Csak mostanában kap komolyabb médianyilvánosságot, holott lassan több mint három éves az az amerikai RAND Corporation agytröszt által még 2019-ben kidolgozott, 300 oldalas jelentés, amelyre két-három év távlatából Washington Oroszországgal szemben tanúsított politikájának egyfajta sorvezetőjeként tekinthetünk vissza. Már az anyag címe is igen sokatmondó: Oroszország túlnyújtása, verseny egy előnyös talajról (Extending Russia Competing from Advantageous Ground).
Mielőtt rátérnénk a jelentés részletesebb bemutatására, érdemes valamit jó előre tisztáznunk. Az, hogy az Egyesült Államok kormánya tervet dolgoz ki egy másik nagyhatalom destabilizálására, gyengítésére, vagy, ahogy a dokumentum fogalmaz, „túlnyújtására”, önmagában nem meglepő. Minden valamirevaló ország rendelkezik hasonlóval közvetlen konkurenseivel, geopolitikai ellenlábasaival szemben, függetlenül attól, hogy egyébként barátságos vagy legalábbis hűvösen semleges viszonyt ápolnak.
Egyetlen globálisan gondolkodó ország sem engedheti meg magának a luxust, hogy belekényelmesedjen saját hatalmi pozíciójába.
Az évek óta nyilvánosan elérhető, de a háború miatt most felkapott anyag nem puszta létezése miatt különleges. Ami miatt talán érdemes a figyelemre, az az, hogy a dokumentum ismeretében a legnaivabb széplelkeknek is be kell látnia, egyetlen állam sem helyezheti saját külpolitikáját moláris alapokra, még, ha az USA szívesen is tetszeleg erkölcsi dicsfényben.
Tévedés azt hinni, Oroszországnak nincs hasonló programja, legfeljebb csak nem férhető hozzá szabadon.
Moszkva potenciálja nyilvánvalóan nem mérhető az amerikaiakéhoz sem a kemény, sem a lágy hatalmi eszközök terén. A híres orosz médiabefolyásolás legendája körülbelül a háború második napján foszlott semmivé. Az európai országokban tapasztalható, oroszbarátnak talán nem, de semlegesnek nyugodtan nevezhető közhangulat is sokkal inkább a túltolt ukrán propaganda és az átgondolatlan szankciós politika következménye, semmint azé a néhány tucat FB-oldalé és Telegram-csatornáé, amely az orosz narratívát kommunikálja az európai polgárok irányába.
Érdekes kérdés az is, vajon lehet-e egyenlőségjelet tenni a moszkvai és a washingtoni törekvések közé? Számítanak-e a felhasznált eszközök, ha a célok, pepitában, de ugyanazok?
Létezik-e olyan morális határ, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei nem, míg Oroszország simán átlép? Bár Ukrajna lerohanásával ez a kérdés talán eldőlt, de az Euromajdan eseményei azt mutatják, ha egyenlőségjelet nem is tehetünk, egy nagyobb vagy egyenlő szimbólummal biztosan nem rontjuk el az egyenletet.
Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy az ehhez hasonló anyagok az asztalfiókban maradnak vagy egy következetes stratégia alapját adják. Ahogy azt majd látni fogjuk, a RAND-jelentés néhány pontja gyakorlatilag szóról szóra megvalósult az elmúlt két-három évben, ami annak fényében különösen meglepő, hogy az anyag megjelenése óta bárki számára nyilvánosan elérhető az interneten. Tartalmát nyilván pontosan ismerték az oroszok is, tudhatták, mi jön, ráadásul az egész koncepció kísértetiesen ismerős. A hidegháború második évtizedétől kezdve – ahogy azt maga a dokumentum szerzői is elismerik – pontosan ugyanezt csinálta Washington a Szovjetunióval. Egész pályás letámadás helyett kijelöltek néhány területet, ahol könnyedén az oroszok fölé kerekedhetnek. A 2019-ben megjelent tanulmánynak tulajdonképpen ugyanez adja a vezérgondolatát. Érdemes pontosan idézni a bevezetőt:
(a tanulmány célja, hogy) átfogóan megvizsgálja azokat az erőszakmentes, de (Oroszország számára) költségeket jelentő lehetőségeket, amelyekkel az Egyesült Államok és szövetségesei gazdasági, politikai és katona síkon nyomás alá helyezhetik – túlnyújthatják és destabilizálhatják – az orosz gazdaságot, a fegyveres erőket, illetve a rezsim politikai alapjait belföldön és külföldön egyaránt.
