói-hegyek, mögöttük a magas Bucsecs, előterében a Brassó feletti Cenk, keletebbre a Nagykőhavas, lábánál Négyfalu (Szecseleváros), majd az 1954 m magas Csukás koporsó alakú orma, előterében a Bodzafordulói-hegyekkel.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
