A kisebbségi települések nemzetiségi nyelvű megnevezéseinek hivatalos listájára a közeljövőben az érintett városok és falvak településrészeinek magyar, ruszin és roma nevei is felkerülhetnek. 107 magyarlakta falu vagy város mellé kerülhet 302 településrésznek a magyar neve.
A falvak és városok kisebbségi nyelvű megnevezéseinek listáját egy kormányhatározat tartalmazza, ennek a dokumentumnak a frissített változatába kerülnek most bele a nemzetiségek által lakott települések részeinek kisebbségi nyelvű nevei is. A dokumentum új változatát Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos hivatala szakértők bevonásával dolgozta ki. Bukovszky lapunknak elmondta, a határozatjavaslat a tárcaközi egyeztetés fázisában van, amely július végén lezárul. „Ennek keretében a nyilvánosság is elmondhatja a véleményét” – tette hozzá azzal, hogy a különböző társadalmi szervezetek tehetnek javaslatokat, a nyilvánosság pedig a tömeges véleményezési eljárás intézményével élhet. Ezeket a javaslatokat, meglátásokat később az érintett minisztériumokkal közös egyeztetés során fontolóra veszik. „Amennyiben ez a folyamat sikeresen lezárul, akkor augusztusban, legkésőbb szeptember első hetében kerülhet a kormány elé” – mondta, és hozzátette, ha elfogadják azt, a szóban forgó kormányhatározat jövő év elsejétől lenne hatályos. A kormányhatározat-tervezet teljes egészében ide kattintva olvasható.
A dokumentumban nemzetiségi nyelven most kodifikált településrész-megnevezések legnagyobb része magyar. „Az új kormányrendelet 345 településrészt fog tartalmazni, amelyek 126 kisebbségek által lakott településhez tartoznak. 107 magyarlakta falu vagy város mellé kerül 302 településrésznek a magyar neve” – mondta a kormánybiztos. Bukovszky hozzátette, a ruszinok által lakott falvak és városok 13 településrészének megnevezése kerül a dokumentumba, míg a romák esetében 14 faluhoz vagy városhoz 32 településrész tartozik. Mivel azonban a roma nyelv hivatalosan elismert változatának megállapítása több problémát is felvet, a roma földrajzi neveket a szlovák változattal azonosnak tekintik. Még akkor is, ha a helyiek között az adott falura, városra vagy településrészre használatban van valamilyen roma nyelvű változat. Mivel, hivatalosan legalábbis, a szlovák és a roma változat azonos, külön útjelzőtáblára sem helyezik azt ki. A kormánybiztos elmondta, a most hivatalossá váló kisebbségi nyelvű földrajzi nevek listáin az adott nemzetiség szakembereiből álló munkacsoportok dolgoztak. Hozzátette, a roma szakértők egyetlen település roma nyelvű változatában sem tudtak megállapodni. A roma nyelvi bizottság egy további évig dolgozik majd ezen. Mindezzel együtt igaz, hogy vannak olyan települések, ahol egyszerre több nemzetiség éri el a 15 százalékos küszöböt, ahonnan már a kisebbségi nyelvi jogok érvényesek. Fontos kiemelni, mindez egyik kisebbség esetében sem jelenti automatikusan, hogy a most kodifikált településrész-megnevezés útjelző táblákra is kikerül. Hiszen, ha teljesen összeépültek már az adott falu vagy város részei, akkor gyakran szlovák tábla sem jelzi, hol kezdődik és ér véget egy-egy településrész. Így nincs mire kihelyezni a kisebbségi nyelvű változatot.
A településrészek magyar nevére javaslatot tevő munkacsoport egyik tagja Szabómihály Gizella, a nyitrai egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének oktatója volt. Az ismert nyelvész, egyetemi oktató lapunknak elmondta, a kérdéses földrajzi nevek megállapítása során több módszert is alkalmaztak. Kiindulási alapként a belügyminisztérium által nyilvántartott településrészek listája szolgált. A kisebbségi kormánybiztosi hivatal ennek alapján kereste meg az érintett több mint száz önkormányzatot. A kiküldött kérdőívben az önkormányzatoknak a településrészek hagyományosan használatos magyar nevét kellett megadniuk. A kitöltött ívet a megszólított önkormányzatoknak valamivel több, mint a fele küldte vissza. „Ezeket a neveket a legtöbb esetben el is fogadtuk, hiszen a legfontosabb elvnek annak kell lennie, hogy az a név legyen hivatalos, amit helyben használnak” – magyarázta a nyelvész. Megjegyezte, egyes esetekben az önkormányzatok olyan névváltozatokat küldtek, amelyeket a helyiek nem is használnak. Ezért a szakértői csoport utánanézett, hogy az egyes neveknek milyen változatai találhatóak a történeti forrásokban. Elsősorban a 18. és a 19. században készült katonai felmérés adatait használták, hiszen ezek rendkívül pontosak. „A 19. és a 20. század folyamán pedig Magyarországon több helységnévtárat is kiadott a statisztikai hivatal, ezek közül leginkább az 1907-ben, 1913-ban és 1944-ben kiadottakat vették figyelembe” – mondta a szakértő. A kormánybiztosi hivatal megkeresésére nem reagáló települések esetében pedig elsősorban a történeti forrásokra támaszkodott a munkacsoport.