Nincs semmi új a nap alatt!
A jelentés Oroszország kitettségeinek rövid bemutatása után (alacsony földgáz- és kőolajárak, életszínvonal csökkenése, gazdasági szankciók, elöregedő társadalom, Putyin autoriter hatalomgyakorlása) sorra veszi azokat a területeket, ahol „erőszakmentesen”, de eredményesen lehetne destabilizálni az orosz vezetést. Az elmúlt hónapok fényében megmosolyogtató, már-már trollkodásnak tekinthető a szerzők azon megjegyzése, mely szerint az alant felsorolt lehetőségek megvalósulása „remélhetőleg nagyobb terhet jelent majd Oroszországra nézve, mint az Egyesült Államokra”.
Érdekes apróság, hogy az Oroszország kvázi tönkretételéről szóló írás kockázati tényezőként említi az orosz társadalom „mély, de eltúlzott” félelmét egy Nyugatról indított puccsal szemben, amely középhatalmi státuszba taszíthatja a nagyhatalmi álmokat dédelgető orosz birodalmat.
Annak fényében, hogy egy vezető, kormánypénzből finanszírozott amerikai agytröszt kutatói 300 oldalon keresztül tárgyalják ennek mikéntjét, valahol talán érthető is ez az „eltúlzott” orosz paranoia a NATO keleti bővítésével szemben.
Lássuk tehát, mitől kell, illetve kellett tartani Oroszországnak az elmúlt néhány évben. Előre szólunk, lesz néhány pont, amelyikből semmi sem valósult meg, de akad pár, amelyik tulajdonképpen lekottázza az utóbbi néhány hónap folyamatait.
Gazdaság és geopolitika
– Az Egyesült Államok energiaelőállításának bővítése
A képlet egyszerű, gyarapodó globális készlet, alacsony energiaárak, bedőlő orosz gazdaság. Nos, ez nem jött be! Nyilván a koronavírus-járvány miatt (is), de az elmúlt néhány évben rekordokat dönt a kőolaj és a földgáz világpiaci ára.
– Még keményebb kereskedelmi és pénzügyi szankciók Oroszországgal szemben
Ez sem különösebben bonyolult forgatókönyv, a háború kiváló alapot is szolgáltatott hozzá. A szerzők itt is megjegyzik, a büntetőintézkedések nem fájhatnak jobban Amerikának, mint az oroszoknak.
– Európa orosz földgázfüggőségének mérséklése
Ez önmagában is üdvös dolog lett volna, csakhogy épp az ellenkezője történt, az orosz földgázfüggőség, köszönhetően az erőltetett zöldítésnek, csak nőtt az elmúlt években. Az alternatív piacok kiépítését elhanyagolták, a lemaradást pedig néhány hónap alatt nem lehet pótolni. A fenti törekvés eléréséhez az amerikaiak szerint a cseppfolyós földgáz árának stabilizálódására van szükség, de ennek egyelőre semmi jele.
– A jól képzett orosz munkaerő Oroszországból való kivándorlásának ösztönzése
Ha történtek is ilyen lépések, azok mélyen a színfalak mögött, mindenesetre azt a szerzők is elismerik, ennek kockázat-haszon aránya nem elég nagy ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak a projekttel.
– „Halálos támogatás” nyújtása Ukrajnának
A magyarul furcsán hangzó „lethal aid” kifejezés tulajdonképpen fegyvert, haditechnikát és katonai know-how-ot jelent. Ha valami, akkor ez szóról szóra megvalósult az elmúlt években. A szerzők mintha sejtették volna, mivel járhat mindez, ugyanis külön kiemelik, nem szabad, hogy a segítségnyújtás a konfliktus kiszélesítésére ösztönözze Oroszországot. Ez nem jött be!
– A szíriai lázadók támogatásának fokozása
A globális terrorizmus fokozásának veszélye miatt kockázatos opció – írják.
– Fehéroroszország liberalizációjának elősegítése
Megint egy megvalósult forgatókönyv, bár a tanulmány szerzői előre szóltak, erős orosz válasz érkezhet erre a lépésre, amely destabilizálhatja az európai biztonsági környezetet. Igazuk lett!