Szabómihály arról is beszélt, hogy a kisebbségi kormánybiztosi hivatal, amely a javaslatot előkészítette, élénken kommunikált azokkal az önkormányzatokkal, ahol a település részeinek nevével kapcsolatban valamilyen kérdés merült fel. Nagyfödémes településen például a szlovák „Nové Osady” név három, Nagyfödémes határában található korábbi pusztát, Szőgyént, Hajmást és Lencsehelyet foglalja magába. Így ebben az esetben azt javasolták, hogy mindhárom történelmi megnevezés legyen a szlovák név magyar párja. E szerint a Nové Osady kifejezés magyar megfelelőjének mindig azt a történelmi megnevezést javasolják használni, amelyikről a három közül éppen szó van. Keszegfalva esetében pedig az önkormányzat által visszaküldött kérdőívben szereplő Bálvány név helyett a Bálványszakállas nevet javasolta a munkacsoport. Az egyszerű tárgyak, mint a bálvány, más néven szikla megnevezései ugyanis a magyar helynévalkotás szabályai szerint nem szoktak településnévként is szolgálni. Ezért kapta ez a földrajzi név a -szakállas utótagot. A Bálványszakállas puszta megnevezés már a 19. században készült katonai térképeken is szerepelt, valamint ezt a névformát közlik a már említett helységnévtárak is. Helyesírási kérdések is felmerültek, így például, hogy a több elemből álló neveket egybe kell-e írni. A magyar helyesírás szabályai szerint a helységnevek összetett szónak minősülnek, ezért egybeírjuk őket.
Szabómihály Gizella elmondta, vannak olyan településrészek, amelyeket a helyiek egyszerűen „kolóniának” hívnak. Többnyire olyan helyekről van szó, ahová a 20. század húszas éveiben cseh telepesek érkeztek. Ezekben az esetekben igyekeztek a kolóniának helyt adó egykori tanya, puszta vagy major nevét a mostani névjegyzékben feltüntetni. Rimaszombat esetében pedig egy rendkívül érdekes névadási probléma merült fel: a városhoz tartozó egyik korábbi falu hagyományos neve Majom volt (szlovákul jelenleg Mojín), és a helyiek gyakran ma is ezt a nevet használják. A névnek nagy valószínűséggel semmi köze a majom állatnévhez, hiszen a falu első említése a 14. századból való, a régi megnevezést a mai áthallások miatt azonban a munkacsoport nem javasolta felvenni a listába, helyette a Mezőtelkes név került a dokumentumba. Egyébként ez utóbbi is már több mint száz éve használatos megnevezés (az 1907-es helységnévtárban már így szerepel). Hasonló a helyzet Rozsnyó egyik városrészével: a szlovákul Nadabulának nevezett, korábban önálló falu történelmi magyar neve is ez volt, és magyarul is hivatkoznak így még rá, a mostani jegyzékbe az 1907-ben magyarított Sajóháza kifejezés került.
Szabómihály a kormányrendelettel kapcsolatban elmondta, a magyar földrajzi nevek kormányzati szintű kodifikációja valamiféle előrelépést jelent, de a magyar nyelv státuszára nézve, vagyis annak elismertsége szempontjából ez sem hoz minőségbéli változást. Ezt azzal magyarázta, hogy a szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek csak egy hivatalos, azaz szlovák neve (szlovákul názov) van. „Kisebbségi nyelven csak meg lehet jelölni ezeket a településeket, erre utal a kisebbséginyelv-használati törvényben az označenie szlovák kifejezés” – tette hozzá azzal, hogy így a szlovák név magasabb státuszú, mint a kisebbségi megjelölés. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az ENSZ mellett működő földrajzi névi szakmai csoport ajánlása értelmében minden országban a települések többségi és kisebbségi nyelvű nevéről az adott állam földrajzinév-bizottságának kellene döntenie. Ebben az esetben azonban a kisebbségi kormánybiztos hivatala dolgozta ki a kérdéses helységnévlistát, és kormányhatározatban fog az szerepelni, ha a kabinet jóváhagyja. Mindez azért van így, mert a szlovák földrajzinév-bizottság nem foglalkozik a kisebbségek földrajzinév-adási kérdéseivel.
Fontos kiemelni, hogy a településrészek nemzetiségi nyelvű nevének megállapítása csak azokban az esetekben történhetett meg, amelyek szlovák változatát a belügyminisztérium egy listán a kisebbségi kormányhivatal rendelkezésére bocsátotta. Így nagy valószínűséggel fordulnak elő olyan esetek, amikor egy-egy településrészt a helyiek, vagy akár az önkormányzat is önálló egységként kezel, de azok lemaradtak a listáról. Így például a névjegyzékbe nem került bele az ismert fesztiválhelyszín Gombaszög, hiszen a minisztérium nem tartja nyilván önálló településrészként. Ennek ellenére, az odavezető úton olyan tábla szerepel, mint amilyen az önálló települések bevezető útszakaszai mellett szokott lenni. Sőt, a szlovák alá a hely magyar nyelvű nevét tartalmazó közúti táblát is kihelyezte a közútkezelő. Ez példázza azt, amire Bukovszky és Szabómihály is felhívta a figyelmet. Mindketten rámutattak, hogy a tábláknak a közutak menti elhelyezése és a szabályozás eltéréseket mutat.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