– A Kaukázus déli államaival való együttműködés megerősítése
Történelmi és földrajzi okok miatt nehéz feladat – írják a szerzők.
– Oroszország közép-ázsiai befolyásának csökkentése
„Aránytalanul költséges” és veszélyes.
– A Dnyeszter Menti Köztársaság megbuktatása
Coming soon?
Lágy hatalmi befolyásolások
Különösen érdekes az a rész, ahol a különböző propaganda és soft-power típusú befolyásolási lehetőségeket mutatják be a szerzők. Ezeket csak felsorolás szerűen említenénk meg, de mindegyikkel kapcsolatban további gondolkodásra ösztönöznénk olvasóinkat.
– Az orosz választási rendszerbe vetett hit aláásása
– Azon képzet megteremtése, hogy az orosz kormány nem képviseli a nép érdekeit
– Tüntetések, demonstrációk és egyéb nem erőszakos megmozdulások bátorítása
– Oroszország külföldi megítélésének aláásása
Katonai stratégia
Az alábbiakban számos olyan javaslatot találunk, amelyek egy része az elmúlt egy-két évben tulajdonképpen meg is valósult. Lényegük, hogy az amerikai fenyegetés növelése az orosz hadiköltségvetés növelésével jár(na), amely vészesen megterhelné, „túlnyújtaná” az orosz gazdaságot.
– Bombázó repülőgépek és vadászgépek áttelepítése csapásmérő közelségbe
Mindez a szerzők szerint eredményesen növelné az orosz rezsim „szorongását”, ugyanakkor túl nagy kockázattal és kevés haszonnal jár.
– Taktikai atomfegyverek elhelyezése Európában és Ázsiában
Szorongásnövelésre és arra is jó, hogy Moszkvát túlköltekezésbe hajszolják.
A tanulmány hasonló javaslatokat fogalmaz meg nem csak a légierő vagy a szárazföldi erők, de a haditengerészet számára is. Külön pontot kapott a nukleáris elrettentés fokozása is.
– A fekete-tengeri jelenlét fokozása
A tanulmány szerzői szerint ugyan a Fekete-tenger Oroszország számára mindig könnyebb terep, mint az Egyesült Államoknak, de a krími orosz bázisokra helyezett fenyegetés (hajó ellenes rakétarendszerek telepítése a fekete-tengeri NATO-tagállamokba) fokozásával újabb felesleges költségekbe lehetne verni Moszkvát.
– Az amerikai hadsereg európai jelenlétének fokozása
– Európai NATO-hadgyakorlatok gyakoriságának fokozása
A tanulmány szerzői szerint az orosz gazdaság túlnyújtásának feladata ugyan az amerikai fegyveres erőkre hárul, de a legígéretesebb (kockázat-rizikó arány) lehetőségek mégsem katonai jellegűek, mert Oroszország „nem keresi a katonai egyenlőséget az Egyesült Államokkal”. A RAND Intézet munkatársai szerint számos amerikai fenyegetésre nem is érkezik majd orosz válasz (szerintük a tengeri jelenlét fokozása ilyen), mert Moszkva pontosan tudja, az adott területen nem képes konkurálni Amerikával. Az amerikai hadseregre ezzel együtt fontos feladat hárul. Egyrészt fokozni kell Oroszországgal szemben az elmúlt évtizedekben megkopott nyelvi és analitikai képességeket. Másrészt a hadseregnek fel kell készülnie arra, ha nem is kerül az oroszokkal közvetlen fegyveres konfliktusba az intézkedések miatt, a viszontválaszok hatását az amerikai fegyveres erőknek kell tompítaniuk.
A jelentés konklúziója néhány mondatban összefoglalható. A legígéretesebb lehetőségeket egyértelműen az orosz gazdaság meggyengítése, illetve a nemzetközi nyomás fokozása kínálja, azzal együtt, hogy közben minél jobban megpróbálják aláásni a meglévő orosz előnyöket (például a közép-ázsiai és közel-keleti kapcsolati rendszert, az info-háborús eszközöket). Oroszország gazdaságát az energiahordozók exportján keresztül lehet térdre kényszeríteni – írják, úgy, hogy közben a nemzetközi közösség is fokozza az országra nehezedő nyomást.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
